Levizsga


Azt már ugye leszögeztem, ilyen megvilágosodás forma, hogy iparias életünk nem vezet jóra. Hiszékeny, naiv lévén, azt hittem valamiféle kultúrcsavarral megtalálhatom az arany középutat, de ezzel az igyekezettel is csak a ketyere, műszer és szerszám arzenált bővítettem. Ezek sem segítettek megtalálnom az arany középutat.

Feri rávilágított arra, hogy azt amit én zeneként bütykölök itt, az nem zenélés. Nem így mondta, de azzal, hogy ő minden hangszersávot bár villanyos billentyűn, de maga játszik fel, utalt erre.
Pár keverésemet mesterelte és számomra borzalmasan szólt, nem az ő hibájából, hanem az enyémből. Rájöttem, pár hangszert rosszul használtam fel. Ahhoz, hogy valami jól szóljon, azt előre ki kell gondolni. Viszont, egy dolog erről tudni és más dolog ehhez érteni is.
És egyáltalán, mit keresek én itt a retro lájtos rock shymphony home version stílusban? Erre kérdeztem rá magamban. Mert amikor elkezdtem a stúdiózást, nem erre gondoltam. De rácsodálkoztam a virtuális keverőre és élveztem, hogy mire képes az elme, ha lebomlanak a kifejező gátak.
Egy darabig azt hittem a gépek teszik jóvá a hangzást. Azok is, de inkább a hangos meglátás, vízió az ami létrehoz egy jó hangzást.
Amit csináltam, az nekem itthon jó volt. De mióta rávilágított Feri, hogy mitől jó a jó, a sajátomat is szarnak hallom. Megfertőződtem a jóra.
Erre az volt a reakcióm, hogy lebénultam és majd egy hónapja kétszer ha bementem a stúdióba, akkor is szégyenteljesen kisomfordáltam onnan, megállapítván, hogy nem érdemlem én meg azt.
Visszatértem a mindenkori függőségemhez, a munkához. Ez az én piám, alkoholom, ha valami nincs rendben lelkes állat mivoltomban.

A Muskóczi projekt is adott egy pofont nekem. Azt mondták a helyén van a dolog, még nem tudják hova tenni, lenne rajta egy két dolog, amit változtatni kellene. Marketing címen ezzel is ugyan oda jutottam, mint a stúdiós projektjeimmel, hogy feje tetejére kellene állítsam, hogy valamire valóvá lehessen tenni.
Még tiszta szerencse, hogy rögtön nem reagáltam le, fejemben nehezebben processzálódik az információ, mert abbeli csalódásomat félretéve, hogy mégsem vagyok úgy jó, ahogy vagyok, mondtam, adjanak egy két támpontot a változtatásra és megpróbálom.

A kertes projektem is csúfosan bozótba ment az idén. A palántáimnak spéci földet vettem, erre miután kibújtak, leégtek mind. Piacról vettem 40 paradicsom palántát, azzal grimaszkodom itt. Kötözgetem, pucolgatom. Ilyen undorító növényem nem volt sosem. Dupla vadhajtások eszement életerővel robbannak ki, a tövéből is hármasával és jó kövéren hajtanak új hajtások, mintha szabotálni akarnák az anya növényt. Néhol kandikál egy egy kisebb paradicsom, meglátom ezután hogy lesz, mert most virágzott el a nagyja. De idegesít, hogy olyan alacsony a növény. Az én palántáim ilyenkor már másfél méteresek voltak.
A Cézárhoz kötött kert projekt remény dugába dőlt. Egyszerűen nem érti a lényegét, elpiszmogja az időt, az viszont nekem sokba jön. Próbáltam sokféleképpen elmagyarázni neki, megmutatni, de mikor nekifog látom, semmit sem értett meg. Pedig csupán gyomlálásról van szó. Néha nagyon elkeseredek. Mit bajlódom én született ostobákkal? De bármilyen ostoba ez a Cézár, mindig pontosan tudja mennyit kell kapjon, és tudja kire kell szavazni.

