A sminkről

Hogy én mindig mondom ezt a festést a nőknél, hogy szerintem szebbek festetlenül.
Volt egy lány, nem tudom már a nevét, mikor még így társaságban lézengtem, na az vót mindig kifestve, de brutálisan...annyira, hogy idegesített...de a csaj nem volt rossz, sem hülye. Egyszer elvittem valamit neki, nem tudom mit, egy délelőtt, s teljesen pánikban nyitott ajtót, hogy nincs előkészülve, azaz jól kikenve. Mindegy, mondtam neki, nem tudok várni amíg kikeni magát, pattintsa meg az ajtót, bedugom amit oda kell adjak, oda se nézek..Kinyitja az ajtó, erre a kis pincsije kifutott s ugatott engem mint a nyavalyát...Muszáj volt pongyolában kijöjjön, hogy beráncigálja a pincsijét. Te, az a csaj olyan jól nézett ki festetlenül, hogy nyomban beleszerettem. De nem ember. Nem és nem értette meg, hogy sokkal szebb natúrban...Na de nem lett semmi belőle -természetesen- mert amikor rajta volt a smink, mindent másképp látott. Úgy érezte több, mint ami. Én meg aztán nem állok le sokat filózni, hogy valahova bekérezkedjek...
Az ágról szakadt ember akkor sem volt erény....Na de így a festésről....