Időnként
összegyűlnek az információk és akarva akaratlanul elkezdem
szortírozni őket, mint az időnként összevegyült facsavarokat.
Tehát,
hogy az ateisták Isten létét a vallások által tartják
létezhetetlennek, hülyeségnek, butaságnak. Hogy őszinte legyek,
ebben velük teljesen egyet értek.
A
vita kurzus fóruma, hogy van isten, nincs isten, az ateisták
verzusz keresztények páholyaiból szerintem az egyik legnagyobb
értelmetlenség.
A
magát gondolkodónak tartó isten tagadó úgy veszi a vallásos
egyházakat istenbizonyítéknak, mintha a szabadság elvét a
liberális jellegű pártoktól tennénk függővé. Noha tudjuk,
hogy ez nem így van. A pártok intézmények, amiknek legtöbbször
halvány gőznyi fing erejéig sincsenek köszönő viszonyban az
elvekkel.
Az
ateistákban van egy fondorlatosság ilyen irányban, mert a vallásos
képtelenségeket hozzák fel, nem az Isten nemlétének bizonyításaként, hanem szembe akarja állítani a nyilvánvaló
ésszerűséget, a butasággal. Felépíti az ügyet, mint egy
ügyvéd. A hallgató közönség pedig elcsúszik ezen a csapdán és
belemegy a játékba.
A
vitatkozó felek pozíciókat védenek meg egymással szemben,
effektíve társadalmi, szociális pozíciókat, fizika tudós és
teológiai professzor. Itt nem az áll szemben egymással, hogy egy
olyan ember, aki megtapasztalta az életben Isten létezését, és
egy olyan ember, aki még nem tapasztalta meg Isten létét. Másképp
megfogalmazva, az egyik elfogadja, hogy Isten volt abban az égő
csipkebokorban, a másik pedig meg tudja magának magyarázni a
csudát. Minden ember megtapasztalja a csodát, de van aki elfogadja,
van aki nem.
Ilyen
szempontból szerintem Isten létezésének vagy nem létezésének
bizonygatása teljesen felesleges. Egy vita a semmiért.
Először
is azért, mert a vallásoknak nincs Bibliai legitimitása. Tudom,
hogy emiatt engem érdemes megkövezni, de én meg vagyok győződve
róla, hogy Jézus pontosan ezért jött közénk, hogy mindenféle
falat lebontson, ami közénk állana. Csak általa lehet Istenhez
eljutni. Nem közvetve helytartókon, egyházakon, papokon,
kurzusokon át. Jézus lebontotta ezeket az intézményeket három
nap alatt.
Tetszik
vagy se, mindenféle egyháziaskodás, merő szélhámosság és
hókuszpókusz. Nincs benne semmiféle misztikum vagy csoda, csupán
szervezett pénzrablás. Olcsó léleknyugalom placebokat árusító
trógerek társasága, akik félrevezetik az Embert és elterelik
figyelmét a való Istenről. Olyanok mint a drogdílerek, akik
mostanra hazudnak rózsaszín kényelmet, és a hívek olyanok mint a
fogyasztók, amíg szúrják magukat, tényleg rózsaszínben élnek.
Kornélia
jött és azt hozta fel nekem enyhítő körülménynek, hogy de
azért látott ő rendes, becsületes papot is. Hát hogyne, én is
láttam becsületes papot. És szántam is, hogy mégis felvette a
marketinget és az intézményes nézőpontot hírdeti, nem az
egyetlen igaz Istent.
Jani
atya tényleg egy áldott jó ember. Mint pap én nem ismerem. Csak
az ember Jani atyát ismerem, és az kiváló. Ő áradozva mesélte
nekem ahogy megcsinálta a nagy kereszt zarándok utat, és hogy
bárhol bekopogott, beengedték éjszakára, megvendégelték, és
másnap kipihenten folytatta útját, és hogy ez Isten műve volt.
Mondjuk,
ha én holnap elindulnék egy zarándok útra, és nem
tiszteletesként kopogtatok a polgármester ajtajánál, hanem mint
asztalos, behívnának é, adnának é egy matracot és adnának é
vacsorát, hogy másnap reggel kipihenten folytassam a saját el
caminomat? Szerintem nem. Hanem a seriff embereivel rugdosnának a
város határán kívülre, mint Rambot. A legjobb esetben. Biztos,
hogy nagyon rövid határidőn belül rájönnék, hogy utamnak semmi
köze Istenhez.
