Nem
tudtam elaludni az éjjel. Mit csináltam? Végig néztem egy hit
gyülekezete „istentiszteletet” az ATV-n. Miért? Bele szoktam
nézni néha ennek a Sándornak a műsoraiba. A Sándor showba. Ez
így oké. Korszerű a séró, a kipakolás, a kínálat. Elnéztem a
fiatalok lelkes zenélését, éneklését. Benne voltak a dologban,
vagy ahogy mondják még: nagyon ott voltak. Csak így megfutott a
gondolat bennem, hogy vajon azok a gyermekek mennyire lesznek képesek
mást is felfogni az életben, mint azt amit most masszívan beléjük oltanak? Azért hatalmas mersz és felelősség a szülők
részéről.
Az
üdvösség kérdése, hogy ki üdvözül és ki nem, ma már laza
lett, mint a farmer nadrág. Farmerben jár a konzervatív is. Igaz,
hogy vasárnap a szövetnadrágot viseli. Így van ez az üdvösség
kérdéssel is. Van üdvösség bizonyos egyházon kívül is
-hirdeti mindegyik magáról- de üdvösség mindenképpen egyház
által van. Gatya-gatya, de vasárnap a szövetnadrág. Nincs
önképző, független, magányos, szabad istenkereső. Az ilyen
ateista, ki bolyong céltalanul. Tagság nélkül nem üdvözül,
azaz elkárhozik.
Ha
jól belegondolok, ennek a kizárásnak van egy adag rosszindulata,
kárörvendése. Döglesz meg te pogány!
Az
ember azt hinné, mikor egy ilyen hit gyülis showt nézeget, hogy de
lazák ezek az emberek, biztos bármiről el lehet velük
beszélgetni. Borzalmasan téved az ilyen ember. Mert a két órás
előadásból nagyon konkrétan kiderül egy csomó minden, kezdve a
helyes életviteltől a politikai hovatartozáson át egész az
üdvösség kérdésig. Próbáljon majd egy hitgyülis csaj egy
katolikushoz feleségül menni. De ennél nagyobb a nyomorúság egy
ilyen nagyon konkrétan körülhatárolt egyházi közösségben,
amikor ugyanazon hitű fiatalok össze akarnak kelni és kiderül
anyagi és társadalmi szintkülönbségük miatt transzba esnek
szülők, közösségi vezetők, egyházi tagok. Hogy micsa irdatlan
keresztes hadjáratot űznek ellenük egészen a kizárásig, ha
eszük nem tér meg.
Igaz
kevés az esélye ennek, mert az ott nevelkedett fiatalok nagyjából
tudják a betanult leckéjüket és amikor a választásra kerül a
sor, hihetetlen kis számban emelkedik fel a szerelem, a mindent
bevállalás és ezekhez hasonlók. A jó keresztény megtanult
kuksolni, tűrni, ezért hálából a gyehennára küldi mindazt, aki
mindezek próbáit nem hajlandó kiállni. Igaz, a piaci
követelmények azért kérik, hogy enyhítsen inkvizítori nézetein,
hadd üdvözüljön más egyházi gyerek is -mibe kerül a pozitív
szó- aztán a következő szavunkkal ellentmondunk ennek, hogy senki
ezen a Földön más nem üdvözül csak aki úgy eszi ama kenyeret
és úgy issza ama bort, mint mi. Mert ha nem, mi értelme az egész
hókusz-pókusznak?
Biztos
vagyok benne, ha engem egy ilyen üdvösségre jelölt kivizsgáló
komisszió elemezne, sajnálattal hoznák tudomásomra, hogy végleg
a kárhozatra vagyok ítélve, nem az istenüktől, hanem saját
magamtól. Önkéntesen kárhoztatom magam. Mert igaz az a
keresztények sokat felhozott szólás mondása, hogy benned van az a
jó, amit szeretnél életedben. Ha a jó bennünk van és általunk
jön a napvilágra (ti vagytok a föld sója...a lámpás...stb),
akkor a gonosz is, nem? S akkor a gonosz kivetítése nem belőlünk
ered? Mert mi van, ha nincs túlvilág? Kinek van bátorsága lelkét
és szellemét örökül hagyni az utódoknak? És nem magával
ragadtatni a túlvilágba? Ateista szemmel a semmibe? Ugye, ha nincs
túlvilág, akkor mennyi dolog várna ránk itt a Földön? Ugye
mennyi igyekezet lenne jobbá tenni ezt a „mennyei” Földet, hova
lelkünk örökre visszatér utódainkba? És mindjárt nem ülne
olyan pöffeszkedve egyik pap sem a trónjában, osztogatván a
túlvilág kegyeit. Ugye más dimenziót kapna a szenvedés, a
nyomor, ha felébrednénk, hogy egyetlen túlvilág amire
számíthatunk az amit örökségbe hagyunk?
De
hát ki meri megköszönni az Életnek szerényen, hogy ennyi volt,
jó volt, kevés volt és ki mer boldogan a nihilbe olvadni? Nem
találkoztam még ilyen emberrel. Mindenki félti az életét,
annyira, hogy képes másokat kárhoztatni. Mondja vagy sem, de
elfogadja hallgatásával.
Pedig
milyen kár. Mert mennyi munka, mennyi öröm, mennyi boldogság vár
ránk az életben.
S
elbalfaszkodjuk az egészet ilyen hülyeségekkel...