Mikielők


Ebben a bejegyzésben az „ezospiri” jelleg legfeljebb morzsaként jelenik meg. Nem ajánlom azoknak, akik megváltásra áhítoznak.
Az asztalos technikázik. Me' hétvége.

Főleg magammal szemben akartam ezt a tisztánlátást, avagy a mikrofon előfokos mítoszt megfejteni.
Főleg a kezdő körökben -láttam ezt asztalos szinten is- nagyon hajlamosak az emberek a cuccok misztifikálására. Persze ehhez hozzájárulnak a „szakik” fennhéjázó stílusuk is, hogy: mitttucc te zöldfülű, hogy mitől döglik a légy?
Még a jártas ember is bele bele esik ezekbe a misztifikált nézetekbe. Néha engem is elkap a szélkereke ennek a dolognak. Az igazság az, hogy jó megbújni valami mögé. Amikor egy kliens erősködik, hogy jobban tudja mint a szaki, akkor célszerűbb meghagyni hitében. A profi dílerek ezeket fel is tudják használni a maguk hasznára, hogy a kliens élelmes megfigyelőképességére, mint tűzre olajat öntve felmagasztalja bölcs meglátásait, és ki más, mint ő az aki ennek eleget tud tenni. És imigyen a kliens mintegy tükörben csodálván magát meggyőződik a szaki felettébb misztikus voltáról, mint aki direkt a frigyládából kapja az isteni Igét.
Mert hát csoportokban próbálkoztam, hogy de uraim, a valóságban mennyire nagyok a különbségek a mikrofon előerősítő fokozatok közt? Melyiket vegyem? Persze, hogy egyértelműen a magasból leszóltak, hogy hát mit is gondolok én, természetesen a minőség egyenesen arányos az árával. Hogy ezek a belépő szintű cuccok természetesen szemetek, gagyik. Azokkal aztán semmiképp. De semmiképp. Mert hatalmasak a különbségek.
Hát én ezen évek óta rágódom és eszem magam, mert hát bármit felvenni először is kezdődik a mikrofonnal, aztán az előfokkal. A „szakma” meg rendesen kiadta magából a tömény miszticizmust. Ha rákérdeztél egy szakira, hogy de mitől jobb a tízszer annyi, elkezdett görbékről és hercekről beszélni, természetesen, hogy semmit se értsek. Mikor hallom a mixét, én Botfül de genere Mintia nem hallok semmi különlegest.
Noha tele van a jutub olcsó mikis, előfokos bemutatókkal, azok valamiért nem akarnak hitelesek lenni, mert valószínű igazak.
Behringer miki előfok
Sokadik befektetésem eredménye egy kis lámpás mikrofon előfokozat, melyre néhol a szakma is rábólintott, azzal az epés megjegyzéssel, hogy az árához képest elég jó.
Erről jut eszembe, hogy egy eléggé gethes román egyszer megjegyezte rólam, hogy nagyon rendes ember vagyok, csak egy fogyatékosságom van, hogy magyar vagyok. Az ilyen megnyilvánulás persze csak gethes szinten szokott talajra találni, mert általában az értelmes román sosem mondana ilyet. De valahogy ilyen ez a szakmai gethesség is, hogy hát jónak jó, de olcsó. Na szóval.
Kaptam egyet, gyanúsan olcsón árulta valaki, mivel nem volt nagy összeg, belemásztam.
Nem kellett csalódnom, vadi új a cucc, tökéletesen működik, habár az első próba alkalmával beszartam, mert nagyon sercegett, gondoltam ezért adta el, valami hibája van. De aztán -miután többször tisztahiába szétszedtem- rájöttem, hogy én voltam a balfasz, beállítás kérdése volt. Ez van, amikor egy cuccon sok a gomb, a bütykös gondolkodású reszelt tenyér összegabalyodik közöttük.
Audio-technika MB 5k dob mikrofonok és a Gretsch pergőm
S akkor jött a gondolat, hogy a legtisztább összehasonlítani a meglévő három mikielőfokomat, hogy egy típusú mikrofonnal egy forrást felvenni, jelen esetben a pergő dobomat, mert az a legkényesebb része a felvételnek. Nosza ráirányítottam az ugyancsak másodkézből vett Audio-technica MB 5k-s dobmikrofonjaimból hármat a pergőmre, és mindegyikre rákötöttem egy egy mikrofon előfokot. A Motu 828 mk II firewire hangkártyában levőre, az Eurorack 2442 Fx-pro keverőben lévőre és az újdonsült Behringer tube ultragain mic 200 miki előfokra. Az összest átvittem a Motu hangkártyán keresztül a Cubase elements 8 virtuális keverő pultomra és külön sávra vettem mindenik előfokot.
Be/Ki dB-ket lehet nézni rajta
A gain beállításokat próbáltam valamennyire egyformára tekerni, szemre a kijelzők egyformák voltak. A mellékelt képen látszik a bemeneti illetve a kimeneti jel erőssége. Nagyon kevés az eltérés. Az a pár tizedes teljesen hanyagolható. Én mondom.
Direkt nem csináltam semmiféle utólagos keverést. A jel természetessége érdekelt engem, hogy már eleve hogy állnak hozzá a három különböző generációjú mikrofon előfokok? Hogy most ezekre miért mondják, hogy gagyik, nem egészen értem. -50 dB nél én nem hallok zajt. Hogy most egy profi nem zajong -70 db-nél se... be serious. Nincs olyan hangszigetelt terem, ahol akár a -30 dB zajt érzékelni lehetne. Tehát ez nem érv. Mindegy.
A képen látható, hogy a -0.3dB bemeneteli szintre lett egy -5dBes jel. Általában ezeket a felvételeket normalizálni szoktam használat előtt, -6dB-re, hogy könnyebb legyen a keverés, mert maszterolás előtt az összhang (mix) -6 dB kéne legyen, hogy lehessen a végső kimenetig a kompresszorokkal modernfülbiztossá tenni. Tehát a felvétel az én meglátásom szerint tökéletes. A hang rajz jele is szép. Öröm nézni.
Bárcsak lett volna a Beatlesnek is ilyenje.
Simán, semmiféle beavatkozással, lehallgatva a három felvételt, esküszöm, hogy semmiféle különbséget nem hallok. Most vagy én vagyok kevésbé ráhangolt, gyenge a fülem, vagy tényleg nincs a három hang közt akkora különbség, ami konkrét és ne esetleges filozófikus lenne.
Bárhogy legyen, én megnyugodtam, hogy ezen a szinten ennél jobbat nem lehet kihozni. Nekem legalábbis tökéletesen megfelel, és végre megállapodhatok mikrofon előfokilag, hogy ami tőlem telt megtettem. Nincs amiért felettébb áltassam magam, vagy kacsintgassak más előfokok fele. Mondhatni ez a három cucc legalább harminc évet ölel át az elektronikus cuccokéban, tehát nincs értelme az elkövetkezendő ki tudja hány évre aggódni előfokilag.
A Motu 828 mk II hangkártyám,
a stúdióm lelke...
Eurorack UB2442 Fx-Pro analog keverőm
Csak a mikielőfokokat használom róla.



