Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Vajon merre?

Hallom leváltották a kormányt. Nem tudtam róla. Mert elzártam magam a külvilágtól.
Úgy kezdődött, hogy azt mondtam, törlök minden olyan fészbukkos „ismerőst” aki politikai hovatartozás címen megoszt még valamit az üzenőfalon. Meg is tettem. Aztán azt mondtam, hogy a vallásos dolgokkal foglalkozókat is le kell töröljem, mert legtöbb ilyen buzgó vallásos vagy ilyen párti vagy olyan és azért oszt meg vagy ilyen vagy olyan színben. Nem maradtak csak azok, akik ilyen bölcs mondásokat osztottak meg, de azokat is töröltem, mert a bölcs mondásokkal mind arra serkentettek, hogy minden fasza, semmit sem kell változtatni ebben az életben. Utálom az ilyen stagnáló, minden fasza gondolkodás módot. Aztán nem maradtak csak ezek akik játékokat, süteményeket és macskaképeket osztottak meg, meg néhány „barát”, akikről tudom, hogy nem foglalkoznak sem vallással sem politikával. Így lettem egy tájékozatlan ember, aki semmit sem tud a világ pulzusáról. És ha nem jöttek ezek az ingerek, hirtelen elszállt a mondanivalóm.
Aztán gondoltam egyet, ha már egyre kevesebb időt akarok szánni a virtuális világomra, lefaragtam azon feliratkozó bloggerekhez vezető linkeket, akik nem vállaltak be a saját blogjukon. Érdekes képet kaptam arról, hogy tulajdonképpen kik vállaltak be, kik tették blogjaikra az én linkemet is. Egyrészt meglepődtem, és jól esett, hogy elég sokan. Másrészt meg felfedeztem, hogy vannak köztünk közös vonások, tehát nem véletlenül alakulnak a dolgok úgy, ahogy alakulnak. Azért megtartottam két három olyan linket, amik noha nem tették ki a blogomhoz vezető linket, de szívesen olvasom őket, és ők is olvasnak engem, és igaz az is, hogy nemcsak az én címemet nem említik, hanem egyáltalán nem helyeztek ki semmilyen más hivatkozást. Ezeknek „megbocsájtok”.
Olyan ez, mint a tavaszi nagytakarítás, fanyírás. Marad a lényeg. Lebontjuk a karácsonyfát.
Rájöttem, hogy mindaz ami kitölti az életünket, ami a hírek, a virtuális világ, a filó, nem sokat ér.
Ugye arra már az évek során rájöttem, hogy a való világ sem valami fasza dolog, mert minden emberi cselekedet valamilyen gittegylet köré szerveződik, vallás és politika kéz a kézben kizárólagos forgalmazója a társadalmi életnek. Nincs csak egyetlen egy nézet és egyetlenegy út a társadalmi beilleszkedéshez. Aki ezt nem követi, kiesik mindenből, elesik mindentől. Rosszabb összefüggés ez, mint a pénz világa, mert emlékszem, ezelőtt tíz évvel, ha jól dolgoztam és olcsón, a pénzvilág befogadott. Folyt a munka, nem érdekelte a pénzvilágot, hogy én mit hiszek vagy mit látok. Nem tetszett, mert azt mondtam, hogy nem igaz, hogy a pénz az úr. Nem tetszett, mert mindenki szörnyülködött a pénz uralma miatt. Pénz nélküli világra álmodoztam. Nos ez meg is lett. Itt vagyunk a pénztelen világ kellős közepén. Most meg nem tetszik nekem ez az istenekkel teli világ sem. Nem tetszik, hogy minden istennek van valamilyen politikai színe. Az sem tetszik, hogy minden politikus egyben istenhívő és talpig becsületes. Feddhetetlen. A nép az egyetlen bűnös, istentelen, pazarló, sokat akaró, habzsoló és ki tudja még mi minden? A fáraókhoz hasonló időket élünk, amikor a halhatatlanok piramisokat építtetnek a rabszolgasorsban tartott halandókkal. És ez nem valamiféle túlzás.
