Emillel úgy jöttem
össze, hogy cintányért árult egy ilyen használt hangszeres
oldalon. Szó szót hozott és kiderült, több mindene volna eladó
dob ügyben. Nagyon belelkesedtem, mert noha régi dolgokat árult,
cineket, bőröket, de mind minőségieket és olcsón. Több rendben
is vettem tőle ezt azt, mert kiderült közben gitárra tért és
dobjait felszámolta. Az ügyletek bonyolítása közben, pár hónap
alatt megbarátkoztunk.
Mondta, hogy van egy
énekes barátnője és kettecskén ott dúdolásznak néha. Át is
küldött néhány silány felvételt, amit laptop mikrofonjával
vettek fel.
Nosza alkalmat láttam
benne, hogy dolgot szerezzek magamnak stúdióilag. Viszketett a
fülem és már nagyon kíváncsi voltam milyen élő zenét
felvenni, keverni. Felajánlottam nekik, hogy jöjjenek el hozzám,
felveszem őket a süket szobámban és kikeverek nekik néhány
dalt, csak úgy baráti és iskola alapon.
Összehoztuk aztán nagy
sokára, egy hétvégén belelkesedve felvettünk 14 dalt, mert akkor
azt mondták, ha lúd legyen kövér, mert akkor legyen meg belőle
az első albumuk. Lehet egy kicsit túlértékeltek engem is
látatlanba, meg bennük is több volt az önbizalom, de hagytam a
dolgokat a maguk medrében haladni, ha már így alakult. Mert mi
rossz sülhet ki valamiből a semmihez képest?
Nem tudom eldönteni, hogy
amit kikevertem jó vagy nem jó, mitől az vagy mitől nem az.
Remélem majd a hallgatói kritikák is megjönnek majd, mert a
Stonecrops Emil és Oli személyében elkezdték sokszorosítani
saját első lemezüket. Kezemmel a szívemen, és üssten lássa
fistes lelkem alapon állítom, hogy kezdetleges keverési tudásommal
kihoztam magamból a legjobbat. Gyakorlatilag sok dolgot úgy
csináltam, hogy a Cubase bibliával a kezemben lapoztam ki az új
dolgokat a keverő programban.
Rengeteg dolgot tanultam.
Mindig is azt állítottam és tapasztalatból tudom, hogy az ember
legjobban dolgozva tanul. Vagy lopja a mesterek szakmáját, vagy
tanul a hibáiból. Én az utóbbiak sorában találom magam, mert
nincs szerencsém mesterekhez.
Meg kell tenni az első
lépést, hogy aztán az kötelezzen a másikra és így tovább.
Utólag megokosodva
rájöttem milyen fatális hibákat követtem el felvétel közben,
amiket máskor megpróbálok kiküszöbölni. De nem is a technikai
része az amit fontosnak találok ebben az első projektemben.
Valahogy úgy látom
magamat, mint amikor harminc év elteltével felbukkan egy halottnak
vélt szellem, aki az akkori hangzásvilággal a fejében született
újjá, ebbe az egybites zenevilágba, és modern eszközökkel régi
dolgokat akar kifejezni.
Vintage man. Ez vagyok.
A Stonecrops projektben
azt látom, hogy két fiatal zenélni akar. Megteszik ami tőlük
telik. Adottságaikhoz, tehetségükhöz mérten elénekelnek egy pár
dalt, ahogy Emil mondta, milyen fasza ilyeneket egy tábortűz
mellett énekelni. Az.
Abban a reményben
kevertem ki ezeket a dalokat, hogy úgy barátaimnak, mint az
elkövetkező élő zene kezdeményezéseknek lökést adok.
Van is fejemben egy ilyen,
hogy híd lenni a semmi és a profi stúdió között. De persze nem
látom a következő lépést. Csak filózok.
A Stonecrops egyik saját szerzeménye itt található: Stonecrops: Szállj