Belső szigetelés

Kívülről akartam szigetelni a két kis szoba külső falát, de állvány hiányában lemondtam az idén és belülről szigeteltem, amitől tudom a szakma frászt kap. Hogy penészedni fog. Mivel csak magamra számíthatok, több időre van szükségem, hogy azt az 50 négyzetmétert kívülről szigeteljem azzal a tíz centis polisztirénnel. Egy teljes hónapra nem állhatok le, közben mást is kell dolgozzak, elhúzódhat több hónapig is. Állványt ennyi időre bérelni drága. Ácsolnom kéne valami szerkezetet, amit máskor is fel tudok használni, mert a stúdió oldalán is vakolni, szigetelni szeretnék valamikor. De ennek az anyaga is egy vagyon. De még mindig olcsóbb mint állványt venni. Állványt nem érdemes venni, mert úgy járok vele mint a betonkeverőmmel, ha tudják hogy van, barátilag kölcsön kérik két napra és rendszerint három hónap után megyek utána és örvendjek ha visszakapom. Gerenda szerkezetet senki nem kér kölcsön. Úgy van ez, amint Imre mondja, hogy ha elég szegények vagyunk, senkinek sem kellünk és békén hagynak.
Valójában az egyik kis szobában már vagy nyolc éve szigeteltem másfél falat, ebből a fél külső, az egész belső fal. Azért szigeteltem belülről a válaszfalat, mert az a csarnokban van, egy húsz centis habtégla fal és borzasztóan húzott. A külső fal harminc centi vastag, ilyen ipari téglaféléből van építve, belül hatalmas lukakkal. Az nem húz annyira. De ha penészedni akart volna, azóta lett volna ideje. De nem történt semmi. Viszont érződik a szigetelés hatása. A szigetelés egy réteg öt centis polisztirén és 8 mm-es OSB lap. Mi szeretjük az Osb textúráját, mindenféle fa forgácsból alakított préselt lemez. Ez szerintem eléggé zárt felületet biztosít, párazáró hatása is lehet, hogy nem penészedik mögötte. Mert állítólag belülről szigetelni egy falat legfeljebb úgy lehet, ha a belső fele lezárja a pára átszivárgásának a lehetőségét. De hát a stúdió külső falát is így szigeteltem és nem penészedik semmi. Szerintem akkor penészedne, ha gipszkartonnal zártam volna a belső felületet. De őszintén utálok bármiféle gipsz, mész, cement anyaggal dolgozni. Úgy látszik, hogy valami biológiai okból is ösztönösen a fát választottam megélhetésül, mert az nem zavar, de ezektől a poros építkező anyagoktól kicserepesedik a kezem. Érdekes, mikor az agyagot használtam kályha építéskor, az agyag nem bántott.
Mivel az utóbbi nyolc évben alig volt vendégünk, felszámoltuk a vendégszobát, Hunor oda akar költözni. Van fürdő szobája, neki az a kisebb szoba jobban tetszik, olyan, mintha egy tömbházban egy külön kis lakás lenne.
Egy kalap alatt leszigeteltem nemcsak a külső falat, hanem egy ugyancsak csarnokba néző belső falat Hunor új szobájában. A számítógépes stációjához a falra új, kikapcsolható áramelosztókat szereltem, utálom azokat a földön fetrengő hármas elosztó sereget, mindig tele kábellel a föld, takarítani se lehet rendesen, mert megmozgatva azokat valami mindig elmozdul. Valamikor az ablakainkat úgy csináltam, anyagspórlás címén, hogy a fele fix, és csak a fele nyílik. Viszont a fix felét borzalmasan nehéz mosni. Egy mocsokkal csináltam egy nyílót a fix részhez. Ez már bukik is, nemcsak nyílik, így nem kell rohanni, ha viharosan esik, remélhetőleg nem ázik be a fél szoba.
