Ez
egy ilyen nap.
Milyen
az ilyen nap?
Az
ilyen nap már éjszaka kezdődik, egy rémálommal. Nem részletezem
tartalmilag, jobb ezeket minél hamarabb elfelejteni. Annyit, hogy
legtöbbjükben az autómmal mindig baj van. Most is totál káros
lett, de a részleteit kihagyom, mert ez az ami az ilyen napot
olyanná teszi. Mert az álmok kivetítik az ember legrejtettebb
bugyrainak a dolgait. Az álom a nevén meri nevezni azt amire a
lélek nappal aszongya: „everything is fine”. Álomban előjön
„Vládiszláv” és hatalmába kerít.
Szoktuk
ezt mondani egy barátommal, amikor valaki érthetetlen dolgokat
cselekedett, hogy valószínű Vládiszláv a hatalmába kerítette.
Hogy ez mit is jelentett, nem volt fontos, a lényeg, hogy röhögtünk
a mókán.
Álomban
annyi zagyvaság történik, annyiféle dimenzióban, annyira
összetetten, hogy napokig boncolná az ember, és sajnos rájön,
hogy nem éppen minden hülyeség az, olyan mint egy analóg-digitál
átalakított jel, amit aztán digitálisan átalakítunk és azt
újra analógizáljuk. Az álomképek tulajdonképpen átalakítják a
lélek dolgait. És ezek a képek aztán éberen újra visszaépülnek
a lélekbe.
De
bár egyszer jönne ebbe az álomképbe egy hat számból álló
lottó kombináció, azt mondanám, hogy fair lenne az álom és a
valóság relációja.
Miért
mindig csak a rossz jön felszínre az álomban? Miért tartanak
keveset az erotikus álmok? Se lotto, se szex... nem korrekt. Ez
Vládiszláv műve.
Tudtam
már reggeltől, hogy ez egy ilyen nap lesz. Mondtam is a
feleségemnek, ez egy ilyen nap lesz. Csak nézett, de nem mondott
semmit. Most nem tudtam eldönteni, hogy nem vett komolyan egy percig
se, vagy már annyira ismer, hogy csak átnéz rajtam mint egy
röntgen sugár, és valójában csak a kinti időre nézett az
ablakon, ami mögöttem volt?
Mindegy,
mert attól ez a nap már ilyenné vált az ébredéstől kezdve.
átültetett tuják |
Cézárnak
azt találtam ki, csak hagyjon dolgozni, hogy ássa ki gyökerestől
a fűzfa alól a két kínlódó tuja fát és azokat a tarka levelű
cserjéket, meg egy rózsa tövet, ami a második rózsa tövem volt,
amit ezelőtt vagy tíz éve ültettem. A fűzfa hatalmasra nőtt,
semmi nem szereti alatta.
Aztán
egyre jött Cézár, hogy ezt nem tudja, azt nem tudja. Két óra
munka után feladtam, azt mondtam, ha ez a nap már ilyen, akkor
legyen ilyen. Mentem én is hallám mi az ördög olyan komplikált a
kiásásban. Semmi nem volt komplikált, csak Cézárnak baj van a
fejében a döntésekkel. Olyan mintha ez a Vládiszláv ott ülne a
feje búbján és csak vihog azon, hogy Cézár nem ért semmit.
Mutatom
Cézárnak, hogy így csináld, meg úgy csináld. Jó, megértette.
De közben én már pucoltam az egyik kiásott tuja gyökereit.
Csoda, hogy ezek a növények élnek még. Nem elég, hogy árnyékban
éltek, de annyira agyagos a föld, mintha egy kiégett cserépben
éltek volna. A kis bokrocskáim tele s tele voltak tetűvel. A
rózsám is csak szenvedett.
tarka levelű cserjeféle... talán zöld ezüst? |
Aztán
átmentünk a kertbe, az elhanyagolt kút körüli területet szántam
új lakóhelyüknek a megmentett növényeimnek. Sokkal naposabb
hely. A növényeknek felér egy hat számú lotto nyereménnyel. Jó
mélyre ástunk, a tehenész adott két taliga régi trágyát, abból
tettünk az aljára bőven, tavaszig az erjedés majd melegen tartja
az elfáradt gyökereket, segít a kapaszkodásban. Jó sok vizet
öntöttünk a tövekre. Ha eddig nem adták fel, helyre kell
jöjjenek.
Milyen
érdekes, Cézár a munka felől közelítette meg a dolgot, én az
élet felől. Csinálja mert én mondom, de hinni az életben én
hiszek. Cézár hite másban van.
a cserje előtt már kihajtottak a krókusz félék, fürtös gyöngyike hagymák, érdekes, csak tavasszal virágoznak, így telelnek. Lehet, hogy meleg házban már most is virágoznának. |
Eljutottam
oda, hogy leszarom ki miben hisz. Bizton a tehenész félig
mosolyogva nézte amint szerencsétlenkedek a tujákkal s bokrokkal,
szerinte ezek úri hiábavalóságok, mint a Kati borospolca. De
hozta szó nélkül a szart, sőt ő ajánlkozott, valószínű mert
testvéreit én viszem reggel iskolába Dévára. Így hiszünk vagy
sem egymás dolgaiban, és így alakul egy olyanamilyen közösség.
