Vannak
emberek, mint jómagam is, akik azt hisszük, hogy meg kéne írni az
igazságot, az népek okulására. Kornélia említette, hogy ezt az
igazságot meg kéne írni.
De
hát az igazságot megírták már sokan, sokféleképpen, mégis
hiába, ha a receptorok nem fogadják a jelet. Ha netán fogják is,
nem tudják értelmezni. Vagyis preferenciálisan értelmezik. Azt
látnak bele, amit akarnak.
Hiába
merülne fel a kérdés, hogy rendben van e az, hogy a Vatikán
udvarán a pápa hófehér autóját legalább tizenkét testőr
kíséri futólépésben? Hogy mi is ez? Hol itt ama hatalmas Isten
hatalma, aki egy veréb tollát sem tépi ki, ha nem akarja?
Ha
nekem ez szemet szúr, azt mondja a hű hív, hogy „holy” atya
egy van, meg kell azt védeni a gonosz hatalmától.
S
akkor elgondolkodom, hogy is van az, hogy a pásztor azért az
egyetlen eltévelyedett bárány után kódorog? Avagy ezt is
félreértem, és az árva jó nagy hátsóm még sincs biztonságban
a hitem pajzsa alatt?
Megmondtam
őszintén Kornéliának, hogy az igazságot már nem fogom leírni,
mert már én is össze vagyok zavarodva és elvesztettem a jó és
rossz értelmezésének az adottságát. A gonosz cselekedete
istenes, akkor is, ha felebarátokon lépked át, a tőzsdét
figyeli, szemedbe hazudik és konkrétan arra pályázik amid van,
már nem is fészkelődik ezt takargatni, a társadalom mégis őt
imádja, mondván: ad neki a Zúr hatalmat, erőt uralkodni minden
felett, mert arra hivatott. Így adván áldását a mit sem sejlő
(egy frászt) idióta arra, hogy az Úr jó helyre fekteti áldását.
Mint
mondottam, ha a fogó készülék füle viszketése szerint érti a
jeleket, nincs nagy értelme cifrábban leírni az igazságot.
Leírták azt sok millióan. Ott vannak a megannyi könyvek, melyek
most élik meg a végső pusztulásukat. Érdekes lenne egy kimutatás
arról, hogy naponta mennyi könyv semmisül meg.
Igen,
azt mondják, hogy de ott van a villanykönyv. Hát szeretném látni,
hogy mindaz a könyv, melyet bedarálnak, ott vannak e a
villanydobozban?
Amint
mondtam Kornéliának is, nekem már nincsenek igazságos ambícióim.
Az
én ambícióim nagyon degradáltak, földhöz ragadtak, egy kis pénz
kellene, meg egy nyugodtabb öregedés. Ami ígérem, nem lesz túl
hosszú.
A
cukros orvosnéni pozitívan ítélte meg, hogy akár még tizenöt
évet is élhetek, ha rendesen kezelem a cukromat. Nekem egészen
megfelelt ez a kilátás, őszintén, kevesebbre számítottam.
Attól
még lehet nekem igazam. Nemcsak az igazság terén, hanem a
rövidlejáratú öregedés kilátásában is.
Kiderül.