A
jobb agyféltekés rajzolás technikában van egy olyan, hogy a
negatív terekre kell figyelni. Ez felettébb érdekes megközelítés,
mert önmagában az egész sztori a pozitívizmusra hajaz. Talán ez
ugyanaz, mint amikor én az élet negatív oldalait is jól megnézem
magamnak, hogy azt betájolva ki tudjam emelni az élet pozitív
oldalait, ami jár azzal a veszéllyel ugyan, mint egy profi jobber
rajzoló, hogy eleve a negatív tereket figyeli meg előbb. Azaz, a
pozitív megjelenítésére feltétlen előbb meg kell rajzolni a
negatív tereket. Mert egyébként is, hova tennénk a pozitív
valóságot? Milyen volna egy rajz csak pozitív terekkel, negatív
terek nélkül.
Tehát,
amikor valakit megszólunk, hogy milyen negatívista, akkor talán
nem tudjuk értékelni benne azt, hogy tulajdonképpen a pozitívat
akarja megjelentetni. Az is igaz, hogy a műevesz nem mondja mit
csinál, csak fest. Nem mondja, hogy most a negatív tereket nézem,
hogy elédtárjam a pozitívat, hanem csak megteremti számodra, a
hozzá nem értőnek a szép, rózsaszín teret, ha tetszik mint a
bűvész, szemed fényét megtéveszti.
Én
ha meg is írom a negatív teret, írásban megképrajzolom,
feltételezvén, hogy az olvasómnak van annyi érzéke a
művészethez, hogy rögtön kilátja belőle a pozitív
kirajzolódását, azaz rád bízom, hogy lásd annak aminek akarod,
sokan nem látják és megbotránkoznak. Ha igaz, hogy az én
stylusom egy fajta pörformansz (és tudjuk mit jelent a posztmodern
pörformansz), akkor valószínű elmondhatjuk, bátran, hogy egy
alig érthető, félreérthető, vagy egyáltalán nem érthető
kifejező forma, amit létrehozok.
Lehet,
hogy iciripicirit többet foglalkozok a negatív terekkel, de
számomra így egyértelművé válik a pozitív. Annyira sok szart ki
kell rostálni, amíg kitisztul pár cseppnyi arany, hogy valóban
úgy érzi az ember, hogy élete tiszta szar és bűz.
Még
emésztem a „Yellowstone” sorozatot, csak hébe-hóba belenézek,
miközben feleségem nézi. Számomra kiverte a biztosítékot az a
karakán karakter, amit Kevin Kostner alakít. A tehénpásztor,
farmer, aki helikopterrel hajtja marháit és közben harcol a
korporatistákkal meg az indiánokkal. Egészen nem tiszta, hogy az a
rengeteg marha mit eszik, mert a legelők a film szerint örökké
szárazak, ahányszor a film a káubojokat mutatja, amint lovakon
terelik a nyájat, a környezet szó szerint ki van száradva. Nagy
faszú kemény csávókat játsszák a szereplők, és bónuszba elég
szarháziak is. Durva emberek.
Nem
sütöm el a poént, de volt egy jelenet, ami kiakasztott. Volt egy
tehenész, aki pattogott. Beledugta orrát mindenbe, nem bírt
magával. Erre kirúgták. A farm főszereplőjétől kérdi a
csicskás káuboj főnök, hogy a buszmegállóba, vagy inkább a
vonat állomásra tegyék ki a csávót? A Kevin Kostner alakította
talpig egyenes minta karakter, mintegy hegyibeszédre mondván áment
mondta, hogy a vonat állomásra inkább. Ami kiderült azt
jelentette, hogy főbe lövik és bedobják valami szakadékba. Tehát
a mocskos kapitalisták, a horda, büdös indiánok díszes
társaságához zárkózik a „kemény” kézzel vezető farmer és
csicskásai világa, mely a film szerint egy „hero”, egy korbeli
hős, aki felveszi a balhét a Világgal.
Én
erre azt mondtam, hogy ha így vesszük, akkor a társadalmi
söpredékek, akik áttaposnak élőn és holtan a céljaik érdekében
és bár templom építők, de gyilkosok, mégis rájuk lehet
mondani, hogy igen, de karakánok.
Hát
bassza meg!
Most
már vagy én nem értem ezt a Yellowstone pörformanszot, vagy egy
nagyon perverz módon akarja a negatív terek által kirajzolni a
pozitívumot, ami már nekem is magas. Az egész filmben az egyetlen
pozitív alak az az egyik balfasz fia a farmer atyának, de ez is
olyan, mint a mai tanügy, hogy már a bukáshoz is tudni kell
egyharmad arányban, mert azért ő is simán főbelő bárkit aki
nem tetszik neki. Ez a nem is olyan rossz ember karakter, aki a lelke
mélyén jó ember, de feszt hullákat hagy maga után.
Igen,
azt az utalást értem. Tökéletesen értem, hogy ha van egy farmod
ma bárhol a világon, nem tudod megtartani anélkül, hogy
összevérezd kezed. A puha, városi puritán tekintetek mit sem
érnek, legyenek azok bármiféle isteni hatalommal átitatva, a
többi játékfigura elszánt erkölcstelenségével szemben.
Tehát
most akkor el kell döntenem, hogy mire is szabad a pálya? Felvenni
az erőszak kesztyűjét és visszavágni vele? Odapörkölni vele a
geciknek? Azoknak a geciknek, akik a társadalom kiemelkedő morál
oszlopai? A kocsmázó, félrészeg büdös pásztorok nem a tróger
papot látják a tiszteletesben, hanem a politikus partnerét.
És
mire megy ki minden? A vagyonra. Hogy megőrizzük a vagyont, melynek
súlya tulajdonképpen megöl minket.
Tegyük
szépen a vagyont is a negatív térbe, ne rózsaszínesítsük azt
is. Csak ugye, ha ezeket a dolgokat betesszük a negatív térbe,
akkor mink marad? Egy hatalmas fekete vászon?