És
iszonyú sikítozást hallék az éjszakában. Fél órával a
szokásos megébredésem előtt, úgy fél három táján költ a
feleség, hogy menjek mert valaki kiált, kétségbeesetten kiabál
odakinn. Hallom én is a szokatlan ordítozást és hirtelen erre a
tehenészre esett a gyanúm, hogy tegnap disznót vágott és azelőtt
már két napja részeg volt, most meg hajnalok hajnalát azzal
bontja meg, hogy a családját mészárolja itt, és ki tudja melyik
kölyke vagy felesége üvölti ki itt a végóráját.
Nosza
fiatalosan kipattanék az ágyból és kitekintek a sötét világba,
nem láték semmit meg senkit, viszont az ordítozás meg nem szűnik.
Kimegyek
a teraszra, gondolván onnan többet látok, hisz a borzasztó
hörgéses sikoly az ablakunk alól jön valahonnan, közben a
telefont is magamhoz veszem, ha hirtelen sürgősséget kell hívni.
Mert ilyenkor szokatlan hidegvéremmel hamar felmérem a szitut és
tudom mit kell tennem.
Mikor
égett Nyikulica műhelye, a hírekben láttam, amint a háztetőn
szorgoskodtam a tűzoltáson, noha soha nem mászok háztetőkön,
mikor előttem bevágott egy autó a mezőbe, rögtön hívtam a
mentőket, és közben futottam menteni az embereket, noha nem
szoktam futni soha.
A
pánik rajtam később ütött ki, abban, hogy mindenben
tűzlehetőséget és mindenben baleset lehetőséget látok.
Hirtelen
úgy vettem ezt az öldökléses sikolyt, hogy bármi legyen az,
egyszer mentőt kell hívni, mert amíg kiszaladok a házból
hajnalok hasadása előtt, addig a kapcsolat létrejön, és pontosan
tudom mondani mivel és hányszor verték fejbe vagy szúrták agyon
az éjszakába üvöltő test tulajdonosát.
Mihelyt
kiléptem a teraszra, a sikítás megszűnt. Csak a borzalmas
visszhangja csengett. Hallgatóztam, figyeltem, semmi.
Azért
lementem az udvarra, szétnéztem, semmi.
Tanakodunk
a feleséggel, mi a frász volt ez? Ha nem emberi sikoly, akkor mi?
Miféle állat ordítozik ilyen borzasztóan?
A
reggeli ködös világosodásban végig járom a mezei bokrokat, hogy
hová lett a hulla? Ki akartam deríteni mi a fene volt az?
Mindenféle
képletben, mint a nyomozók elkezdtem variálni, patkánytól kezdve
bagolyig, kutyanyuvasztás, sárkányféle jelenések, misztikum s
ilyenek, de semmiféle corpus delicti nem jött elő mint a furcsa
jelenség kézzel fogható tárgya.
De
természetem nem nyugszik vala, mert nem szoktam hinni a
megmagyarázhatatlan történésekben, ebben és a piszkos
ballonkabátban nagyon egyezek ezzel a Columboval, hogy mindenre van
magyarázat. Csak utána kell járni.
Eszembe
jutott, hogy ha a fiam román és matek meg mindenféle furcsa és
futurista leckéit a gúgellel meg tudjuk oldani, vagy legalább
elvezet a kérdések megértéséhez, miért ne elucidálnám eme
éjszakai incidensünk okát is a gúgelen keresztül?
Be
is írtam szépen a mezei állatok hangjait és miután
végighallgattam az összes gyanús alakot, kezdve a nyúltól az
arany sakálig, csak egy maradt ki, de arra valamiért nem
gyanakodtam, mert olyan cuki és ártatlan képe van: a rókának.
De
mivel szeretem ebben az ugyan piacgazdasághoz nem illő, de alapos
munkát, meghallgattam a róka hangját is, és felfedeztem a corpus
delictit. A róka volt az kérem, aki frászban tartotta a De la
Mintia csürkelábon forgó vár lepukkant báróját és családját.
Aztán
a megnyugvás és borzasztó jelenés misztikum felszámolására
jött ama sötét összeesküvés árnyéka, miszerint a róka koma
nem e a fürj állományomra feni a fogát? És mérgesen
sikoltozott, hogy nem tud hozzájuk jutni? Mert igaz, hogy jól el
vannak zárva, de azok is mit mind karattyolnak odafent, ha kell, ha
nem?
Na
de az már a halálos sikoly kettő lesz, valószínű next week...