Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Csavar válogatás közben


Időnként összegyűlnek az információk és akarva akaratlanul elkezdem szortírozni őket, mint az időnként összevegyült facsavarokat.
Tehát, hogy az ateisták Isten létét a vallások által tartják létezhetetlennek, hülyeségnek, butaságnak. Hogy őszinte legyek, ebben velük teljesen egyet értek.
A vita kurzus fóruma, hogy van isten, nincs isten, az ateisták verzusz keresztények páholyaiból szerintem az egyik legnagyobb értelmetlenség.
A magát gondolkodónak tartó isten tagadó úgy veszi a vallásos egyházakat istenbizonyítéknak, mintha a szabadság elvét a liberális jellegű pártoktól tennénk függővé. Noha tudjuk, hogy ez nem így van. A pártok intézmények, amiknek legtöbbször halvány gőznyi fing erejéig sincsenek köszönő viszonyban az elvekkel.
Az ateistákban van egy fondorlatosság ilyen irányban, mert a vallásos képtelenségeket hozzák fel, nem az Isten nemlétének bizonyításaként, hanem szembe akarja állítani a nyilvánvaló ésszerűséget, a butasággal. Felépíti az ügyet, mint egy ügyvéd. A hallgató közönség pedig elcsúszik ezen a csapdán és belemegy a játékba.
A vitatkozó felek pozíciókat védenek meg egymással szemben, effektíve társadalmi, szociális pozíciókat, fizika tudós és teológiai professzor. Itt nem az áll szemben egymással, hogy egy olyan ember, aki megtapasztalta az életben Isten létezését, és egy olyan ember, aki még nem tapasztalta meg Isten létét. Másképp megfogalmazva, az egyik elfogadja, hogy Isten volt abban az égő csipkebokorban, a másik pedig meg tudja magának magyarázni a csudát. Minden ember megtapasztalja a csodát, de van aki elfogadja, van aki nem.
Ilyen szempontból szerintem Isten létezésének vagy nem létezésének bizonygatása teljesen felesleges. Egy vita a semmiért.
Először is azért, mert a vallásoknak nincs Bibliai legitimitása. Tudom, hogy emiatt engem érdemes megkövezni, de én meg vagyok győződve róla, hogy Jézus pontosan ezért jött közénk, hogy mindenféle falat lebontson, ami közénk állana. Csak általa lehet Istenhez eljutni. Nem közvetve helytartókon, egyházakon, papokon, kurzusokon át. Jézus lebontotta ezeket az intézményeket három nap alatt.
Tetszik vagy se, mindenféle egyháziaskodás, merő szélhámosság és hókuszpókusz. Nincs benne semmiféle misztikum vagy csoda, csupán szervezett pénzrablás. Olcsó léleknyugalom placebokat árusító trógerek társasága, akik félrevezetik az Embert és elterelik figyelmét a való Istenről. Olyanok mint a drogdílerek, akik mostanra hazudnak rózsaszín kényelmet, és a hívek olyanok mint a fogyasztók, amíg szúrják magukat, tényleg rózsaszínben élnek.
Kornélia jött és azt hozta fel nekem enyhítő körülménynek, hogy de azért látott ő rendes, becsületes papot is. Hát hogyne, én is láttam becsületes papot. És szántam is, hogy mégis felvette a marketinget és az intézményes nézőpontot hírdeti, nem az egyetlen igaz Istent.
Jani atya tényleg egy áldott jó ember. Mint pap én nem ismerem. Csak az ember Jani atyát ismerem, és az kiváló. Ő áradozva mesélte nekem ahogy megcsinálta a nagy kereszt zarándok utat, és hogy bárhol bekopogott, beengedték éjszakára, megvendégelték, és másnap kipihenten folytatta útját, és hogy ez Isten műve volt.
Mondjuk, ha én holnap elindulnék egy zarándok útra, és nem tiszteletesként kopogtatok a polgármester ajtajánál, hanem mint asztalos, behívnának é, adnának é egy matracot és adnának é vacsorát, hogy másnap reggel kipihenten folytassam a saját el caminomat? Szerintem nem. Hanem a seriff embereivel rugdosnának a város határán kívülre, mint Rambot. A legjobb esetben. Biztos, hogy nagyon rövid határidőn belül rájönnék, hogy utamnak semmi köze Istenhez.
Én úgy látom a tanítványságot, mint amikor megtanulok egy asztalos fogást és én azt ingyen megtanítom másnak, ha kéri. Van miből élnem, van két kezem, tisztességgel megdolgozom a betevőért, rendesen fizetem a részleteket, kamatokat bankárnak, barátnak, aki kölcsön adott. Ha megtapasztalok egy isteni jelet, azt nem tartom véka alatt, hanem akkor is ha kiröhögnek, megírom, elmondom, ahol csak lehet és megengedik. De nem fogadnék el pénzt érte.
Ezek a rendszerbeli rendes emberek, ha holnaptól nem lennének fizetve az istentiszteletért, hány méter imát írnának önzetlenül?
Elő volt hozva nekem Bulányi, mint példakép. Hogy fel mert lázadni az egyház ellen. Hát elég nem szép volt részéről. Miért nem vált ki? Miért nem dolgozott valamit? Benne maradt a rendszerben és köpködte azt. Nem volt tökös, hogy kiszálljon és vegyüljön el a névtelenségbe. És ott írja meg az egyház tévedéseit? Vagy netán a saját tapasztalatára támasztott hitelvét? Mondjuk mint blogger? Mert ha független vagy, mi közöd is van neked a hivatalosokhoz? Mert melyik hivatalos az igaz? Mondjuk a bejegyzett két ezer vallásból és a be nem jegyzett négy ezerből?


