Könnyű
mondani: amihez nem értek, nem mászok bele. Aki így bölcsel,
annak valószínű van alternatívája tartalékban. Vagy képes
lemondani arról, amihez érteni kellene de nem ért.
Ez
a bevezető, a pozitív változata a negatív bevezetőnek. Mert
magamtól úgy akartam a bevezetőt, hogy: sajnos, én is csak akkor
fogok neki valaminek megjavítani, ha már az eltörött, elszakadt,
leégett, szétesett.
Ilyenkor,
ha nem is értek hozzá, de sajnálom és vádolom magam, hogy utána
kellett volna nézzek.
Hogy
mitől rángat úgy a motor ha hidegen indítom? De nem hogy csak úgy
filozófikusan rángatózik, hanem mintha csak két hengerben akarna
indulni, és amíg ki nem rángatózza magát, nem pörög jobban.
Aztán egyszer csak lecsendesedik és szépen brummog. Benzines motor
még így nem csinálta nálam, és ha valakinek volt sok régi
benzines motra, az én vagyok. Félhomálynál bármit lecseréltem a
Dácsiánál, platinát is reszeltem, de ez a VW golf, ez egy nagyon
firkás motor. Azt sem tudom, mit nézzek. Valamiért szent
meggyőződésem, hogy villanyos probléma, van neki egy mindent
figyelő villanyos rendszere és annak a függvényében valamit
buverál. Igaz, hogy miután felmelegszik, úgy pörög, mint új
korában. Ereje is van, minden. De hidegen szakad meg a szívem, úgy
rángat a motor. Mondom, így benzines nem csinált nálam.
Kaptam
egy szerelő bácsi telefonszámát, ha megemberelem magam, elmegyek
hozzá. Amiért irtózom a szerelőktől, hogy általában ők is
kezdik elölről a filót, amiket én már kiiktattam (gyertya,
elosztó, blabla) és harmadszorra mikor visszamennék, kiderülne,
hogy tulajdonképpen öreg az autó. A Dácsiákkal is mindig így
volt. Van már ebben tapasztalatom. S akkor variálok, hogy őszig
kihúznám e így? Úgyis másikat kell vegyek, mert ez a kötelező
vizsgán már nem megy át. Beleölni pénzt már nem érdemes. Ebben
is van tapasztalatom.
Egy
nemrég vásárolt márkás gamer fülhallgató megjavítása már
más kategória. Ezeknek a drága cuccoknak mind vannak valami gyenge
láncszemük. Valószínű nem véletlen. Négy-öt ilyen fülest
javítottam már, hogy mikor pro fülest nézünk a fiammal, már
tudjuk mi az a nyolc fiziko-technikai szempont a hangminőségen túl.
És mindig van új, első látásra felismerhetetlen gyenge láncszem.
Ezért inkább elkezdtem javítani őket. Utóbbi egy nagyon kemény
füles volt, kristály tiszta mikrofonnal, plusz bassz hangszórókkal,
meg valszeg saját előerősítője, mert mikor szétszedtem tele
volt elektronikával, meg valóban volt a basszusnak még egy pár
szóró, nemcsak ilyen filteres döppinges. Mondjuk az lenyűgözött,
hogy valóban történt valami a basszus tartományban, nemcsak
elborult minden. Csakhogy a kábel valahol szakadozott, pedig a fiam
nagyon finoman bánik a cuccaival. (megjegyzem, sosem mondtam neki,
de például az ajtókat olyan finoman nyitja-zárja, hogy meg se
hallja az ember, holott más gyermekek csapkodnak mindent, mintha
gyűlölnék azokat a mindeneket).
Kibontom
a fülest, és kilenc hajszálvékony drótot kellett leforrasszak,
levágjak majd vissza forrasztanom. Őszintén, egy hetet kibelezve
volt az asztalomon, mikor megláttam azt a “nano” technológiát,
először lelki erőt kellett gyűjtsek. De aztán egyszercsak vettem
egy levegőt, meg nagyító szemüveget s mellé nagyítót, egy fél
óra alatt a műtét megvolt, és nagy meglepetésemre még működött
is azután. Nem észleltem megszakadt drótot, viszont minden működik
azóta.
|
nem értem a lámpám mitől verődött vissza? |
A
Motu hangkártyám is egy este megszakadt a már megszokott modorán,
de már hiába vártam, hogy újra induljon, nem indult.
