Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A fekete vászon


A jobb agyféltekés rajzolás technikában van egy olyan, hogy a negatív terekre kell figyelni. Ez felettébb érdekes megközelítés, mert önmagában az egész sztori a pozitívizmusra hajaz. Talán ez ugyanaz, mint amikor én az élet negatív oldalait is jól megnézem magamnak, hogy azt betájolva ki tudjam emelni az élet pozitív oldalait, ami jár azzal a veszéllyel ugyan, mint egy profi jobber rajzoló, hogy eleve a negatív tereket figyeli meg előbb. Azaz, a pozitív megjelenítésére feltétlen előbb meg kell rajzolni a negatív tereket. Mert egyébként is, hova tennénk a pozitív valóságot? Milyen volna egy rajz csak pozitív terekkel, negatív terek nélkül.
Tehát, amikor valakit megszólunk, hogy milyen negatívista, akkor talán nem tudjuk értékelni benne azt, hogy tulajdonképpen a pozitívat akarja megjelentetni. Az is igaz, hogy a műevesz nem mondja mit csinál, csak fest. Nem mondja, hogy most a negatív tereket nézem, hogy elédtárjam a pozitívat, hanem csak megteremti számodra, a hozzá nem értőnek a szép, rózsaszín teret, ha tetszik mint a bűvész, szemed fényét megtéveszti.
Én ha meg is írom a negatív teret, írásban megképrajzolom, feltételezvén, hogy az olvasómnak van annyi érzéke a művészethez, hogy rögtön kilátja belőle a pozitív kirajzolódását, azaz rád bízom, hogy lásd annak aminek akarod, sokan nem látják és megbotránkoznak. Ha igaz, hogy az én stylusom egy fajta pörformansz (és tudjuk mit jelent a posztmodern pörformansz), akkor valószínű elmondhatjuk, bátran, hogy egy alig érthető, félreérthető, vagy egyáltalán nem érthető kifejező forma, amit létrehozok.
Lehet, hogy iciripicirit többet foglalkozok a negatív terekkel, de számomra így egyértelművé válik a pozitív. Annyira sok szart ki kell rostálni, amíg kitisztul pár cseppnyi arany, hogy valóban úgy érzi az ember, hogy élete tiszta szar és bűz.

Még emésztem a „Yellowstone” sorozatot, csak hébe-hóba belenézek, miközben feleségem nézi. Számomra kiverte a biztosítékot az a karakán karakter, amit Kevin Kostner alakít. A tehénpásztor, farmer, aki helikopterrel hajtja marháit és közben harcol a korporatistákkal meg az indiánokkal. Egészen nem tiszta, hogy az a rengeteg marha mit eszik, mert a legelők a film szerint örökké szárazak, ahányszor a film a káubojokat mutatja, amint lovakon terelik a nyájat, a környezet szó szerint ki van száradva. Nagy faszú kemény csávókat játsszák a szereplők, és bónuszba elég szarháziak is. Durva emberek.
Nem sütöm el a poént, de volt egy jelenet, ami kiakasztott. Volt egy tehenész, aki pattogott. Beledugta orrát mindenbe, nem bírt magával. Erre kirúgták. A farm főszereplőjétől kérdi a csicskás káuboj főnök, hogy a buszmegállóba, vagy inkább a vonat állomásra tegyék ki a csávót? A Kevin Kostner alakította talpig egyenes minta karakter, mintegy hegyibeszédre mondván áment mondta, hogy a vonat állomásra inkább. Ami kiderült azt jelentette, hogy főbe lövik és bedobják valami szakadékba. Tehát a mocskos kapitalisták, a horda, büdös indiánok díszes társaságához zárkózik a „kemény” kézzel vezető farmer és csicskásai világa, mely a film szerint egy „hero”, egy korbeli hős, aki felveszi a balhét a Világgal.
Én erre azt mondtam, hogy ha így vesszük, akkor a társadalmi söpredékek, akik áttaposnak élőn és holtan a céljaik érdekében és bár templom építők, de gyilkosok, mégis rájuk lehet mondani, hogy igen, de karakánok.
Hát bassza meg!
Most már vagy én nem értem ezt a Yellowstone pörformanszot, vagy egy nagyon perverz módon akarja a negatív terek által kirajzolni a pozitívumot, ami már nekem is magas. Az egész filmben az egyetlen pozitív alak az az egyik balfasz fia a farmer atyának, de ez is olyan, mint a mai tanügy, hogy már a bukáshoz is tudni kell egyharmad arányban, mert azért ő is simán főbelő bárkit aki nem tetszik neki. Ez a nem is olyan rossz ember karakter, aki a lelke mélyén jó ember, de feszt hullákat hagy maga után.
Igen, azt az utalást értem. Tökéletesen értem, hogy ha van egy farmod ma bárhol a világon, nem tudod megtartani anélkül, hogy összevérezd kezed. A puha, városi puritán tekintetek mit sem érnek, legyenek azok bármiféle isteni hatalommal átitatva, a többi játékfigura elszánt erkölcstelenségével szemben.
Tehát most akkor el kell döntenem, hogy mire is szabad a pálya? Felvenni az erőszak kesztyűjét és visszavágni vele? Odapörkölni vele a geciknek? Azoknak a geciknek, akik a társadalom kiemelkedő morál oszlopai? A kocsmázó, félrészeg büdös pásztorok nem a tróger papot látják a tiszteletesben, hanem a politikus partnerét.
És mire megy ki minden? A vagyonra. Hogy megőrizzük a vagyont, melynek súlya tulajdonképpen megöl minket.
Tegyük szépen a vagyont is a negatív térbe, ne rózsaszínesítsük azt is. Csak ugye, ha ezeket a dolgokat betesszük a negatív térbe, akkor mink marad? Egy hatalmas fekete vászon?