Aki
nem hiszi, keresse meg Kolozsváron, a volt Lenin utca hat szám
alatti udvart és személyesen meg fog erről győződni.
De
bármennyire magasak is voltak a háztetők és a tűzfalak, volt az
udvaron egy meggyfa. Hogy, hogy nem, de ennek sikerült valahogy
kinőni annak az iciripiciri kertrésznek az egyik szélén. Egyetlen
baja volt ennek a meggyfának, hogy pont Pista bácsiék ajtaja előtt
nőtt ez a meggyfa. Noha nem a Pista bácsiéké volt a meggyfa, de
valamiért mindig Pista bácsi őrizte és káromkodott, ha valaki
felmászott rá és enni próbált róla.
Rinka,
Muskóczi tő szomszédságában lakott, csupán egy padlás feljáró
választotta el a két lakást, de ez nem gátolta őket meg abban,
hogy egy nap felosonjanak a meggyfára, hisz lentről lehetett látni
a beért meggyeket a fán.
A
meggyfának volt két fő ága, az egyiken felkúszott Rinka, a
másikon Muskóczi.
Alapjában
véve az volt a terv, hogy csendben kússzanak fel és majszoljanak
amennyi meggyet csak tudnak, mert úgyse szedi azt le senki, csak a
fán rohad.
Amint
a meggyekhez jutottak, Rinka és Muskóczi lelkesedve és
örömujjongva szedegették a meggyeket, hogy csak úgy potyogtak a
földre a kiköpött meggymagok.
Rinka
egyszer csak nem tudta megállni, és rajongva mondta:
-Látnád
ezeket a nagy, piros meggyeket az én felemen, akkorák mint a
pingpong labdák!
-Az
semmi! – felelte Muskóczi- látnád azokat amik itt vannak!
Akkorák mint az almák!
-Az
semmi!- lelkendezett Rinka- itt nálam legalább harminc meggy van
egy fürtön!
-Az
semmi! Itt legalább száz meggy van egy fürtön! - toldotta meg
Muskóczi.
Nem
hagyta magát Rinka sem: -Az semmi! Itt úgy meg vannak érve, hogy
feketék már a meggyek!
-Az
semmi!- kontrázott Muskóczi, - itt feketébbek a feketénél!
Így
bizonygatták egymásnak, hogy ki jutott a fa jobbik felére, kinek
lett nagyobb a szerencséje. Már éppen ott tartottak, hogy Rinkának
az egyik nagybátyja egyszer Spanyolországból hozott akkora
cseresznyéket, mint amekkorák a narancsok, amire Muskóczi azt
mondta, hogy az semmi, mert egyszer neki Izráelből hoztak a halas
akváriumjába levegő pumpát, az egyik nagynénijének az apósa,
amikor egyszer csak hallják, hogy a fa alól Pista bácsi torka
szakadtából, rekedtes hangján kiabál:
-Az
anyátok is volt aztán egy asszony! Nem elég, hogy dézsmáljátok
a meggyfát, de még össze vissza is hazudtok mindent egymásnak,
hogy már fáj a fejem belé! Na pucoljatok rögtön a fáról ti
rossz bitangok!
Muskóczi
és Rinka hirtelen elhallgattak, de aztán lassan, csendben elkezdtek
lefelé kúszni a fáról, reszketve, hogy na mi fog ezután
következni? Amikor az elágazáshoz értek, azon vitatkoztak Rinka
és Muskóczi, hogy ki menjen előbb le. Rinka meglöki Muskóczit,
de szerencsére meg tudott fogózni az ágban, viszont Muskóczi is
viszont lökte Rinkát, ki elvesztette egyensúlyát és meg se állt,
míg földet nem ért, jól összehorzsolva magát, ahogyan a fa
törzsébe kapaszkodott.
Lett
aztán nagy sírás-rívás, az ijedelemtől mindketten sírtak,
Rinka is, Muskóczi is, amire kijött Bözsi néni is, Pista bácsi
felesége és elkezdte szídni Pista bácsit, hogy minek kellett úgy
ráijeszteni a két gyermekre? Mi a csudát csináltak olyan rosszat,
amiért érdemes volt rájuk förmedni?
Pista
bácsi dünnyögve bement a lakásba, míg Bözsi néni bevitte
Rinkát, hogy sebeit szemrevételezze.
Muskóczi
egész estig bánkódott és örlődött, hogy vajon helyre jön e
Rinka a sebesüléséből, mi lesz ha miatta meg fog halni? Néha
csendben sirdogált és végtelenül sajnálta ami történt. Aztán
bánatában elaludt.
Aztán
végül, másnap reggel Muskóczi újra találkozott Rinkával, a
szülők bíztatására Rinka a megbocsátás kézfogását nyújtotta
Muskóczinak, amit Muskóczi el is fogadott örömmel.
Rinka,
látván, hogy Muskóczi harci sebeit figyeli lopva, elkezdte
mutogatni őket és dicsekedve sorolta, hogy ő mennyi minden sebet
szerzett a fáról való eséssel, egyik mélyebb a másiknál, de
milyen szívós, hogy túlélte.
Erre
Muskóczi azt mondta:
-Az
semmi! Egyszer úgy bevágtam a bicskával az újjamba, hogy az
majdnem leszakadt.
-Az
semmi! -mondja Rinka – egyszer....
És
még el sem tudta mondani Rinka amit akart, mert már hallatszódott
Pista bácsi mély, rekedtes hangja:
-Az
anyátok is volt aztán egy asszony! Megint hazudtok ott egymásnak
ti rossz bitangok?
Erre
Bözsi néni a konyhából:
-Hagyja
már őket Pista! Még gyerekek!
Aztán
óvatosan, Rinka és Muskóczi hátra szaladtak az udvar végébe,
közben jókat vihogva, hogy ez a Pista bácsi mindig olyan hamar
kijön a sodrából, és mindig azzal kezdi a kiabálását, hogy:
„Az anyátok is volt aztán egy asszony!”.
Hátul
aztán, hogy csak magukra maradtak, Rinka elkezdte:
-Az
semmi! Egyszer az egyik unoka testvére...