Krisztushoz igazodni.

Szeretem”, ahogy manapság fogalmaznak. Olyan ügyvédi szavakat használnak. Krisztushoz igazodva satöbbi satöbbi. Nem látjátok, hogy senki nem beszél egyenesen, senki nem vállal semmiért felelősséget? Olyan ez a világ, hogy mondhatjuk bárkiről, mondhatja magáról bárki, hogy ugye, Krisztushoz igazodik? És én a plebejus meg el kell fogadnom azt, hogy világunk patríciusai igazat beszélnek, amikor azt mondják magukról, hogy ők Krisztushoz igazodva, kezükkel a Biblián fogadkozva állnak hozzá mindenhez. Ma ez a szó, hogy Jézus, olyan lett, mint egy bankkártya, nem vehetsz és nem adhatsz nélküle. Ott kell legyen mindenhol. Mint amikor bárki bármit csinálni akart, mindjárt tolták az orra alá, hogy megfelel e az uniós követelményeknek? A hívők egymás közt, ha netán egyik gyengébb a hitben felettébb aggodalmaskodott a gázszámlája miatt, hittestvérei szeretettvel megdorgálták: elmondtad az Úrnak a bajod? Imádkoztál neki? Hát imádkozzál! Ne aggódj, hanem imádkozzál. Na így vannak a mi nagy egyházi és politikai vezetőink, akikről már nem is lehet tudni, hogy mennyire inkább politikusok, vagy egyházi személyek vagy menedzserek? De ugyanígy már lehetnek akár bankárok, uzsorások, és zsarnokok is. Úgy vagyok én ezzel, mintha egy gruppenszex képet néznék, nehezen lehet kivenni belőle, kié egy láb, egy kéz, vagy egy fej?
Nem hallom azt a szót, hogy: „miben segíthetek?”. Kérdik tőlem sokan, hogy vagy? Hogy legyek? Még nem leptek el a legyek, köszönöm. Erre aki tud, még ken rám egy adag szart, hogy hátha mégis ellepnének a legyek.
Csoda, hogy Szlovákiában is a magyarok szétszakadtak?
Rég nem nézem a Duna tévét, megmondom őszintén, mint hű rajongója, egy pár éve nem tudom nézni a Duna tévét. Az este mégis rákapcsoltam. Hogy megint kiábránduljak. Osztották a szlovákiai magyarok magyarságát. Nem tudom kik. Nem is érdekel. Minden esetre olyanok, akik csak azért kérdik, „hogy vagy”, tiszta kuriózumból, hogy megszakadtál e vagy még nem? Olyanok, akik nem fogják sosem megkérdezni senkitől, hogy „miben segíthetek?”. Olyanok, akik azt mondják magukról, hogy Krisztushoz igazodva...na ilyenek osztották a szlovákiai magyarok magyarságát. Azért ábrándultam ki belőlük és a Duna tévéből is újra, mert ahogy beszéltek a szlovákiai magyarok magyarságáról, úgy éreztem, hogy rólam is beszélnek a romániai magyarról, akire nem azt mondták, hogy áruló, hanem azt, hogy ugye, nem szimpatizálnak az Orbán kormánnyal. Na baszki ez kiverte a biztosítékot nálam. Mert hát ez a gruppenszexes társaság, akikről nem lehet tudni, hogy kié, mié a láb vagy a kéz, egy nemi szerv az egész ábra, akikről nem lehet tudni, hogy politikusok-e vagy egyháziak-e vagy bankárok-e vagy uzsorások-e vagy éppen bolondok házából valók-e, viszont akikről lehet tudni, hogy „krisztushoz igazodnak”, ezek nem mondják a szemembe, hogy te fasz, senki magyar, aki ugyan átvészelted a kommunista diktatúrát, némi börtön és teljes elzártságban mindentől, ami kultúra és világ volt, átvészelted mert éltetett téged az a láng, hogy nem akármilyen ember vagy, hanem egy magyar ember vagy, akinek semmilyen facér pofájú diktátor nem dirigálhat, életedet, lelkedet el nem veheti, ezek a buziképű „krisztuskövetők” nem mondják nekem a szemembe, hogy te egy fasz áruló vagy, mert tudja ez a fasz buziképű, hogy nem én vagyok az áruló, de „krisztushoz” igazított kicsavart nyelvvel azt akarja nekem beadni, hogy mindaz a magyar, aki nem szimpatizál az Orbán kormánnyal, az az áruló magyar!
Hát most innen a „koppányékfelől” üzenem nektek ti orbánistáknak: Kapjátok be!
De mit beszélek? Mert ezek már rég bekapták. Csak még nem értették meg. Mert abban a gruppenszex képen még ők sem tudják, hogy kiét, miét nyalják falják! Mert ha nem elég bizonyíték az, hogy a szlovákiai magyarságnak nincs képviselete a parlamentben, ha nem elég bizonyíték az, hogy Erdélyben is megoszlott a magyarság, akkor vagy tetszik nekik az, amit bekaptak, vagy egy gátlástalan bűnbanda.
A megosztottság áldozatai, akik távolt tartják magukat a se nem hideg se nem meleg állapottól, akik inkább vállalják a hideget, semmint a nyilinyalit, az a válasz az orbánista tételre.

Sosem felejtem el azt a jelenetet, amikor egy magyar anyó misét rendel a paptól, férje halálának a megemlékezésére, volt ott egy ilyen egyházi akármilyen főbűnbehajtó senkifajzat, aki magyar naptárat akart eladni a néninek, a néni szépen megköszönte, azt mondta van neki ortodox naptára, erre az a faszkalap leteremtette a nénit, rámondott kígyót békát, a néni sem volt rest és elkezdett sírva panaszkodni, hogy soha egy büdös magyar sem jött hozzájuk, hogy élnek e vagy halnak, akárhányszor kölcsönkértek, csak románok adtak kölcsön, a magyarok csak szánakoztak és elfordultak. A toprongyos nénitől elvette a pap a tizenöt lejt per mise, igaz, megszánta és adott bónuszba neki egy naptárat is.
Kedves testvéreim, mindaddig, amíg mi emberek nem fordulunk egymás felé, egymástól megkérdezvén: „miben segíthetek?”, és mindaddig amíg nem fogunk azon igyekezni, hogy egymást valóságosan kisegítsük, teljesen hasztalan mindenféle Krisztushoz való igazodás. Tovább megyek. Ha mi magyarok, kisebbségben vagy sem, nem tudunk egymásra csak szart kenni, hogy a legyek hamarább szétbomlasszanak, akkor inkább szűnjünk meg mint nemzet, akkor mindegyik az anyja picsájával, és akkor mindenki menjen és éljen ahogy tud, mert ha a nemzet nem arra való, hogy a sajátjait erősítse, akkor annak a nemzetnek nincs értelme élni. Akkor inkább nevezzük nevén a gyereket, ne krisztuskodjunk itt pimasz pofával, hanem hagyjuk a megdögleni valót tisztességesen megdögleni, vagy ha nem akar megdögleni nagy felháborodásotokra, akkor hagyjátok élni.
Szégyelljétek magatokat! Eddig nem vettem álláspontot, de itt és most kijelentem, hogy nem szimpatizálom az orbánista társaságot. Ha ez nektek árulás, akkor csesszétek meg magyarosan.
Így az üzenetem innen koppányfelől.