Lassan kimegy Kati az életemből

Ráírtam a negyedik versszakra egy kis dobot. Ezt a feldolgozást már vagy két hónapja megcsináltam.
Egyik kedvencem  a "Minden szerinted legyen Uram"
Ezek az egyszerű dalok és akkordok a magamfajta gyenge lelkűnek pont jók.
A zenében ritkán nyűgöz le a virtuóz előadásmód. Többre értékelek egy pár jól társított akkordot, mert én lélekkel hallgatom, nem az eszemmel a zenét. Valószínű ez hajt arra, hogy egyszerűbbre fogjam a gazdagságot.
A harmadik versszakban találtam egy istenes tónust a nemrég árleszállításos "Hybrid Air" virtuális szintetizátoron, a pengetős gitár hanggal remek énekhangot képez.
Az első három versszak dallama rendre fokozódik, egyre teltebben és határozottabban szólnak, mintha már nagyon úgy legyen, hogy minden Szerinted, aztán a negyedik a záró versszak kicsit megnyugszik, hogy na végre úgy lőn, ahogy Akarod, elfogadod, hogy engem formálj. Itt nagyon hiányoltam valamit, és végre megvilágosodtam, hogy egy kis dob hozzá pont jó lesz.
Imádom ezt a "Cubase" virtuális keverőpultot. Olyan szerkesztéseket lehet vele alkotni, amik még a képzeletet is felülmúlnak. A házi alkotóknak egy zseniális program, olyan lehetőségeket hoz a házba, a belső szobába, amik a reális világban lehetetlen megteremteni. A szellemi és lelki alkotói vágynak, relatív kevés idő alatt egy nagyon jó kifejező eszköze lehet.
Részemről ebből pénzt nem lehet csinálni, mert rendelésre nem akarok többet dolgozni. Nem tudnám elszenvedni, hogy jöjjön egy banda és mondogassa, hogy a pergőt egy picit így, vagy úgy, a gitárt meg amúgy. Nem, ez az idő és energiakészlet kimerült az asztalosságban.
Az a pár emelkedett óra, amit nyújtott nekem a "Minden szerinted legyen Uram" dal kikeverése, az az én személyes lelki épülésemre szolgált és néha a szőr is felállt karomon, annyira élveztem.
Befejezetlennek éreztem a művet, de mikor ráírtam azt a pár dob ütemet, megérett.
Technikailag kihívás volt a harminckettedre vert kisdob felerősödése, mely a fillre készít fel, rengeteg pergő hangot kipróbáltam, amíg ebben állapodtam meg. Ez se az a dunnyezó pergés, de fültévesztésnek jó. Ami furának hangozhat a dob képletben, hogy a dal alapjában keringőben jár, három negyedben, nagyon nem akar kiengedni a hat nyolcadba. Viszont kimatekolva, jól kezdődik és jól végződik, az összhang fejében feladtam a zenei törvényt. Néha megszegve némi törvényt nem is olyan rossz. Már attól érdekes, hogy megszegi valami a törvényt. Most komolyan, milyen lett volna keringőt dobolni rá? Szerintem borzalmas. És pont a dob hangja az, ami ide kellett, igaz kicsit olyan hívős, de nekem baromira bejön. A keringőnek meg egyértelműen nem ment volna ez a himnikus dob stílus.

Vettem egy nagy levegőt, miután három napja lelkem eszem, hogy bár megígértem Gabriellának, hogy hétfőn viszek még egy szekrényt, írtam neki esemest, hogy adjon még egy hetet, aztán csak vele foglalkozom. Nem volt erőm felhívni, mert telefonon nagyon nem szeretek magyarázkodni, töröm is a románt, keverem a nemeket, néha nem jut eszembe egy egy szó, az meg kizárt, hogy előre megtanult szöveget felmondjak. Volt olyan időszakom, amikor leírtam és úgy próbáltam bemondani a telefonba. De mindig másképpen alakult már eleve a beszélgetés, hogy rögtön semmisé vált a tervem és szánalmasra sikeredett a magyarázkodásom. Most is visszaírt Gabriella, hogy na jó na, beszélünk egy hét múlva. Hálás szívvel voltam pár percig, aztán persze belém bújt a kisördög. Mi az, hogy na jó na??! Bassza meg! Neki van rám szüksége, nem nekem rá! Hogy a ku....
Mert ugye, Kati már régóta türelmesen várja a nemtommilyen butrát, és most úgy alakult, hogy férje születésnapjára szeretné ha meglenne, hisz neki lesz a boros szekrénye. De mivel hónapról hónapra csúszott, bennem is egyre nőtt a feszültség. Hogy Kati le, Kati fel. S akkor számoltam a nyolc munka közé mikor tudom berakni? Mert hiába könyörögtem Katinak, hogy nincs mikor, nincs erőm, nincs kapacitásom, kérlelt, hogy léccilécci, mert nincs aki megcsinálja (hol a szabad piac??) és azt akarom, hogy te csináld meg, mert amit te csinálsz...bla, bla, bla.
S akkor csupa Kativá lett az életem Január óta. Rögeszmémmé vált Kati. Céllá nőtte ki magát. A legmagasztosabb céllá. Éjjel felriadtam, hogy de még ott a Kati is!
Hát bassza meg! Nem igaz, hogy ezek a dolgok veszik át a hatalmat az életem felett! A határidők, a rimánkodások, hogy csak tőled, csak veled...mert nincs e kerek ég föld világán senki más.
S akkor persze, a héten ráálltam Katira, és ha minden a tervek szerint megy jövő héten leteszem e terhet is magamról, de ehhez el kellett halasszam Gabriellát. Megértem Gabriellát is, de engem ki ért meg?
Mindegy, nekem kell bekeményíteni. Le kell álljak a rendeléses munkákkal. Egyszer és mindenkorra! Ez már az életemet fenyegeti.
Gyuri, egy ismerősöm, hatvan évesen, bement a kórházba tüdőgyulladással és kijött a koporsóban. Nyolcvanhárom éves anyja temette el. Egyre halnak ki körülöttem az emberek. Negyven, ötven, hatvan évesen. Kellenek nekem a cuki Gabik, Katik? Nem kellenek.

Mérgemet próbáltam kis Korda Gyuri zenével feldobni, nagyon szeretem az érzelgős hangját, főleg ha nyolcvanas hangszerelésben szólnak a hangszerek. Behozott a jutub egy ilyen technoféle szerelésben is dalait, hát nem bírtam hallgatni. Azok a förtelmes kickek, idióta csiribummok, azok az agresszív tónusok, lehet, hogy jópofa akart lenni, de nekem egy rakás szart sem érnek. Hogy a fenében lehet élvezni egy szerelmes dalt egy zddc-zddc-zddc agyat szétverő kickkel? Pfúúj.
Na így aztán elkészült a Kati fizikálisan, jöhet a pác, és kedden megyek szerelni Cézárral, ki úgy döntött, hogy mégsem megy Ukrajnába (mihez van ám esze), mert fél, hogy egy nap kidobom. Hát ezt jól megsejtette.