A mesteri csapda

bexby.hu
Hasonlatos a poklok országa az egér csapdához. Belekerül rendes egér, gazfickó egér, jó egér, rosszcsont egér, mert melyik egér nem rág, nem pisil és kakál össze mindent?

Hogy rajtam lóg a gyerek. Hát kin lógjon? Valami jézusarcú szélhámoson vagy alkoholista messiáson? Lógjon rajtam amíg lóghat és tetszik neki rajtam lógni, mert ha elmegyek akkor már csak lógna, de nem lesz kin. S akkor jól jön egy kis lógási emlék. Mert kire emlékezzen majd, kiből merítsen majd? Egy jézusarcú szélhámosra, egy alkoholista messiásra emlékezzen majd? Lustaság, dögség és lelki bénaság legyen az a kút amiből merítsen majd? Miért ne emlékezzen arra, hogy van itt egy műhely és ki lehet majd seperni ha gondfelhők gomolyognak? Lógjon csak rajtam az a gyerek. Miattam nem kell búsulni.

És vala egy mesternek két követője, és mondá a mester magában, nosza csinálok egy szigetet a két követőmnek, hogy lakják be és sokasodjanak rajta. És adá a sziget egy hatodát a csendesebbnek, a két hatodát pedig a nyugtalanabbnak, mondván így korrektebb. Mert a csendesnek annyi is elég, a nyugtalanabbnak genetikailag több jár. És monda magában titokban a mester, nosza legyen a nyugtalannak a csendes az, aki visszafogja, mérsékeli, és legyen a csendesnek a nyugtalan az aki rugdossa, ha kevesebbel beéri.
Lőn, hogy ez az oszd meg és uralkodj elv felborula, mert a csendes nem megy bele a játékba, megy vala az ő feje szerint, nem fogja vissza a nyugtalant, a nyugtalan pedig rugdosá a csendest, de nem a kevesebbel beérés miatt, hanem az egyhatodáért rugdosa vala, mondván a mesternek, hogy azt is adja neki, rúgja ki a csendest.
Megbáná azért a mester, hogy a csendest félre ismerte, meg is fenyegette vala a csendest, hogy az ordasok eledeléül dobja a pusztába, ahol nem vala a csendeseknek semmiféle fórum, ahol elpanaszolná baját, vagy hogy segítsen rajta bárki. A csendes pedig megmakacsolá magát és betette vala a lábát az ajtó közé mondván, hogy csak a hulláján keresztül ha nem viszik végbe ördögi tervüket.
Azóta van az, hogy a farkas addig addig ólálkodik az áldozata körül, amíg elfárad az és bekaphatja. 
Így lőn pedig, hogy az ember sem több mint az az egér, mely a csapdába ragad: csak rág, rág és rág....Legyen az mester, legyen az nyugtalan, vagy csendes. Mind a pokolra kerülünk.
(Hacsak meg nem neszeljük a csapdát)