Hogy megbukott a kormány? Ideje volt. Kik jönnek a régiek helyébe? Jó kérdés. Megbukik az rmdsz? Ideje volt. De kik jönnek a helyükbe?
Hacsak nem teszik törvénnyé a szavazást, még lehetnek nagy csalódások. Hogy a nép nem megy el szavazni. Mert nincs alternatíva. A nép nem mutat semmiféle érdeklődést az irányba, hogy szeretne egy más alternatívát. Hibáztatja a pénzt a nép. Kevésbé törődik az adminisztrátorokkal. Hogy nem e mégsem a pénz a hibás, hanem annak a beosztásával van valami bibi?
És lehet ezt itt csűrni csavarni reggelig, hosszú oldalakon. Mert nincs egyhamar kollektív megoldás. Azt a Gandhi -féle mondást én ma így fogalmaznám meg: „Te magad legyél a változás, amit létre tudsz hozni magadnak.” Mit jelentsen ez? Azt, hogy nem azt a változást hozod létre, amit te szeretnél látni a világban, hanem amit te magad meg tudsz teremteni a magad eszközeivel magadnak. Ami azt is jelenti, hogy le alkuszod a vágyaidat, nézeteidet a lehetőség szintjére. Ez az egyedüli úgynevezett paradigma váltás, ami szóba jöhet az életedben. Ez a jövő. Semmi más.
Én már két éve faragom le az álmaimat, vágyaimat, szűkítem a világomat, úgy szellemileg, lelkileg, mint testileg. Sok mindenben nem hiszek már. Kezdek hinni az ásóban, a kapában. A természet megújuló képességében.
Elkezdtem megint kertészkedni. Nem nagy dúrral. Napi egy órácskát szánok rá. Mióta Dezsőnek fűnyíró gépe van, az udvar is másképpen néz ki. Szépek a tulipánjaim is. Nyolc hagymát dugtam el ezelőtt másfél évvel. Szerintem hármat közben elloptak, vagy valami megette. De mégis sejtem, hogy ellopta valaki. Mert majdnem tudom, hogy ki lopta el. Így is az idén már tizenhárom tulipán nyílt ki. Két jácint hagymából egy eltűnt, amelyik megmaradt, három virágot nyitott. A nárciszok is mind megduplázódtak. A rózsa tövem, mióta a naposabb oldalra ültettem, szépen elkezdett fejlődni. Elültettem egy cseresznyefát és egy almafát. Szépen kibújtak a kerti palántáim. Mind. Már ritkítom őket. Ezelőtt két évvel eldugtam valami hagymákat, amik megmaradtak a télről. Azt mondtam, mi lehet? Semmi. Kihajtottak szépen, jó nagyra nőttek, hagytam virágozni őket, aztán ősszel összeszedtem egy pár olyan elszáradt labdát, ami tele volt hagyma magokkal. Gondoltam, mi lesz? Semmi. Most a tavasszal elültettem a volt macskánk homokos táljába, gondoltam, mibe kerül? Lám szépen kibújtak. A régi hagymát dögségből a földben hagytam az ősszel. Kétméteres magas dzsungelt hagytam a kertben az ősszel. Most mikor elkezdtem takarítani, látom a kétéves hagyma megint zöldül. Mondom hagyom, hallám mi lesz? Nem lett semmi. Minden dögségből földben hagyott hagyma legalább két friss zöldhagymát adott nekem. Hát nem cuki ez a természet? És állj meg, mert Péterbácsi Morlakáról azt üzente, hogy ősszel jó elvetni az ilyen murok meg petrezselyem magot, mert azok aztán jobban tudják tavasszal, hogy mikor kell kibújni. Hogy ő mindig így csinálja.
Hát csak így, nem nagy dérrel-dúrral kertészkedem. Az asztalos munkákat meg lemondtam. Hogy most ez paradigma váltás vagy csak depi, majd kisül. De egyet tudok. Nem érdekel sem politika sem vallás. Nincs azokban semmi jövő. Dögségből a földben fogom hagyni, hadd rohadjon. Aztán ki tudja, majd a jövő szezon hozhat még új életet belé. Habár az is igaz, hogy minden, mit macska szül, egeret eszik.