Még Andorra...

Két dolog még Andorráról. Állítólag itt több száz éve nem volt semmiféle harc meg ilyesmi, ami állandóan frászban tartsa a lakosságot, mint például felénk ötven évente vagy háborúk, vagy kommunizmusos elkobzások s ilyenek. Azaz egy bevert cövek meg szeg magától rohad meg rozsdázik, nem mások lopják el. Így más megvilágítást kap a fogpiszkáló rágó Miguel történelmi erejű aggodalma a fa rothadásával szemben. Egyetlen gondja és félelme ez.
Nagyon tanulságos és példaértékű a francia oldali Andorra és a spanyol oldali Andorra nyelvhasználat békés megoldása: hogy békés. Pár kilométer az ország, azaz királyság, a franciák felől inkább a franciát használják, a spanyolok felől inkább a spanyolt használják az üzletekben. A katalánok, Andorra őslakosai pedig katalánul beszélnek. Sokszor látom, hogy egy katalán nem ért spanyolul, sem franciául, nem ideges senki, hanem nagyon megértően kézzel lábbal mutogatva, de megértik egymást.
Csöves üzletben mutatom mi kéne, gagyog spanyolul a muki, nem értek semmit. Legyint, azt mondja kövessem. Bevisz a raktárba, mutat egyet, mutat mást, amíg eltalálja mi kell nekem. Oké, oké, megértettük egymást.
Elgondoltam, milyen jó lenne otthon ezt a román magyar ellentétet így mosolygósan elrendezni és nem örökké farkas szemet nézni. ha valaki magyarul vagy románul szólal meg.
Bónusz track: állítólag a katalánok pont olyan smucigog és fösvények mint a skótok. Állítólag ennek a fogpiszkáló rágónak a bankban levő készpénze felrúg három millára euróban, de éppen néztem a cipőjét, az én munkacipőmmel nincs értelme szégyenkeznem.
Még egy: a tegnap ez a Zsülien meghúzott egy autót, nem tört össze semmi, csak némi horzsolások, de amiért nálunk már rendőrségre mennek, csak legyintett a másik: "bále, bále" azaz jól van, jól van és mindenki ment tovább.