Mikrofonilag még azért szeretnék egy rendesebb tér mikrofon párat, az úgynevezett overheadoknak, ami a cintányérokat veszi le főleg, de nemcsak. Ezt is inkább a lelkem nyugalmának. Mert mikrofonilag is volt egy kis pozitív csalódásom.
Egy gitárpedál cserébe kaptam egy Shure sm 57-es mikit, hogy ideális gitárkombót, pergő dobot felvenni vele. Ára kb annyi volt, mint amennyiért vettem az öt mikrofonos audio-technika szettet. Elvártam volna, hogy szebben „szóljon”. Nem tudom hogyan, de szebben. Hát nagy volt a döbbenet, hogy semmivel, de semmivel nem szólt jobban, mint az audio-technika. Jel erősség, dinamika, minden ugyanaz.
Mellesleg a legjobb pergő hangot egy ugyancsak olcsó behringer térmikivel vettem fel. Noha mindenki szent esküvel, szívre tett kézzel fogadkozik, hogy a világ leggagyibb mikrofonja, nekem nagyon tetszik ennek a pergőképe amit felvesz. Valószínű ízlések és pofonok kérdése.
Ezt a dilemmámat próbáltam egy kis videóba vágni, jutubos oldalamon közzétettem. Valószínű mint hamis próféta leszek elkönyvelve. De leszarom. Nincs nagy valószínűsége, hogy bárkit is érdekelne, de én legalább letisztáztam magamnak.
A videóba szándékosan nem vágtam öndicsőítő részeket, próbáltam szárazon és egyszerűen feltárni az eredményt. Aztán mindenki tegye hozzá a maga vallását.
Cubase Element 8 projekt ablak.