Az igaz mellőzése


Vannak emberek, mint jómagam is, akik azt hisszük, hogy meg kéne írni az igazságot, az népek okulására. Kornélia említette, hogy ezt az igazságot meg kéne írni.
De hát az igazságot megírták már sokan, sokféleképpen, mégis hiába, ha a receptorok nem fogadják a jelet. Ha netán fogják is, nem tudják értelmezni. Vagyis preferenciálisan értelmezik. Azt látnak bele, amit akarnak.
Hiába merülne fel a kérdés, hogy rendben van e az, hogy a Vatikán udvarán a pápa hófehér autóját legalább tizenkét testőr kíséri futólépésben? Hogy mi is ez? Hol itt ama hatalmas Isten hatalma, aki egy veréb tollát sem tépi ki, ha nem akarja?
Ha nekem ez szemet szúr, azt mondja a hű hív, hogy „holy” atya egy van, meg kell azt védeni a gonosz hatalmától.
S akkor elgondolkodom, hogy is van az, hogy a pásztor azért az egyetlen eltévelyedett bárány után kódorog? Avagy ezt is félreértem, és az árva jó nagy hátsóm még sincs biztonságban a hitem pajzsa alatt?
Megmondtam őszintén Kornéliának, hogy az igazságot már nem fogom leírni, mert már én is össze vagyok zavarodva és elvesztettem a jó és rossz értelmezésének az adottságát. A gonosz cselekedete istenes, akkor is, ha felebarátokon lépked át, a tőzsdét figyeli, szemedbe hazudik és konkrétan arra pályázik amid van, már nem is fészkelődik ezt takargatni, a társadalom mégis őt imádja, mondván: ad neki a Zúr hatalmat, erőt uralkodni minden felett, mert arra hivatott. Így adván áldását a mit sem sejlő (egy frászt) idióta arra, hogy az Úr jó helyre fekteti áldását.
Mint mondottam, ha a fogó készülék füle viszketése szerint érti a jeleket, nincs nagy értelme cifrábban leírni az igazságot. Leírták azt sok millióan. Ott vannak a megannyi könyvek, melyek most élik meg a végső pusztulásukat. Érdekes lenne egy kimutatás arról, hogy naponta mennyi könyv semmisül meg.
Igen, azt mondják, hogy de ott van a villanykönyv. Hát szeretném látni, hogy mindaz a könyv, melyet bedarálnak, ott vannak e a villanydobozban?

Amint mondtam Kornéliának is, nekem már nincsenek igazságos ambícióim.
Az én ambícióim nagyon degradáltak, földhöz ragadtak, egy kis pénz kellene, meg egy nyugodtabb öregedés. Ami ígérem, nem lesz túl hosszú.
A cukros orvosnéni pozitívan ítélte meg, hogy akár még tizenöt évet is élhetek, ha rendesen kezelem a cukromat. Nekem egészen megfelelt ez a kilátás, őszintén, kevesebbre számítottam.
Attól még lehet nekem igazam. Nemcsak az igazság terén, hanem a rövidlejáratú öregedés kilátásában is.
Kiderül.