Ló blues

Névtelen ló emlékére
(szomszéd lova blues)

Nem klappolnak patái
a cementes udvarúton,
bánatos képét sem látom
az öreg pacinak.

Emlékem van vele,
egyszer megitattam,
három kortyból
a vedret kiitta.

Egyszer pedig kikötve
kerítésembe gabalyodott,
kibogoztam s láttam rajta:
gazdának elfogadna.

Megbetegedett,
nem húzott,
végtisztességből
kolbászba őrölték.

Gondoltam megírom
ezt versben,
hogy rá mindenki

így emlékezzen.