Én
úgy látom a tanítványságot, mint amikor megtanulok egy asztalos
fogást és én azt ingyen megtanítom másnak, ha kéri. Van miből
élnem, van két kezem, tisztességgel megdolgozom a betevőért,
rendesen fizetem a részleteket, kamatokat bankárnak, barátnak, aki
kölcsön adott. Ha megtapasztalok egy isteni jelet, azt nem tartom
véka alatt, hanem akkor is ha kiröhögnek, megírom, elmondom, ahol
csak lehet és megengedik. De nem fogadnék el pénzt érte.
Ezek
a rendszerbeli rendes emberek, ha holnaptól nem lennének fizetve az
istentiszteletért, hány méter imát írnának önzetlenül?
Elő
volt hozva nekem Bulányi, mint példakép. Hogy fel mert lázadni az
egyház ellen. Hát elég nem szép volt részéről. Miért nem vált
ki? Miért nem dolgozott valamit? Benne maradt a rendszerben és
köpködte azt. Nem volt tökös, hogy kiszálljon és vegyüljön el
a névtelenségbe. És ott írja meg az egyház tévedéseit? Vagy
netán a saját tapasztalatára támasztott hitelvét? Mondjuk mint
blogger? Mert ha független vagy, mi közöd is van neked a
hivatalosokhoz? Mert melyik hivatalos az igaz? Mondjuk a bejegyzett
két ezer vallásból és a be nem jegyzett négy ezerből?
Úgyhogy,
az ateisták elég szar helyzetben vannak, ha Istent a hókuszpókusz
intézményekkel azonosítják. Nem hiszem, hogy az ezekre épített
érvekben ők egyáltalán hisznek. Csak kamuznak. Demoznak.
Kényelmetlen helyzetbe teszik a vakbuzgó vallásos rétegeket, de
igazán csatát nem nyernek. Se ez, se az.
Könnyű
az ateistának egy kulturális istenképbe belekötni, egy falra
akasztott festményt kritizálni, egy Mária szobort kopogtatni, hogy
belül üres.
Kamu
ez az egész vita koncepció, hogy ateisták és hívők.
Jézus
sem érezte értelmes dolognak Pilátussal filózni az igazság
kérdéseiről. Pedig lehetett volna egy jó kis hegyibeszéd bónusz
belőle. De valamiért Jézus nem tartotta érdemesnek. Hogy miért?
Fogalmam sincs. Lehet, hogy majd egyszer elmondja, ha akarja. Ha
egyáltalán igaz volt és nemcsak ez is egy költői sóhaj?
Amikor
mindenikünk életében párszor meggyúl a csipkebokor, és megvan
az a szerencsénk, hogy oda is figyelünk a jelenségre, az isteni
közelségre, onnan kezdve nem spekulálunk és nem akarjuk megérteni
molekuláris létét, hanem élvezzük a Szent Lélek ajándékát és
nem félünk többé.
Ezzel
nem lehet szembesíteni az ateistát. De a hívőt sem. Mert ő
szúrja magát, nem néz, hogy lásson.
Az
abszolút igazságot senki nem tudja. Senki nem tudja felmutatni.
Senki nem tudja megérinteni. De nem is kell. Nincs rá szükség.
Nincs értelme azt hazudni, hogy itt az isten, vagy ott az isten,
vagy mindenhol van isten.
Úgyhogy,
nem foglalkozom azzal, hogy bizonyítsam: van Isten. Viszont még nem
találkoztam olyan ateista megközelítéssel, mely bármilyen
szintem kérdéseket ébresztett volna bennem Isten nem létezésével
szemben.
A
vallások nélküli anarchia az csupán csak annyira volna az, mint
amennyire a Természet az. És azt is megkockáztatom, hogy a
“blogger” “papok” által nem is olyan biztos, hogy a
Szentírás nem ért volna el ennyi emberhez. Lehet, hogy sokkal több
emberhez elért volna. De nem mindegy? Úgysem érdekli senkit. Akit
érdekel, az is fegyverként használja, hogy igazát bizonyítsa, és
nem a Világ Ura iránt érdeklődik.