Lekapcsoltam, kihűlt, de újraindítva sem akart kapcsolódni. Na
gondoltam, itt a vége ennek is.
Már
nézegettem az új hangkártyát, találtam is egy cuki keverő
kártyát, nem is annyira drága, de ahhoz sincs most keret.
Visszaraktam a Scarlettet, azzal keverni lehet, de dobot felvenni
nem, mert csak két csatornája van. A dobhoz meg a minimál szett is
hét mikrofont számlál.
Elmentem
alkatrészes üzletbe, azt hittem a szakik csak hamrább megrendelik
a kis stabilizátort, amit hibásnak gyanítottam. Negyed órát
kerestek a számítógépen, azt mondták fix olyan nincs amit
keresek, és ha lenne is, két hét mire elhozzák. Itthon elsőre
kiadott a gugli egy lengyel forgalmazó céget, öt féléből
válogathattam, bejelöltem hármat a legdrágább texas
instrumentsből, és három nap alatt hozta a futár. Lengyelből.
Hihetetlen. Utánfizetéssel. Megjegyzem több volt a szállítás
mint a három ic. Hármat vettem, mert úgy filóztam: egy ic nem ic,
ha mégis elbaszok egyet legyen még egy, de ha mégis, legyen egy
harmadik.
Kétellyel
vágtam, neki a műtétnek, hagytam is három nap szagfelvevést a
dolognak, aztán egy megvilágosodott pillanatban lecseréltem az
icét. Nem volt olyan veszélyes, mint gondoltam. A régi ic szó
szerint szétporladt, pedig alig melegítettem. Mondhatni könnyű
művelet volt. Újból csodálkoztam, amikor bekapcsolva simán
működött. Kétszer is három órát működtettem, full
terheléssel, felvétellel, gyönyörűen működik. “Megvagyok”,
ahogy mondta volt egy fórumos srác a menemszol.hu-ról.
Hozzáfűzném
a dologhoz, hogy ez is melegszik, de a Motu első perctől, hogy
-igaz használtan- megvettem, melegedett, szerintem valami alul van
becsülve benne, vagy a fogyasztás van alábecsülve, -gyárilag
persze- vagy valami a processzoros rendszerben van, nem tudom, de
szerintem nem kéne így melegednie, egy sima kisáramú elektronikának. Minden esetre a rögtönzött hűtőt visszafogtam,
na azzal éppenhogy meleg, azaz nem forró. De működik szépen,
szakadás, torzítás nélkül. Most ez nagy felszusszanás. Mert
mehetnek a projektek tovább.
Elkezdtem
hallgatni az “Apu azért iszik mert te sírsz”-ben a Farkas
Attila Márton, Puzsér Robert és Kassai Lajos beszélgetését,
mert érdekesnek találtam ezt a kapcsolódást. Így ebben a
kínálatban értem Kassait és elfogadom. Kellemesen meglepett az a
megállapítása, hogy polarizálódott a társadalom, és a pólusok
közt nincs kommunikáció, csak mocskolódás. És ő, Lajos, keresi
ezt a kommunikációs csatornát. Szóval ez jó, szerintem. Mert
fekete fehéren beállítva a dolgot és azon pontokból köpködni
egymást értelmetlen. Szerintem a dolgok akkor normalizálódnak,
amikor elfogadom tőle, hogy a jéghideg tavat akarja átúszatni a
fiatalokkal az önismeret címén, ha tőlem is elfogadja, hogy
szeretem a blúzt és a szvinget. Mert egyébként ő sem több vagy
felvilágosultabb mint más, csak nagyobb önhittel adja elő azt.
Kassai vallomása szerint az íjjal már gyermek korában volt
misztikus találkozása, majd a magával hozott valami a lóra
ültette, meg vidék, s ilyenek. Ahogy mesélte, elgondolkoztam, hogy
tulajdonképpen mindannyiunknak volt ilyen az életben, hogy
találkozott azzal amit magával hozott, volt aki fel tudta venni
azt, volt aki nem. Nem hiszem, hogy emberi jellem gyengeségén vagy
erősségén múlott, hogy felvette azt, hanem inkább a lehetőség
kérdése volt. Mert ki nem szeretne a belső hangjára hallgatni?
