A Stonecrops projekt

Emillel úgy jöttem össze, hogy cintányért árult egy ilyen használt hangszeres oldalon. Szó szót hozott és kiderült, több mindene volna eladó dob ügyben. Nagyon belelkesedtem, mert noha régi dolgokat árult, cineket, bőröket, de mind minőségieket és olcsón. Több rendben is vettem tőle ezt azt, mert kiderült közben gitárra tért és dobjait felszámolta. Az ügyletek bonyolítása közben, pár hónap alatt megbarátkoztunk.
Mondta, hogy van egy énekes barátnője és kettecskén ott dúdolásznak néha. Át is küldött néhány silány felvételt, amit laptop mikrofonjával vettek fel.
Nosza alkalmat láttam benne, hogy dolgot szerezzek magamnak stúdióilag. Viszketett a fülem és már nagyon kíváncsi voltam milyen élő zenét felvenni, keverni. Felajánlottam nekik, hogy jöjjenek el hozzám, felveszem őket a süket szobámban és kikeverek nekik néhány dalt, csak úgy baráti és iskola alapon.
Összehoztuk aztán nagy sokára, egy hétvégén belelkesedve felvettünk 14 dalt, mert akkor azt mondták, ha lúd legyen kövér, mert akkor legyen meg belőle az első albumuk. Lehet egy kicsit túlértékeltek engem is látatlanba, meg bennük is több volt az önbizalom, de hagytam a dolgokat a maguk medrében haladni, ha már így alakult. Mert mi rossz sülhet ki valamiből a semmihez képest?

Nem tudom eldönteni, hogy amit kikevertem jó vagy nem jó, mitől az vagy mitől nem az. Remélem majd a hallgatói kritikák is megjönnek majd, mert a Stonecrops Emil és Oli személyében elkezdték sokszorosítani saját első lemezüket. Kezemmel a szívemen, és üssten lássa fistes lelkem alapon állítom, hogy kezdetleges keverési tudásommal kihoztam magamból a legjobbat. Gyakorlatilag sok dolgot úgy csináltam, hogy a Cubase bibliával a kezemben lapoztam ki az új dolgokat a keverő programban.
Rengeteg dolgot tanultam. Mindig is azt állítottam és tapasztalatból tudom, hogy az ember legjobban dolgozva tanul. Vagy lopja a mesterek szakmáját, vagy tanul a hibáiból. Én az utóbbiak sorában találom magam, mert nincs szerencsém mesterekhez.
Meg kell tenni az első lépést, hogy aztán az kötelezzen a másikra és így tovább.

Utólag megokosodva rájöttem milyen fatális hibákat követtem el felvétel közben, amiket máskor megpróbálok kiküszöbölni. De nem is a technikai része az amit fontosnak találok ebben az első projektemben.

Valahogy úgy látom magamat, mint amikor harminc év elteltével felbukkan egy halottnak vélt szellem, aki az akkori hangzásvilággal a fejében született újjá, ebbe az egybites zenevilágba, és modern eszközökkel régi dolgokat akar kifejezni.
Vintage man. Ez vagyok.

A Stonecrops projektben azt látom, hogy két fiatal zenélni akar. Megteszik ami tőlük telik. Adottságaikhoz, tehetségükhöz mérten elénekelnek egy pár dalt, ahogy Emil mondta, milyen fasza ilyeneket egy tábortűz mellett énekelni. Az.

Abban a reményben kevertem ki ezeket a dalokat, hogy úgy barátaimnak, mint az elkövetkező élő zene kezdeményezéseknek lökést adok.

Van is fejemben egy ilyen, hogy híd lenni a semmi és a profi stúdió között. De persze nem látom a következő lépést. Csak filózok.

A Stonecrops egyik saját szerzeménye itt található: Stonecrops: Szállj