Úgyhogy, az ateisták elég szar helyzetben vannak, ha Istent a hókuszpókusz intézményekkel azonosítják. Nem hiszem, hogy az ezekre épített érvekben ők egyáltalán hisznek. Csak kamuznak. Demoznak. Kényelmetlen helyzetbe teszik a vakbuzgó vallásos rétegeket, de igazán csatát nem nyernek. Se ez, se az.
Könnyű az ateistának egy kulturális istenképbe belekötni, egy falra akasztott festményt kritizálni, egy Mária szobort kopogtatni, hogy belül üres.
Kamu ez az egész vita koncepció, hogy ateisták és hívők.
Jézus sem érezte értelmes dolognak Pilátussal filózni az igazság kérdéseiről. Pedig lehetett volna egy jó kis hegyibeszéd bónusz belőle. De valamiért Jézus nem tartotta érdemesnek. Hogy miért? Fogalmam sincs. Lehet, hogy majd egyszer elmondja, ha akarja. Ha egyáltalán igaz volt és nemcsak ez is egy költői sóhaj?
Amikor mindenikünk életében párszor meggyúl a csipkebokor, és megvan az a szerencsénk, hogy oda is figyelünk a jelenségre, az isteni közelségre, onnan kezdve nem spekulálunk és nem akarjuk megérteni molekuláris létét, hanem élvezzük a Szent Lélek ajándékát és nem félünk többé.
Ezzel nem lehet szembesíteni az ateistát. De a hívőt sem. Mert ő szúrja magát, nem néz, hogy lásson.


Az abszolút igazságot senki nem tudja. Senki nem tudja felmutatni. Senki nem tudja megérinteni. De nem is kell. Nincs rá szükség. Nincs értelme azt hazudni, hogy itt az isten, vagy ott az isten, vagy mindenhol van isten.


Úgyhogy, nem foglalkozom azzal, hogy bizonyítsam: van Isten. Viszont még nem találkoztam olyan ateista megközelítéssel, mely bármilyen szintem kérdéseket ébresztett volna bennem Isten nem létezésével szemben.
A vallások nélküli anarchia az csupán csak annyira volna az, mint amennyire a Természet az. És azt is megkockáztatom, hogy a “blogger” “papok” által nem is olyan biztos, hogy a Szentírás nem ért volna el ennyi emberhez. Lehet, hogy sokkal több emberhez elért volna. De nem mindegy? Úgysem érdekli senkit. Akit érdekel, az is fegyverként használja, hogy igazát bizonyítsa, és nem a Világ Ura iránt érdeklődik.