Olvastam
valahol, hogy a munkásokról manapság nem nagyon készülnek
irodalmi alkotások. Már éppen jelezni akartam, hogy de hogyne
készülne, hisz rengeteg blog a munkáról szól, az emberek
munkásságáról, leleményességéről, de még jó, hogy nem
kezdtem el a jelzést, mert eszembe jutott, hogy állj meg vándor,
hisz a blogosphere nem irodalom. Írások ugyan, de az írások
szabadkőművesei, akik valamiféle beavatottságukból kiindulva,
tudják mi az irodalom és mi nem az irodalom, azt mondják, hogy a
“mindenféle” bloggerek.
Így
van ez az asztalosságban is, van aki nagyon felfuvalkodott, az veri
a mellét, hogy ő aztán az igazi asztalosságot műveli, mert ő
másképpen gondolkodik mint az átlag provinciális asztalos, ki
csak megélhetésből műveli a szakmát, és van az az asztalos, aki
lehajtott fővel bocsánatot kér, hogy csak mint egy provinciális
asztalos megélhetésből műveli a szakmát és nem nevezi magát
olyan asztalosnak, aki másképpen gondolkodik. És láss csudát,
abban a világban élünk, ahol az emberek még hisznek a
terülj-terülj asztalka csodájában és azt mondják, hogy nosza
menjünk a magabiztos asztaloshoz, mert talán a magabiztossága nem
földi, hanem égi eredetű, és talán nem hiába kéri el a
háromszorosát, hisz ő nem megélhetésből műveli a szakmát,
hanem valamiféle más, beavatottságból kiinduló eszméért.
Az
ember sosem tudhatja hol az igazság.
Éppen
olvasom, hogy ez a német Angela asszonyság újjal fenyegeti itt a
szerinte ingyen élő krízis sújtotta országocskákat, hogy le
kellene már szokni a segélyből élést és fogjunk neki dolgozni.
Tudod, egy darabig csodálattal néztem ezeket a németeket, és
továbbra is csodálattal akarom nézni a németeket, de nekik is be
kell látniuk, hogy nem ismerik fel a skizofréneket ők sem és a
történelmükbe nekik is be-beugrik egy egy skizofrén oda a vezető
hokedlire. Nem kétlem, hogy az istenített nyugatnak nincs igaza
velünk provinciálisokkal, mert valóban kezdjük elveszteni a
munkakedvünket. De mondjuk nekik önmagukkal el kellene számolniuk,
hogy az ők munkakedvük attól lett olyan amilyennek dicsérik
magukat, hogy biza ellehetetlenítették a mi munka területeinket.
Magyarán elvették a talajt a lábunk alól. Ha valakivel ki akarsz
baszni, adj neki kölcsönt, biztasd, hogy “rázzad béjbi
rázzad”, a marha bevállal, fejleszt, éjt nappallá téve hajt,
mert ugye az imádott, istenített nyugat színvonalára akarja
emelni portáját, aztán hirtelen elvágod a piacát a csórónak,
de ez nem elég, hanem elkezded ráadásul szidni, hogy tökéletlen,
mohó, balfasz, lusta, segélyen élő rohadék.
Persze,
megszoktuk, hogy a morálhoz, az igazsághoz annak van joga, akinek
hatalma, pénze van, illetve nem fenyegeti konkrét éhezés. (Ne
tévesszen meg minket az álszerénység, akinek a lába előtt
fetreng a világ és mégis kipiszkálja a kolbászt a gulyásból,
mondván: mi ez a dőzsölés? Mert nem mindegy, hogy gazdagon vannak
ilyen skizo beütéseid, hogy a világgal a talpad alatt böjtölsz,
vagy azért nem eszel, mert nincs mit és holnapra sem látszik
semmi...)
De
köztünk, kispolgárok közt mondva, azért amilyen vitéz ez a
német, de ő sem ment volna egyről a kettőre, ha nem hajtja maga
alá Európát. Mert kösz Angela néni, most jössz ezzel a
morállal, hogy nosza ideje dolgoznunk, ne csak kapjuk a segélyeket.
Most nem tudom konkrétan mire, kire értetted ezt Angela néni, nem
részletezted, én elfogadtam “ca atare” úgy ahogy jött, és
innen csirkefalváról üzenem neked, jó zamatos kispolgári
asztalos magyarsággal, hogy mész te a kurva anyád picsájába újjászületni!
Persze
megvan a mi bűnünk is, kétségtelenül. Mert minden idióta
politikusnak, papnak és elöljárónak bedőltünk a dumájának,
hogy kell nekünk ez az egyesült Európa. A szar, hogy most pont
ezek jönnek megint Gergelyék felől, és igazat adnak ennek az
Angelának, hogy nosza fel lusta nép, a restségből isten szavára
ébredés! Há mésztek ti is a kurva anyátok picsájába jó
csürkefalvisan!
De
én mondom, lesz itt még jaj mindenféle tolvajnak: testi, lelki és
szellemi tolvajnak. Mert ez a sokat alábecsült alja munkásnép sem
fog tétlenül bámészkodni, és előbb utóbb ráeszmél. Hogy nem
megoldás külföldön munkát koldulni, mert van azért még
tisztességes ember, nem bolondult meg ettől az európaiságtól
minden ember és ráeszmél, hogy a túlélés az állam és egyéb
szervek messze elkerülése lesz.
Sírnak
az állambeliek, hogy borzasztó az adócsalás a kisemberek körében,
a papok, hogy borzasztó az istentől való elidegenedés, a
hivatásos szellemiek, hogy borzasztó az irodalmi hanyatlás.
Nem
tudom...nem elég jel ez nekik, hogy “mésztek ti a picsába”?
Nem,
uraim, az van, hogy az emberek megelégelték, nem pofáznak vissza,
mint némely asztalos, hanem csendben, magukban építik az új
világot.
De
nem azt, amiben ti reménykedtek! Annak vége!