Jó párszor
nekiestem a guglit faggatni, az este is, hátha mégis van egy
erdélyi magyar fórum, ahol vallás és politika mentesen lehetne az
erdélyi itthon maradásról kicsit hidegebb fejjel, inkább a
gazdasági oldalról beszélgetni. Nem adott releváns találatot.
Politikailag elkötelezett úgynevezett újságokat adott, melyek nem
ismeretlenek, de azok messze nem érdekeltek ilyen témában. A
“disputa” volt valami ilyen fórum, ahol én is aktív voltam,
amíg a trollkodó hozzászólóktól ki nem undorodtam onnan. De az
este oda is bementem, gondoltam talán kifejlődte, kinőtte a troll
nemzettséget. Hihetetlen, hogy 2011 óta semmilyen aktivitás nem
történt ott.
Mi történt? Mi
történik?
Annyira nincs igény
a kommunikációra?
Egy facebook
ismerősöm azt mondta, ott a facebook. Persze, de ott sem találni
megfelelő fórumot. Legyen az bár asztalos fórum, ott is a
harmadik kommentnél eljutunk az orbánizáláshoz, és rögtön
elválik a szar a májtól, hogy ki az igaz magyar és ki a geci
magyar. Innen tovább már esélytelen bármilyen disputa. És ez
megy minden platformon. Olyan ez a fórum keresésem, mintha a
higanyt szeretném késélen táncoltatni: lehetetlen.
De csak belegondolva
is mekkora szörnyűség ez. S akkor rinyálunk, hogy az idegenek
gyarmatosítanak minket. Hát hogyne tennék, ha ennyire töketlen és
jellemtelenek vagyunk, hogy egy szar fórumot nem tudunk civilizáltan
fenntartani, mely mellesleg egy árva kibaszott baniba nem kerül!
Hihetetlen, hogy
bármiféle gazdasági ötlete van az embernek, azt nincs hol
megbeszélni, esetleg értelmes ellenérvekkel korrigálni. Nincs.
Egyszerűen nincs.
Nincs, mert
mindenki, de mindenki elfogadta, feltétel nélkül, mintegy boldogan
kapitulálva, hogy az ami van, az bőven jó, bőven sok.
Bírom ezt a sok
marhát, hogy majd Orbánék megvédik a mittommit. Erdélyben? Mit védenek meg?
Az Erdélybe települő Bosch gyárakat? Akik munkaerő híján lassan Vietnámból hoznak vendégmunkásokat? Csak Hunyad megyében több
hasonló betelepült gyár van, akik naponta váltják a munkásokat, mint az
egyhasználatú bugyikat. Ez jó, bazmeg? Itt a dicsőséges nyugat,
mi?
Olvasom, hogy
Marosvásárhelyen 40 millió euróból egy hatalmas mallt akarnak
építeni. Fel tudja valaki fogni, hogy mit jelent ez? Hát nem. Nem is tudják kiszámítani mennyi az a 40 millió euró. Az emberek nem tudják mi a gyarmatosítás. Ez önként
feladott forradalom, kapituláció. Legyen mallunk. Hadd dögöljön
meg minden létező kisvállalkozó is. Mert tudjuk mi, milyen becstelenek azok!
Így aprózódunk
fel rendre. És fórumunk sincs, ahol legalább beszéljünk ezekről.
Az érthető, hogy
másoknak kellünk mint piac, és szépen kiszámolta, hogy
befektetése éppen elegendő ahhoz, hogy kihajtsa profitját, amíg
teljesen lerongyolódunk. Olyan ez mint a drágalátos, istenített
Ikea, aki gépsorokat is hoz, természetesen lízingbe, és a gyár
szart is eszik szó szerint, csakhogy az ikea címkével ellátott
erdejét, múltját és jövőjét, a szekond gépekbe ölje bele,
mert senki ne gondolja, hogy azok leamortizálása után marad több
haszon, mint az ócskavas, és az új szerződés mellé újabb
lejárt gépsor fogja ezer éves múltunkat bedarálni, éhbérért
tartott rabszolgákkal. Ehhez sem kell nekünk fórum. Mert mi fasza
nagy mellű szekler nép vagyunk, aki baszta a magyart valamikor.
Részben meg tudom
érteni, hogy ez a facebookos világ elvette az népek szép eszét,
de valahogy nem tudom lenyelni, hogy nem furakodott belénk egy
szemernyi igény másra. Annyira le vagyunk nyűgöztetve a nagyvilág
eseményeitől, hogy másra sem tudunk figyelni, mint a migrációra,
a genderizmusra, a gátlástalan tőke gyarmatosítására,
mindeközben tárt karokkal wilkommenezzük a tőke nyomulását.
Amint fiatal
barátommal erről beszélgettem, többször is, nem is igazán érti
ennek a fórumnak a létjogosultságát, értelmét. Mindenki elvan a
világában, ha valamit keres, megtalálhatja, ami kizárólag csak
őt érinti. Nem érzi hiányát az erdélyi gazdaságról
kisiparilag fórumozni, holott neki is érdeke, mert ő is
vállalkozó, de szerinte azért van ott a reklámipar és a hirdető
portálok.
Szóval az egész
olyan mint az érzelem nélküli szex. Nem tudom milyen, de sejtem,
és szerintem találó a hasonlat. Mindenre jó lehet, csak nem
boldogságra.
De lehet, hogy
mindennek ez az oka, hogy már nem tudjuk hol keressük a
boldogságot. Már nem cucc a család, a saját kertes ház álma, az
együttlét, a közösség. Boldogulni lehet egy londoni gruppen
albérletben valami gettófélében, nem kell ehhez honi fűzfa,
fenyőfa, nárciszok a kertben. Persze erre tudom a választ: mit ér mindez, ha a bevásárló kosár telerakásától néhány cent választ el...
Mindent csak nagy
általánosságban sejtünk, de nem tudjuk konkrétan, hogy hol
vannak lerobbant, olcsón megvehető, bérelhető épületeink,
földjeink, szakembereink, akik életük utolsó éveiben
frusztráltan élik meg, hogy minden hiába volt. Hiába építettünk,
hiába reméltünk, minden az enyészeté lesz. Ha lenne is valaki,
akit érdekelne ezekből bármi, ahogy a nyilas bácsi mondta: még
alternatíva sincs. Mert nincs egy szerencsétlen, agyon trolkodott
fórum oldalunk sem.
Hát asszem hogy
ideje létrehoznom, hogy legyen ilyen. A sikertelensége legyen pedig
bizonyítéka, hogy valóban nincs rá igény vagy nincs is rá
szükség. Mert minden ami van az jó és minden ami kihal, arra
nincs szükség. Na lássuk.