És még számtalan apróságot alakítottam, cseréltem, ha már alakításba vágtam. Mert a fűtőtestet is beljebb kellett költöztessem hét centivel, hogy mögötte szigetelhessek. Akkor gondoltam egy leeresztéssel teszek rá ilyen szellőztető automatát. Hát az biza nagy egy találmány. Mert valamiért pont ennek a két kis szobának a fűtőtestei telnek meg levegővel és ha elfelejtem manuálisan szellőztetni, sunyin lehűl a szoba és csak akkor kapok észbe. Így magától szellőzteti. Le is fogom cserélni az emeleti szellőztetőket. Állítólag a nagy rendszerekben és nagy kazánokban gyorsabban termelődik a levegő, gyakrabban kell szellőztetni. Télen hetente szoktam körbejárni a fűtőtesteket és ugyancsak összegyűl a levegő. Kéthavonta a vizet is ki kell egészítenem a rendszerben, pedig egy csepp nem sok, de annyit sem ereszt a rendszer. 18 aktív fűtőtest működik télen, négy le van zárva, a gépházban nem fűtők mióta egyedül dolgozom, egy 60KW-os kazán hajtja meg ezeket. Elkerülhetetlen a levegő képződése az ágas bogas rendszerben. Ezért fogom a szelepeket lecserélni.
Végére jártam a negyedik Mollináry regénynek, már csak “Az Isten hallgat” maradt, de azt nem lehet sehol megtalálni. Vadászom, de szembe kell nézzek azzal a lehetőséggel is, hogy talán sosem fog a kezembe kerülni.
Gizellában majdnem magamra ismerek, ha nem is kimondottan, mert sorsom nem volt mostoha mint az övé, viszont az igazság keresésben nagyjából egyformán elvetemültek vagyunk. Csodálkozom is magunkon egy picit, márt mint Gizellán és magamon, hogy mi a fenét keresünk mi igazságot egy olyan világban, ami nem az igazságra akar épülni? Valahogy olyan ez, mint az erőltetett cigány integráció, ahol a cigánynak se nem érdeke, se nem lételeme az integrálódás. A kettőnk, önként vállalt dezintegrációs harcunkban pontosan a társadalomba való integrálásunkat tagadjuk meg. Gizella anyja, ki egy rohadék fehérnép volt, mindig kihasználta lányát, nagyon fején találta a szöget, és ezt Gizella sem tagadja, mikor azt vágta fejéhez, hogy “mit gondút mogá, be tud épölni a bithes zsidukhó, mert utálá a retkhes prulit? Mogá ahelyett hogy doguzná rendesen, megy cucalistának? Ákásztoni fogják.” Valahogy így.
Az én esetemben a szerencse az, hogy szüleim magyar, munkás típusú emberek voltak, akik nem magyarosították neveiket, nem kellett származásukat titkolni, elfedni, noha valószínű ükszüleink között lehetett idegen, talán bolgár illetve zsidó vér is csörgedezhet bennünk, de mára már kimagyarosodott, bizonyítéka az, hogy a “retkhes pruli” osztályban otthonosan mozgunk. Innen bennem a munka imádata és nem akármilyen, nem a könnyen élést biztosító munka iránt, hanem az eléggé nehéz. Habár néha sóhajtózom egy kis könnyűségért, pláne mikor a hasamból a sérv keményen kidülled ha cipelek.
Én már nem harcoltam nyíltan az igazságért. Csendben, itt a blogomban duzzogok, pruli módon. Gizella a legrosszabb helyeken jártatta a pofáját. Gizella azt hitte, hogy az igazság mindig győz. Én láttam a cuculiazmusban, hogy semmi köze az igazságnak a győzelemhez. Igény nincs rá, csak börtön jár érte. Mára már feleslegessé vált az igazság keresése. De értem Gizella vívódásait, ilyen szempontból megértem és minden tiszteletem. Nem akart ő mást, mint valakinek az oldalán boldog lenni és egy állandó, normális munkahelyen dolgozni, ahol megbecsülik és nem akarja minden férfi főnöke megerőszakolni. Olasz orvos volt az apja, aki nem vállalta be, viszont tőle örökölhette az értelmiség utáni érdeklődését, melyet mindig ledorongolt, visszahúzott bunkó, faluról szabadult anyja fatalizmusa.
