Muzsi Attila barátomnak
van nekem egy jó barátom:
famunkás az illető.
úgy alakult: sosem láttam,
bár tisztelettel illet ő.
van neki egy nagy műhelye,
benne fűrész, kalapács.
ott mindennek rend a lelke.
könyv a polcon: a Madách
kiadó minden füzete
és könyve
és drámája
és könnye.
jó barátom, ki van nekem,
igen sokat dolgozik.
olykor felhív, néha pénteken.
az élet dolgán gondolkozik
- mondja,
aztán hallgat jó nagyokat
s én folytatom:
barátom, tudtad?
idegen jár HONlapon...
barátom, a famunkás, tudja,
hogy idegen jár,
s hogy lap a hon.
hogy valami új fejezet
kopogtat most
a műkeretes ablakon.
van fából vaskarikám - mondja -
mégsincs erőm, sem válaszom,
hogy ki minek a micsodáját tolja,
s mi az az árnykép a teraszon
mi tegnap is
felvillant,
de ma is láttam.
a szürke pillanattal
elillant.
csak egy kereszt maradt
a fában,
amin dolgoztam éppen
olyanképpen,
hogy fúrtam, faragtam szépre
szépen.
csak hogy a megrendelőnek
legyen
szép gyökér-ének
s még mi minden csodával dolgozol?
kérdezem, csakhogy szegezzek én is kérdést.
hallom, a vonal túlsó táján, valahol,
valakik éppen boncolják az érzést.
az érzést, amivel fölteszem a kérdést.
csináltam fából ezer játékot:
Keljfeljancsi-t! patkoló kovácsot,
de fajátékra ma nincs igény,
mert egyébről szól idén az idény
e közhelyes beszélgetés után
ha kinyomtuk a számszung galaxit
én és a barátom folytatjuk bután.
már negyedszerre hívom a taxit
