Fürj farm fejlemény

A fürjekkel egy új fejezetet akarok kezdeni. Hol is tartok? Az első keltetésből, május elseje körül kikelt 19 fürjecske, abból kettő Pufinak a bendőjébe ment szőröstől bőröstől, mert az egyik nem tudott lábra állni, a másik később valamiért elaludt. Gyanítom, hogy nem jött rá az itató működésére, mert csak bambult az itatóra de nem próbálkozott. Szomjan halt szerintem. Aztán jött a drága speciel fürj táp, mert olvasva a nagy román profikat az ember ne etesse bármilyen szarral a fürjeket, hanem csakis speciel kajával, na erre nem is ették a lisztfinomra őrölt bármit, és totál leálltak tojni. De úgy, hogy egy tojást nem tojtak amíg el nem fogyott a speciel kaja. És abbahagyták a tojást, éppen mikor gyűjtöttem az új adagot a keltetésre. Alig jött össze húsz tojás, amiből aztán május huszadika körül kikelt 12 fürjecske, amiből egy ugyancsak Pufi bendőjébe ment, mert aludt el szegény. Kézbe vettem, nem volt semmi ereje, nehezen lélegzett, megsajnáltam és Pufinak adtam...
Aztán vettem a csirkefarm csirke tápját, ami olcsóbb is mint a speciel kaja és látom, hogy több minden van összevegyítve. Őrölt formában található kukorica, napraforgó mag, búzát is felfedeztem, meg talán még szója is van benne, minden esetre csak tudnak valamit ezek, mert eszik is a madarak és tojnak is becsületesen tőle, szép nagy egészséges tojásokat.
Az este töltöttem tele a keltetőt újabb tojásokkal, ezennel 74 tojást gyűlt össze, válogatott családokból és nagyságokból. Ha kijön 50 fürj, akkor jó. Na ez lenne az első nagyobbacska dobás és kihívás.
Az első 17 fürj, mára már egy hónaposak, de akkorák, mint a felnőtt fürjek. Gondolkoztam, mi legyen továbbá a fürj tartással? Újabb ketrecek? Mert én ötvenet nem teszek egy ketrecbe. Tizenhetet sem teszek egy ketrecbe. S akkor jött a forradalmi gondolat. A tyúkokhoz hasonló kerteket készítek, mert hely van hála Istennek. És ennek a 17 madárnak csinálok egy háromszor három méteres elkerített részt, ahova készítek egy lábon álló alvó és tojó ládát, terveim szerint szigetelem és beteszek egy kisebb égőt télire, hogy legyen legalább egy kis meleg forrás nekik. Mert jó, hogy zárt az emeleti része a csarnoknak, de ha kint mínusz tizenöt van, biza lemehet nulla fokra is a hőmérséklet. És, hogy megközelítse a természetes módot, a földre szalmát fogok tenni és mindig ráteszek újabb és újabb szalmát a szükség szerint, legfeljebb egy évben egyszer fogom takarítani. A tyúkoknál láttam, hogy jó ez a módszer, szoktam zöldeket is adni nekik, amit kigyomlálok a kertből, ami nem tetszik nekik, elszárad, összevegyül ott a mindennel, olyan, mintha föld kezdene kialakulni. A pórban a tyúkok imádnak fürödni. Teszek be nekik homokot is, a szalmával teljesen száraz marad a föld, és a szagot is nagyon jól felszívja.
Megfigyeléseim szerint így jobb lesz a fürjeimnek, mert azt látom, hogy kell nekik a hely, leszarják ők a higiéniát, ha van szalma és hely, nekik az tökéletesen megfelel. Mert hiába rácsos ketrec, valamennyire beválik az, hogy a szalma közt a rácson át kihullik a kaka, még mindig nem az igazi. Nem szeretik a fürjek az állandó tisztogatást, irtó bogaras fajták, megvannak a megrögzött ideáik, ha feszt zavarod őket, veszélyeztetve érzik magukat.
Na egybevetve az eddigi tapasztalatokat, a következő terv az udvaros ketrec. Most ennek a 17 fürjnek, aztán a többinek, ha minden jól megy és kikelnek a mostaniak.
Mára kicsi nagy, van összesen hatvan fürj. Magamban az volt, hogy ha év végére lesz száz fürjem, vagyok valaki. Úgy néz ki ez a szám hamarabb kikerekedik. De nem ez a fontos, hanem az, hogy napról napra többet tapasztalok, fantasztikus érzés életre segíteni állatot, növényt, azt akarom, hogy jól érezzék magukat nálam. Hogy ez mennyire lesz hasznos, majd eldől.
Egyelőre csináljuk. Ahogy Péter bácsi szokta mondani...