Az semmi!

Az udvaron, ahol Muskóczi lakott gyermek korában, mindenféle emberek laktak. Ebben az udvarban több kis lakrész volt egyik a másik mellett, olyan volt, mint egy iciripiciri falucska, iciripiciri utcával benne és egy még iciripiciribb füves résszel, amit kertnek neveztek. Ennek a kertecskének a nevezetessége az volt, hogy sosem nőtt benne semmi, csak némi fű meg néhol moha, mert a kertet körbe ölelő házak árnyékot tartottak neki.
Aki nem hiszi, keresse meg Kolozsváron, a volt Lenin utca hat szám alatti udvart és személyesen meg fog erről győződni.
De bármennyire magasak is voltak a háztetők és a tűzfalak, volt az udvaron egy meggyfa. Hogy, hogy nem, de ennek sikerült valahogy kinőni annak az iciripiciri kertrésznek az egyik szélén. Egyetlen baja volt ennek a meggyfának, hogy pont Pista bácsiék ajtaja előtt nőtt ez a meggyfa. Noha nem a Pista bácsiéké volt a meggyfa, de valamiért mindig Pista bácsi őrizte és káromkodott, ha valaki felmászott rá és enni próbált róla.
Rinka, Muskóczi tő szomszédságában lakott, csupán egy padlás feljáró választotta el a két lakást, de ez nem gátolta őket meg abban, hogy egy nap felosonjanak a meggyfára, hisz lentről lehetett látni a beért meggyeket a fán.
A meggyfának volt két fő ága, az egyiken felkúszott Rinka, a másikon Muskóczi.
Alapjában véve az volt a terv, hogy csendben kússzanak fel és majszoljanak amennyi meggyet csak tudnak, mert úgyse szedi azt le senki, csak a fán rohad.
Amint a meggyekhez jutottak, Rinka és Muskóczi lelkesedve és örömujjongva szedegették a meggyeket, hogy csak úgy potyogtak a földre a kiköpött meggymagok.
Rinka egyszer csak nem tudta megállni, és rajongva mondta:
-Látnád ezeket a nagy, piros meggyeket az én felemen, akkorák mint a pingpong labdák!
-Az semmi! – felelte Muskóczi- látnád azokat amik itt vannak! Akkorák mint az almák!
-Az semmi!- lelkendezett Rinka- itt nálam legalább harminc meggy van egy fürtön!
-Az semmi! Itt legalább száz meggy van egy fürtön! - toldotta meg Muskóczi.
Nem hagyta magát Rinka sem: -Az semmi! Itt úgy meg vannak érve, hogy feketék már a meggyek!
-Az semmi!- kontrázott Muskóczi, - itt feketébbek a feketénél!

Így bizonygatták egymásnak, hogy ki jutott a fa jobbik felére, kinek lett nagyobb a szerencséje. Már éppen ott tartottak, hogy Rinkának az egyik nagybátyja egyszer Spanyolországból hozott akkora cseresznyéket, mint amekkorák a narancsok, amire Muskóczi azt mondta, hogy az semmi, mert egyszer neki Izráelből hoztak a halas akváriumjába levegő pumpát, az egyik nagynénijének az apósa, amikor egyszer csak hallják, hogy a fa alól Pista bácsi torka szakadtából, rekedtes hangján kiabál:
-Az anyátok is volt aztán egy asszony! Nem elég, hogy dézsmáljátok a meggyfát, de még össze vissza is hazudtok mindent egymásnak, hogy már fáj a fejem belé! Na pucoljatok rögtön a fáról ti rossz bitangok!

Muskóczi és Rinka hirtelen elhallgattak, de aztán lassan, csendben elkezdtek lefelé kúszni a fáról, reszketve, hogy na mi fog ezután következni? Amikor az elágazáshoz értek, azon vitatkoztak Rinka és Muskóczi, hogy ki menjen előbb le. Rinka meglöki Muskóczit, de szerencsére meg tudott fogózni az ágban, viszont Muskóczi is viszont lökte Rinkát, ki elvesztette egyensúlyát és meg se állt, míg földet nem ért, jól összehorzsolva magát, ahogyan a fa törzsébe kapaszkodott.

Lett aztán nagy sírás-rívás, az ijedelemtől mindketten sírtak, Rinka is, Muskóczi is, amire kijött Bözsi néni is, Pista bácsi felesége és elkezdte szídni Pista bácsit, hogy minek kellett úgy ráijeszteni a két gyermekre? Mi a csudát csináltak olyan rosszat, amiért érdemes volt rájuk förmedni?
Pista bácsi dünnyögve bement a lakásba, míg Bözsi néni bevitte Rinkát, hogy sebeit szemrevételezze.
Muskóczi egész estig bánkódott és örlődött, hogy vajon helyre jön e Rinka a sebesüléséből, mi lesz ha miatta meg fog halni? Néha csendben sirdogált és végtelenül sajnálta ami történt. Aztán bánatában elaludt.
Aztán végül, másnap reggel Muskóczi újra találkozott Rinkával, a szülők bíztatására Rinka a megbocsátás kézfogását nyújtotta Muskóczinak, amit Muskóczi el is fogadott örömmel.
Rinka, látván, hogy Muskóczi harci sebeit figyeli lopva, elkezdte mutogatni őket és dicsekedve sorolta, hogy ő mennyi minden sebet szerzett a fáról való eséssel, egyik mélyebb a másiknál, de milyen szívós, hogy túlélte.
Erre Muskóczi azt mondta:
-Az semmi! Egyszer úgy bevágtam a bicskával az újjamba, hogy az majdnem leszakadt.
-Az semmi! -mondja Rinka – egyszer....

És még el sem tudta mondani Rinka amit akart, mert már hallatszódott Pista bácsi mély, rekedtes hangja:
-Az anyátok is volt aztán egy asszony! Megint hazudtok ott egymásnak ti rossz bitangok?
Erre Bözsi néni a konyhából:
-Hagyja már őket Pista! Még gyerekek!

Aztán óvatosan, Rinka és Muskóczi hátra szaladtak az udvar végébe, közben jókat vihogva, hogy ez a Pista bácsi mindig olyan hamar kijön a sodrából, és mindig azzal kezdi a kiabálását, hogy: „Az anyátok is volt aztán egy asszony!”.

Hátul aztán, hogy csak magukra maradtak, Rinka elkezdte:
-Az semmi! Egyszer az egyik unoka testvére...