Global Solutions

Lennék zamatos alma, melyet megeszel,
nem pedig beérve a fűben rothadó.

Hogy a tölgyfaajtónak ne legyenek bogjai, elszíneződése, ragasztása egyszálas legyen, ne több szálas. Az erezeteket párosítani, a ragasztásnak nyoma ne legyen. A pácolás egyenletes színt alakítson, mint a műanyag felülete, mint a gyári tervezett textúra, olyan legyen. Matt legyen, ne fényledjen. Úgy fényledjen, hogy az matt legyen.

Péterhez elmegy Pál, ma felszedik Péter pityókáját. Holnap Péter elmegy Pálhoz és felszedik Pál pityókáját, mert kettesben jobb pityókát szedni is, pálinkát is inni. Mindkettőhöz mennek a maszkosok, mert egyik a másikat illegálisan dolgoztatja, adóelkerülés vádjával megbírságolják mindkettőt.
Nem szabad ketten együtt pityókázni, pálinkázni.

Eddig harminc évente árasztotta el a víz az indiai településeket, ma már három évente. Egy akkora csarnok mint az enyém, csak a beton szerkezet, falak nélkül, az emeleti részre huzodnak amíg a víz visszahúzódik. Az az iskola egyébként. Se ablaka, se ajtója. Nincs hova menjenek. Az áradás sós vizet hoz, a földek terméketlenné válnak.

Angolai asszonyok. Polgárháborús fegyverszünet között, állapotosan, gyerekkel a hátára kötve, fején tíz kilós csomaggal, krokogyilokkal tele folyón gázol át, hogy öt kilométerre fekvő település piacán, nyolc közepes nagyságú káposztáját darabját húsz eurócentért eladja. Napi bevétel: egy pont hat euró. Közben a hátrakötött gyerek a kilógó csöcset szopja. Az anya szájából ki nem esik a szivar. Csak az isten tudja, fehér mobil telefonján kivel beszél. Lábán hatalmas perec. Kezein is pereczek lógnak.

Mondom, a statisztikák szerint a Földön, on Earth, lassan közel egy milliárd embernek nincs munkahelye, nincs megélhetése. Kijavítanak, hogy globálisan, ugye azt akarom mondani, hogy globálisan, ugye?
Elakadok, mert, ugye nem globálisan gondoltam, hanem Földileg. Mert egy bukáta (darab) Földről beszélek, nem statisztikailag a Földekről általában. Mert noha munkahely nincs, munka azért lenne. De a munka csak önmagában mint munka: büntetendő. A munka önmagában illegális.
Így írnak a lapok is: illegálisan dolgozó embereket kaptak el a krumpliföldeken. Awesome.

A Földet kibelező civilizáció képes elfogadni a globalizációt? Vagy csak ez is egy jézuskás mese a globalizációról? Hogy majd az angolai asszonyoknak nem cigit s mobilt adnak, hanem megszervezik a krokodilmentes káposzta begyűjtést? Mert ha nem, mire jó a globalizáció? Hogy az egy pont hat euróból adót is fizessen? Két polgárháború s két áradás között? Egy gyerekkel a hasában s eggyel a hátán? Hogy a civilizált rétegnek jusson négyezer eurós nyugdíj?

Kell ehhez Dzsízessz?
Mi kell ehhez?
Elég egy Lennon dal.
Nem kell ide dzsíjzessz.
Itt már minden dzsíjzessz csak árt.

Mondom, hogy én mekkora hülye vagyok.
Mondom, egy alkoholista is lehet pozitív életpélda. Egy drogos is lehet pozitív életpélda. Hogy legyen mihez mérni: ide nem akarok jutni.
Oda se jusson senki, mint ahova én jutottam. Mert én mondom: a munkánál nagyobb bűn nincs e világon. A Global Földön nincs ennél piszkosabb bűn mint a munka.
Mert mit csináltam? Eladósodtam. A házamat is a műhelybe költöztettem. Elmentem kukutyinfalvába, ahol csak a Korbu fordul meg néha egyet károgva. Hogy tudjak dolgozni. Micsa egy hülye vagyok.
De mondjuk az a veszély sem fenyegeti Józsit például, vagy beszéljünk globálban a józsikról például, hogy ragadós legyen ez a munkamánia. A munka függőség. A beteges munka függőség. A bűnös dolgozás. Nem ragad szerencsére ezekre a józsikra a munka vírusa.

Rángatja kegyetlenül a műhely ajtót hétfő reggel ez a Józsi, hogy vigyem be a kábelgyárba, első napja lenne a kábelgyárban. Mondom neki, és mi van, nincs biciklid? De van, de hát esik az eső, mondja. Kinézek, valóban szemerkél. Mondom Józsinak, csak szemerkél az eső, nem esik rendesen. Mehetsz biciklivel, mondom neki, mert nem viszlek be.
Néz rám szomorúan mint Petőfi nézhetett szomorúan egész úton hazafele.
Neki nem mondtam, de ha a gúgelben rám keres, most elolvashatja: a faszod, te Józsi, nem szégyelled magad? Csak mert létezel, a Föld el kell téged tartson? Hallod, hogy szombat vasárnap éjjel nappal bőgettem a gépeket, te verted a faszod az én házamban, bocs, hogy azon a riszíveren ami nálad van nincs a teljes HBO csatornák, ki nem dugtad volna a retkes pofádat, hogy legalább a forgácsot ellapátold, ha már ingyen laksz nálam és a faszod vered egész nap. (Jól megmondtam).

Kamionra tettük a faházat. Péntek hajnalban újra elindulunk. Mindenki a maga módján és motivációjával indul a „Hatezer km” czímű regényének.
Zsül a maga dolgaiért, Doru azért, mert falúján túl még sosem volt, Cucu azért, hogy otthon ne hallja a házsártos felesége száját és végre szabadon ihasson sört, Miki mert kell a pénz, a fiam kalandnak veszi és egy hónap lógás a suliból, talán az én motivációm a legkomplexebb (vagy csak én látom így), akarom, hogy a fiam lássa az élet valódi oldalát, nem azt amit az onlájn média és az iskola sulykol belé, életre szóló élményt szeretnék adni neki, legyen mihez mérjen dolgokat, miszerint: így csináljon dolgokat, vagy ne csináljon dolgokat. Kell a pénz is, évi kamatra kell (az egyiknek, a többieknek marad a hit remény szeretet).

A többit majd meglátjuk.
Azt mondtam: ki tudja mire jövünk haza októberben? Lehet háború lesz. Többet sosem megyünk sehova. Ki tudja?
Amit mondtam: add meg nekünk a mindennapi munkánkat, s ha jó napszámosok voltunk, a mindennapi kenyerünket es.
Ha ez bűn, akkor bassza meg az egészet. S kész.