Azt
mondtam magamban Andorrába készülve, hogy most nyitva tartom a
szemem, nem mint a múltkor. Hogy lássam, mi mozog itt? Mik a
lehetőségek?
Most
értem meg, hogy alábecsülöm mindig magam, talán a szakmám
emberi rangsorolása miatt, miszerint az asztalosság az valamiféle
alja munka lenne, például a banki tisztviselőjével szemben. Mert
most jobban odafigyelve, csodálkozva látom, hogy noha a múltkor
nem figyeltem oda jobban, ugyanazt látom. Nem néztem, mégis
láttam, vagyis tudat alatt jobban odafigyeltem, de nem érdekelt,
mit látok.
A
dolog nagyon egyszerű itt Andorrában, itt nincsenek lepukkant
csarnokok csak úgy ezrével, mint otthon. Ha van egy pár arasznyi
sziklája az embernek, mert itt araszban mérik a földet, nem
négyzetméterben, elkezd abban pikámerrel vájni, hogy utat
faragjon a nyaktörő magasságba. Nem a ház drága, hanem a hely.
Azért
jár kel itt Miguel agyonrágott fogpiszkálóval a szájában, mert
van hol járjon keljen ez a Miguel. Száz éves perek folynak itt
minden négyzetméter szikláért. Hogy van ennek a Miguelnek itt
kétezer négyzetméter füves része, az ország minden szálloda
tulajdonosa körmeit eszi miközben fogát feni erre a telekre. Ha
eladná Miguel ezt a földet, Déván például megvehetne ezerszer
ennyi füves földet. De lehet, hogy alábecsülöm a helyzetet
megint.
Négy
éve jártam itt először, azóta befejeztek ezek két alagutat,
ami több kilométer szerpentint spórol meg, ilyen szédületes
magasságokban vezető szerpentineket. Percek alatt Spanyolországban,
vagy Franciaországban van az ember, ha akar. Amikor itt voltam,
ezelőtt négy évvel, akkor fogtak neki. Csak abba belegondolni is
nehéz, hogy mit csináltak azzal a kőtörmelékkel, amiket a
vájatból eszkaváltak ki? Emlékszem, kézi pikámerekkel vájták
a sziklákat. Nem volt lehetőség ilyen nagyméretű autókkal
megközelíteni az alagút helyét. Például Andorrában nem lehet
autóval az utcán megfordulni. Hogy három mozdulatból az ember
Déván megfordul az autójával. Itt Andorrában ez lehetetlen. Ha
az ember nem figyel oda, a szemből jövő autó leszedi a tükrét.
Egy nagy áruház van itt, mint egy nagyobb Metro -féle, de nem
terjeszkedik több ezer négyzetméteren a parkolók miatt, mint
Déván például, hanem legalább négy emeletes a parkolóháza.
Jobban
odafigyelve, ide ha jön az ember, elveszi másnak a helyét. Szó
szerint. Azért van nekik egy külön kis országuk, hogy ide ne
jöhessenek csak úgy ki és be kalandorok. Csak turisták, kik
leteszik a lóvét és mehetnek is tovább.
Például
ez az Americo, ez darus mióta a világ és hét nap. Az egész
Andorra ismeri. A villanyszerelő is egy megbecsült ember. A festő
is az. De nem is gyíkolják az idejüket, mint a dévai emberek,
akiknek nincsenek ilyen sziklába vájt múltjuk. Itt megbecsüli az
ember a szakmáját. Lö séf, azt mondják itt rám, hogy az
asztalos főnök vagyok. Otthon a büdös asztalos vagyok.
Rémesen
fösvény itt mindenki. Ez a Miguel is cafatokra rágja a
fogpiszkálónak mindkét végét. Spórol a fogpiszkálóval.
Mondja
ez a Zsülien, hogy itt 1989 ben, mikor mi játszottuk a forradalmat
Romániában, ezek szamárral hordták a követ a sziklák oldalán.
És nézd meg hova jutottak huszonöt év alatt.
Most
az is érdekes, hogy a miniszterelnök helyettes naponta bejár ide
hozzánk, nézi, hogy halad a munka. Mondja ez a Zsülien, hogy ezek
az országvezetők itt naponta megnézik a munkák haladását. Nem
minisztereken keresztül hajtanak végeláthatatlan gépezeteket és
értelmetlen aktákon keresztül, hanem úton vannak örökké. A
parlament egy üzletház mellett van. Egy egyszerű épület,
nincsenek rajta márványok, nincsenek lenéző oroszlánfejek vagy
római oszlopok, Gyakorlatilag parkolója sincs. De állítólag
ritkán gyűléseznek, menet közben, telefonon lebeszélnek mindent.
Azért
van az, hogy a valamirevaló szálloda tulajdonosok földeket és
létesítményeket vásárolnak a világ minden táján, mert
értékelni tudnak minden arasz földet.
Amit
nagyon érdekesnek találok, hogy a helyi munka nincs megadózva,
csak az import van megvámolva, 5-10% vámot számolnak minden
termékre, ezen felül nincs több semmiféle adó. Nincs áfa sem!
Ezért van az, hogy amíg otthon közel 1,4 euró a benzin, itt
legtöbb 1,1 euró. Az az élelem, ami otthon 1,5 euró, itt 0,87
euró. Necc szinten ez úgy néz ki, hogy ha otthon egy necc kaja 20
euró, itt 11-12 euró. Nem a nagy áruházas árakat számoltam itt
Andorrában, hanem a kis üzletes árakat, az otthoni nagyáruházassal
szemben. A legkisebb fizetés, ilyen nigger szinten itt, azt mondta
ez a Zsülien, olyan 800 euró körül van.
De
mint mondom, itt nem lehet csak úgy besétálni, ide letelepedni.
Ide
múlt kell.
És
ha az ember azt nézi, hogy minden négyzetméterért, pardon:
araszért, itt vért ontanak, az ember elszégyelli magát, és eszébe
jut, hogy otthon az ember egy lepukkant csarnokkal, két és fél
(dözsé médium) ezer négyzetméter telekkel akár országalapítónak
is számíthatna.
Úgyhogy
most jobban odafigyeltem.