Nekem
is az asztalosság egy misztikus döntés volt, meg azóta sem bántam
meg. Hogy a piaci viszonyok elkeserítenek, az is talán annak a
sorsjele, hogy még tovább kell lépnem ahhoz, amit hoztam magammal.
Ehhez a blúz meg a szving meg a kertészkedési vágy úgy kötődik,
mint Kassainál a ló, a tanya, meg a hideg tó átúszása. Ezzel
mind rendben volnánk, de ahhoz, hogy az ember szabadon csinálhassa
azt ami Ő valójában, ahhoz kibaszott liberalizmus és valljuk be
kapitalizmus is kell, mert úgy látszik a magán szféra
kibontakozását csak e két dolog tudja elviselni, minden más
rendszer üldözi ezt az emberben. Mert nem hiszem, hogy Kassai úgy
látja a dolgokat, hogy lassan minden magyarnak lóra kell pattanni
és íjat fogni a széna bálára. Majd ezt nemzeti törvényekbe
iktatva erővel sulykolják a gyerekekbe. A beszélgetés
megnyugtatott, hogy nem így gondolja. És ez jó nekem, mert akkor
van mindenre remény. És így a biodiverzitás jegyében nagyon is
elférhetünk egymással. Egyik kocsmában népi táncot ropnak,
másikban a szvingre bólogatnak, de nem esnek egymásnak mint
Kutyfalván a hétvégi diszkóban az alsó kutyfalviak a felső
kutyfalviak ellen, egy állítólagos Marisért.
Szóval
ezek az apró dolgok megnyugtatnak, hogy van azért remény.
A
remény kezdete a párbeszéd kezdete. Az őszinte párbeszéd.
Az
a kijelentése Kassainak, hogy a bal oldal jobbra pofozta őt, ezzel
nem tudom mit kezdjek. Így akkor én is mondhatom, hogy a jobbos
faragatlanság engem balra űzött, de én nem tartom magam balosnak.
Hogy egy ember nem tudja magát csupán igazság és béke szeretőnek
elfogadni, muszáj neki balra vagy jobbra tartózni, ez nem tudom mi,
én nem tartom ezt fontosnak. Ettől nem vagyok pro migrációs. De
őszintén, nem tudom gyűlölni a migránst. Egy jelenség és
sajnos folyamat. És minden egyes kiemigrált fiatallal nagyobb teret
és legitimitást adunk más népek beköltözéséhez. Ez világosabb
mint az, hogy sötétek az ilyen vagy olyan migránsok.
Hogy
Európa kereszténységből levizsgázott előttem, az szent. Nem
érdekel engem a kultúrára való hivatkozás, mindaddig amíg Isten
nevére esküdve féltik azt az úgynevezett kresztény kultúrát.
Isten hatalmassága, mindenhatósága és létezése van téten. Ha
csak kultúra a kereszténység, akkor nincs miről beszéljünk. És
az egyértelművé vált nekem, hogy Isten, mint olyan, nem létezik.
Sem európai, sem más kultúrában. Alibiként használt, Bibliából
kiollózott szövegekre épülő gengszter szervezetek nevezik
magukat keresztényeknek és még arra sem minősíthetők, hogy az
égről lehozott tűzzel mütyülnek, ezek csupán közönséges
gengszterek. Jól kiépült struktúrával, meg kell adni.
Itt
vagyok az Istvánoknak, a Csabáknak, minden magyarnak, itt van a
megvilágosult műhelyem, hatalmas frontot alakítva az állam
ellenes harchoz, hatalmas kihívásokkal a gyaurok elleni harcban, és
sorolhatnám...
De
lelket, fényt nem adhatok senkinek. Azt magával kell hozza, neki
kell felfedeznie. Neki kell akarni átúszni a befagyott tavon,
gyaluval, vésővel megcélozni a fát, és a megmunkálatlanból a
megmunkáltat faragni.
Ehhez
viszont nemhogy támogatást nem kapok sem én sem más, de minden
ízével azzal van mindenki, hogy ellehetetlenedjen minden. A fő
bűnös pedig a konzumságba beletörődött polgár. Ezért van
egyelőre minden veszve.
Mennek
százezren tüntetni, de másnap szalad mindenki adót fizetni. Hű
de jó móka volt telefont villogtatni a téren. Na ilyenek ezek a
forradalmak.