A tegnap is. Ez a Daniel, az üzletes ablakmosó kéregető srác, mikor megpakolt autómat látta, azt mondta vigyem őt is dolgozni. Mondom neki, nézd, van két óra meló, lefesteni egy vas szerkezetet. Nosza nagy volt az öröm, hajrá. Mutatom neki, szépen bemártod az ecsetet, nem több, egy centire, a doboz száján kicsit visszaveszel a festékből, hogy ne folyjon és nyugodtan, inkább lassan de jól elkenegeted a felületen, hogy mindent takarjon. Erre folyik mindenhol a festék, a seggében voltam egy órát a kettőből és nemhogy maradt volna a festékből, de nem is volt elég és jól sem volt lefestve.
Megint szidtam magam mint a bokrot, hogy mi a franc akarok én mindenkit megmenteni?
Nem csoda, hogy ezeket soha senki nem dolgoztatja. Balfaszok.

Mindenki mondja, miért nem alkalmazok valakiket? Hát de kiket? Kinek van ma türelme tíz év alatt megtanulni egy szakmát? Sajnos már nekem sincs ahhoz türelmem, hogy valakit megtanítsak tíz év alatt az asztalosságra. Egy kibaszott ecsetet sem tud ma tartani senki a kezében. Mit várjak el olyat, hogy valamit méretre gyalulni, vágni? Netán szögbe, ívbe?

Igen, más világ van. A réginek annyi. Hiába nosztalgiázok itt.
Ennyi embert etetni, foglalkoztatni csak iparilag lehet.
A csináld magad illúziója az Ikea, ahol csavarhúzóval behúzol egy csavart és azt hiszed ezermester vagy.
A jó doki” sorozatfilmben van egy jelenet, behoznak egy állapotos nőt, feltépte a kezét egy csavarhúzóval, éppen Ikeás kiságyat szerelt össze, mert a férje nem ért rá. Bekötözik a kezét, közben behoznak két vírusos beteget, kik hirtelen meghalnak, erre karanténba teszik a kórházat. A férj kint őrjöng, a feleség bent. Az izgalmaktól elindul a korai szülés. Komplikációk merülnek fel, császárolni kell, de előbb a gyerek pozícióját kellett átmasszírozni. Erre a jó doki (Murphy) egy neonlámpa zúgása miatt, autista lévén, összeomlik és a földön fetreng. Tiszta pánik. Az újszülött nem szuszog, az anya vérzik, egy asztmás fiút tesznek oda éleszteni, amíg Murphy kómásan elköti a vérzést.

Erre a férj elkezdi vádolni magát, hogy nem szerelte össze időben azt a kibaszott Ikeás kiságyat és emiatt került bajba a felesége.
Én meg azt mondtam, mi a fenének kell két hónappal a szülés előtt idegeskedni az ágy össze szerelésével? A nőknek ez a folytonos hajtatása. Ez a folytonos bizalmatlanság, Miért jó neki arra célozni, hogy a férfi tehetetlen, nemtörődöm idióta? Holott egyszerűen nem volt rá ideje?

Én amit látok, az az ember civilizációs betegsége. Őrjöng, hogy élete minél civilizáltabb legyen, ha nincs nyolc nájlonba csomagolva a rohadt zsemléje össze van omolva és emberi jogaira hivatkozik, ha viszont nyolc nájlonba kapja a kurva zsömléjét, őrjöng, hogy mi lesz a teknős békákkal. És elkezd alapítványt létrehozni a pungás (zacskós) zsemlék ellen, és ereket vágat a kétségbeesett klímaőrülteken.
És amíg engem tanítanak, hogy vigyek magammal otthonról szatyrot vásárláskor, olvasom, hogy Marosvásárhelyen a heti két alkalommal, Budapestre felszálló repülők járatát minden naposra tették. Azaz hetente öt darab repülővel több.
Akkor mi a lófaszról beszélünk?
Vágjam itt az ereimet, hogy pungán spóroljam a Föld egészségét, viszont túlfelől 250 %-kal megugrott a repülő használat? Mi ez, ha nem cinizmus az emberi faj részéről?

De mondok én mást. A Földet én nem féltem. Mikor túl sokan leszünk mi patkányok, megrázza ő magát és lehullunk mi patkányok. Mind meghalunk. A Föld nem. Ő ráér regenerálódni.
Viszont mi újra és újra levizsgázunk.

Legalább egy hozzám hasonló basszusgitáros ha lenne, jó lenne néha elmuzsikálgatni itt ezt a sok nihilista bajt. Mondjuk blues formába.