A napokban a Tusványoson volt az a dolog a lánnyal, hogy fütyülvén a földre rángatták a hajától. Valahogy megértem őt is, hajtja a nyugtalan természet, de őszintén azon csodálkozom, hogy székely lány mit is gondolt szegény? Mi más az, mint értelmetlen meggondolás, noha ismered néped derék, karakán, megtántoríthatatlan hagyománytiszteletét és ápolását, különösen a női nem iránti bánásmódban és mész te oda hergelni azt? Egy székely lánytól ez butaság. A székely világképe nem jut a budapesti kivágott fákig, nem győzik vágni a magukét, ők úgy mennek szeretett miniszterelnökük elé, mint a szűz Mária elé Csíksomlyóra, nekik ez vallásos szertartás. Odamenni fütyülni az legalább olyan gorombaság, mint templomban istentisztelet közben fütyülni. Nem szép. Illetlen. Politikailag meg teljesen értelmetlen.
Mit is akart a lány? Nyíltan harcolni az igazságért? Mi az igazság? Erről Jézus is nagyokat hallgatott. Pedig Pilátus tényleg érdeklődött. Annak a pár retkhes prulinak hiába mondta, azok rögtön templomot építettek.
Gizella nagyon egyszerűre foglalta össze az akkori munkásmozgalom lényegét: “ ez az egész munkásmozgalom egy hozzánk hasonló slendrián Mollináry család, melyben ok nélkül nyűgösködnek világfájdalmasan a Gabikák, megbűvölve bámulnak nézőközönségként az Annák és örökre gürcölnek a Marisok és Gizák. Az egészen aztán keresnek a sváb Müllerek és a zsidó Spiellerek.” Én ezen csak annyit javítanék, hogy a Müllerek meg Spiellerek azért keresnek rajta, mert a Gabikák, Annák, Marisok és Gizák nyűgösködnek, bámulnak, gürcölnek.
Ez a Parvuleszku, valami okos ember lehet, szoktam hallani beszélni, elemezni és még nemigen találtam benne olyat amiben nem igazán értenék egyet. Azt mondta, hogy ez az egész nemzetkedés, ami ezekben az országokban zajlik egy járványféle, ami Romániát sem fogja elkerülni, mert egyelőre ez az egyetlen téma, amivel tömegeket lehet mozgatni választások elé nézve. Hogy jövő évben itt Romániában is felbukkan az, ami most tombol Magyaroszágban, Lengyelországban, mert van a középréteg, aki nem kötelezte el magát se jobbra se balra és ezt a közepet fogják ingerelni, húzni jobbra, és sajnos a nemzeti kérdés az mindig egy olyan téma, amivel kampányolni lehet, viszont olyan ez, mikor a gyerek a gyufával játszik.
Amiket Gizella leírt az ezelőtti száz éves proli magyarság világképéről, az mára semmit se fejlődött. A cirokot ugyanúgy önkéntesen viszonteladónak adjuk és még mindig csak nyűgösködünk, bámulunk és gürcölünk. A fő, hogy néha lelkünket csiklandozza egy egy karizmatikus szónok, aki láthatatlan sárkányokkal való küzdelemre bújtat, visszavisz gondolatban valami nemlétező dicső állapotba és mennyei Jeruzsálemet ígér, ahol nem leszünk csak mi a 144000 tiszta és feddhetetlen isten lovasai aranyíjakkal a kezünkben.

De mindeközben a cirokot továbbra is viszont eladóknak fogjuk adni, ha azt kiűzzük majd az országból, legfeljebb nem foglalkozunk cirokkal.