Egy
darabig a kerítésnek támaszkodva nézte a fiatalabb tehenész fiú
amint ültetek, aztán egyszer csak észbe kap, és elköszön: „na
szörümüná”. Hogy „na csókolom”. Kicsit megragadt ez a
szörümünázás, hirtelen az jött le, hogy basszam, ez aggnak néz
engem, talán igaza is van, de aztán eszembe jutott, hogy a
románoknál akkor szoktak szörümünázni, amikor valakit nagyon
tisztelnek. És a hangleejtés inkább a tiszteleté volt. Ez jól
esett egy ilyen napon.
Hát
eltelt jócskán a délelőtt. Az ember nem hinné.
A szőlőm. Letisztítva, permetezve. |
Kiásni,
elültetni, elegyengetni a földeket, becsületesen elvégezve a
munkát, időbe kerül. Aztán eszembe jutott, hogy volt még egy
flakon ilyen tetűirtó szerem, ezt még a nyáron vettem a
rózsáknak, mert feszt tetvesek, ha nem fújom őket, és mivel
olcsó volt, kettőt vettem, mint Mózes, ha már ingyen van, adjon
az Úr kettő kőtáblát.
Ilyenkor
jön rá az ember, hogy nem is túlzás, amikor az ember valamiből
többet vesz mint hirtelen kéne, mert most fix elmaradt volna ez a
permetezés. Mert holnap már másmilyen nap lesz, elfelejtem a
permetszert megvenni és így tovább. Így hamar összelütyültem
és félóra alatt befújtam minden rózsát s bokrot. Sőt a szőlő
tövet is lefújtam, mert olvasva a címkét a szőlőt is megvédi a
pók és egyéb istennyila lárvák teleltetésétől. Mert idén a
szőlőm katasztrofális volt, tiszta foltosak voltak a levelek, a
szeres néni azt mondta, hogy a pókok miatt van.
A
szőlővel azt találtam ki, hogy teljesen lecsupaszítottam a
hajtásokat, csak a fő ereket hagytam meg, a lenyesett végeket
eltüzeltem, azt mondták, azt ne tegyem a komposztba, mert a
fertőzés tovább terjed.
Mivégre
a kert? Nem a haszon miatt. Hanem az a vágy miatt, hogy hozzátegyek
én is az Élethez valamit. És miután elültetek valamit és az
kihajt, örömöm van benne. Úgy érzem, hozzátettem valamit az
élethez.
Az
asztalosság is jó, de egyensúlyba kell hozzam. Azért az ilyen
napon inkább félre teszem az asztalosságot. Tudom, hogy Gabi néni
mára várt a szereléssel, de megyek holnap. És a jövőben úgy
intézem majd, hogy ne várjanak.
Közben
persze alakul a fejemben a Mugo3D stúdió. Lelkesedem. Mert feje
tetejére állíthatom a stúdiómat újból. Át kell fordítsam az
asztalt, így nyerek még húsz centit, megnagyíthatom a teret.
Hirtelen létfontossá vált a nagyobbítás. Az ajtót is arrébb
költöztetem. Létrehozom a kilenc pontos hangszóró rendszeremet.
Kétszer quadro rendszer és egy az élmény hangszóró, ahogy én
nevezem, az a székbe lesz építve és arra lesz hivatott, hogy
bizonyos rezgéseket ott is megszólaltatok, a hang fizikális
érzékelésére.
Ez
kilenc mono végfokot jelent, kilenc hangládával. A röhej, hogy
ezek a hangszórók nekem megvannak. Kell még pár végfok és amit
létre kell hozzak, az egy elektronikusan vezérelt hangerő
szabályzó, ami azt jelenti, hogy egy potméterrel kilenc független
hangerőt egyszerre tudok szabályozni. Mert egyébként nem tudom a
rendszer hangerejét egyszerre szabályozni. Hacsak nem találok
valami plugint erre.
Nagy
meglepődésemre a Motu hangkártyámnak tíz kimenetele is van,
nemcsak bemenetele. Nyolc mono és egy sztereó. Ezeket
csatlakoztatni tudom a jelenlegi Cubase verziómhoz.
Egyetlen
gondom van, hogy minden kevert sávnak, attól függően, hogy a
térben hol helyezem el egyenként őket, szükség lesz több új
sávra. Legtöbb kilenc minden alap sávra. Például ha csak a
dobnak van hat alap sávja, a 3D rendszeremhez 54 sávot kell
létrehozzak. Igaz, hogy ha kikeverem a térbe, majd renderizálhatom
hangszóróként őket, így maradok a dobokra csak kilenc sávval.
Kínai munka, azaz babra és sok babra munka. Csak itt rízset fog
kelleni szemezni. Hónapokat fogok dolgozni egy egy 3D mixen. És
csak nálam lehet lehallgatni majd. De ez lesz az érdekes benne.
Fogok ülni a trónomon tök egyedül és mint egy király fogom
élvezni a teremtett világomat.
Aztán
az is eszembe jutott, hogy talán nincsenek véletlenek. A fiam
sokszor emlegeti a játék fejlesztést mint jövőkép. Hát a 3D
hangrendszer a játékban létfontosságú lesz, az biztos. Ha erre
megy a szkriptúra (szentírás), akkor nem értelmetlen a stúdió
fejlesztés.
Persze,
ha jönne a feleségem, hogy szedjük elő a Yamaha zongorát, a fiam
a basszust és kalákázzunk össze együtt néha egy dzsingelbellzt,
oda s vissza lennék. De nincs dszingelbellz gyúródás. Csak én
vagyok a szánalmas világképem közepén. Like I sa'd: a trónon
egyedül. És ezt szeretetből el kell engedni.
Ilyen
egy ilyen nap.
A
jó, hogy nem minden éjjel jönnek a Vládiszlávok.