Vers Kornéliától, a cyberháború rettenhetetlen harcosától

 Muzsi Attila barátomnak

van nekem egy jó barátom:

famunkás az illető.

úgy alakult: sosem láttam,

bár tisztelettel illet ő.

van neki egy nagy műhelye,

benne fűrész, kalapács.

ott mindennek rend a lelke.

könyv a polcon: a Madách

kiadó minden füzete

és könyve

és drámája

és könnye.

jó barátom, ki van nekem,

igen sokat dolgozik.

olykor felhív, néha pénteken.

az élet dolgán gondolkozik

- mondja,

aztán hallgat jó nagyokat

s én folytatom:

barátom, tudtad?

idegen jár HONlapon...

barátom, a famunkás, tudja,

hogy idegen jár,

s hogy lap a hon.

hogy valami új fejezet

kopogtat most

a műkeretes ablakon.

van fából vaskarikám - mondja -

mégsincs erőm, sem válaszom,

hogy ki minek a micsodáját tolja,

s mi az az árnykép a teraszon

mi tegnap is

felvillant,

de ma is  láttam.

a szürke pillanattal

elillant.

csak egy kereszt maradt

a fában,

amin dolgoztam éppen

olyanképpen,

hogy fúrtam, faragtam szépre

szépen.

csak hogy a megrendelőnek

legyen

szép gyökér-ének

s még mi minden csodával dolgozol?

kérdezem, csakhogy szegezzek én is kérdést.

hallom, a vonal túlsó táján, valahol,

valakik éppen boncolják az érzést.

az érzést, amivel fölteszem a kérdést.

csináltam fából ezer játékot:

Keljfeljancsi-t! patkoló kovácsot,

de fajátékra ma nincs igény,

mert egyébről szól idén az idény

e közhelyes beszélgetés után

ha kinyomtuk a számszung galaxit

én és a barátom folytatjuk bután.

már  negyedszerre hívom a taxit