A
fürjekkel egy új fejezetet akarok kezdeni. Hol is tartok? Az első
keltetésből, május elseje körül kikelt 19 fürjecske, abból
kettő Pufinak a bendőjébe ment szőröstől bőröstől, mert az
egyik nem tudott lábra állni, a másik később valamiért elaludt.
Gyanítom, hogy nem jött rá az itató működésére, mert csak
bambult az itatóra de nem próbálkozott. Szomjan halt szerintem.
Aztán jött a drága speciel fürj táp, mert olvasva a nagy román
profikat az ember ne etesse bármilyen szarral a fürjeket, hanem
csakis speciel kajával, na erre nem is ették a lisztfinomra őrölt
bármit, és totál leálltak tojni. De úgy, hogy egy tojást nem
tojtak amíg el nem fogyott a speciel kaja. És abbahagyták a
tojást, éppen mikor gyűjtöttem az új adagot a keltetésre. Alig
jött össze húsz tojás, amiből aztán május huszadika körül
kikelt 12 fürjecske, amiből egy ugyancsak Pufi bendőjébe ment,
mert aludt el szegény. Kézbe vettem, nem volt semmi ereje, nehezen
lélegzett, megsajnáltam és Pufinak adtam...
Aztán
vettem a csirkefarm csirke tápját, ami olcsóbb is mint a speciel
kaja és látom, hogy több minden van összevegyítve. Őrölt
formában található kukorica, napraforgó mag, búzát is
felfedeztem, meg talán még szója is van benne, minden esetre csak
tudnak valamit ezek, mert eszik is a madarak és tojnak is
becsületesen tőle, szép nagy egészséges tojásokat.
Az
este töltöttem tele a keltetőt újabb tojásokkal, ezennel 74
tojást gyűlt össze, válogatott családokból és nagyságokból.
Ha kijön 50 fürj, akkor jó. Na ez lenne az első nagyobbacska
dobás és kihívás.
Az
első 17 fürj, mára már egy hónaposak, de akkorák, mint a
felnőtt fürjek. Gondolkoztam, mi legyen továbbá a fürj
tartással? Újabb ketrecek? Mert én ötvenet nem teszek egy
ketrecbe. Tizenhetet sem teszek egy ketrecbe. S akkor jött a
forradalmi gondolat. A tyúkokhoz hasonló kerteket készítek, mert
hely van hála Istennek. És ennek a 17 madárnak csinálok egy
háromszor három méteres elkerített részt, ahova készítek egy
lábon álló alvó és tojó ládát, terveim szerint szigetelem és
beteszek egy kisebb égőt télire, hogy legyen legalább egy kis
meleg forrás nekik. Mert jó, hogy zárt az emeleti része a
csarnoknak, de ha kint mínusz tizenöt van, biza lemehet nulla fokra
is a hőmérséklet. És, hogy megközelítse a természetes módot,
a földre szalmát fogok tenni és mindig ráteszek újabb és újabb
szalmát a szükség szerint, legfeljebb egy évben egyszer fogom
takarítani. A tyúkoknál láttam, hogy jó ez a módszer, szoktam
zöldeket is adni nekik, amit kigyomlálok a kertből, ami nem
tetszik nekik, elszárad, összevegyül ott a mindennel, olyan,
mintha föld kezdene kialakulni. A pórban a tyúkok imádnak
fürödni. Teszek be nekik homokot is, a szalmával teljesen száraz
marad a föld, és a szagot is nagyon jól felszívja.
Megfigyeléseim
szerint így jobb lesz a fürjeimnek, mert azt látom, hogy kell
nekik a hely, leszarják ők a higiéniát, ha van szalma és hely,
nekik az tökéletesen megfelel. Mert hiába rácsos ketrec,
valamennyire beválik az, hogy a szalma közt a rácson át kihullik
a kaka, még mindig nem az igazi. Nem szeretik a fürjek az állandó
tisztogatást, irtó bogaras fajták, megvannak a megrögzött
ideáik, ha feszt zavarod őket, veszélyeztetve érzik magukat.
Na
egybevetve az eddigi tapasztalatokat, a következő terv az udvaros
ketrec. Most ennek a 17 fürjnek, aztán a többinek, ha minden jól
megy és kikelnek a mostaniak.
Mára
kicsi nagy, van összesen hatvan fürj. Magamban az volt, hogy ha év
végére lesz száz fürjem, vagyok valaki. Úgy néz ki ez a szám
hamarabb kikerekedik. De nem ez a fontos, hanem az, hogy napról
napra többet tapasztalok, fantasztikus érzés életre segíteni
állatot, növényt, azt akarom, hogy jól érezzék magukat nálam.
Hogy ez mennyire lesz hasznos, majd eldől.
Egyelőre
csináljuk. Ahogy Péter bácsi szokta mondani...