Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Földhöz ragadt üdvösség

Nem tudtam elaludni az éjjel. Mit csináltam? Végig néztem egy hit gyülekezete „istentiszteletet” az ATV-n. Miért? Bele szoktam nézni néha ennek a Sándornak a műsoraiba. A Sándor showba. Ez így oké. Korszerű a séró, a kipakolás, a kínálat. Elnéztem a fiatalok lelkes zenélését, éneklését. Benne voltak a dologban, vagy ahogy mondják még: nagyon ott voltak. Csak így megfutott a gondolat bennem, hogy vajon azok a gyermekek mennyire lesznek képesek mást is felfogni az életben, mint azt amit most masszívan beléjük oltanak? Azért hatalmas mersz és felelősség a szülők részéről.
Az üdvösség kérdése, hogy ki üdvözül és ki nem, ma már laza lett, mint a farmer nadrág. Farmerben jár a konzervatív is. Igaz, hogy vasárnap a szövetnadrágot viseli. Így van ez az üdvösség kérdéssel is. Van üdvösség bizonyos egyházon kívül is -hirdeti mindegyik magáról- de üdvösség mindenképpen egyház által van. Gatya-gatya, de vasárnap a szövetnadrág. Nincs önképző, független, magányos, szabad istenkereső. Az ilyen ateista, ki bolyong céltalanul. Tagság nélkül nem üdvözül, azaz elkárhozik.
Ha jól belegondolok, ennek a kizárásnak van egy adag rosszindulata, kárörvendése. Döglesz meg te pogány!
Az ember azt hinné, mikor egy ilyen hit gyülis showt nézeget, hogy de lazák ezek az emberek, biztos bármiről el lehet velük beszélgetni. Borzalmasan téved az ilyen ember. Mert a két órás előadásból nagyon konkrétan kiderül egy csomó minden, kezdve a helyes életviteltől a politikai hovatartozáson át egész az üdvösség kérdésig. Próbáljon majd egy hitgyülis csaj egy katolikushoz feleségül menni. De ennél nagyobb a nyomorúság egy ilyen nagyon konkrétan körülhatárolt egyházi közösségben, amikor ugyanazon hitű fiatalok össze akarnak kelni és kiderül anyagi és társadalmi szintkülönbségük miatt transzba esnek szülők, közösségi vezetők, egyházi tagok. Hogy micsa irdatlan keresztes hadjáratot űznek ellenük egészen a kizárásig, ha eszük nem tér meg.
Igaz kevés az esélye ennek, mert az ott nevelkedett fiatalok nagyjából tudják a betanult leckéjüket és amikor a választásra kerül a sor, hihetetlen kis számban emelkedik fel a szerelem, a mindent bevállalás és ezekhez hasonlók. A jó keresztény megtanult kuksolni, tűrni, ezért hálából a gyehennára küldi mindazt, aki mindezek próbáit nem hajlandó kiállni. Igaz, a piaci követelmények azért kérik, hogy enyhítsen inkvizítori nézetein, hadd üdvözüljön más egyházi gyerek is -mibe kerül a pozitív szó- aztán a következő szavunkkal ellentmondunk ennek, hogy senki ezen a Földön más nem üdvözül csak aki úgy eszi ama kenyeret és úgy issza ama bort, mint mi. Mert ha nem, mi értelme az egész hókusz-pókusznak?
Biztos vagyok benne, ha engem egy ilyen üdvösségre jelölt kivizsgáló komisszió elemezne, sajnálattal hoznák tudomásomra, hogy végleg a kárhozatra vagyok ítélve, nem az istenüktől, hanem saját magamtól. Önkéntesen kárhoztatom magam. Mert igaz az a keresztények sokat felhozott szólás mondása, hogy benned van az a jó, amit szeretnél életedben. Ha a jó bennünk van és általunk jön a napvilágra (ti vagytok a föld sója...a lámpás...stb), akkor a gonosz is, nem? S akkor a gonosz kivetítése nem belőlünk ered? Mert mi van, ha nincs túlvilág? Kinek van bátorsága lelkét és szellemét örökül hagyni az utódoknak? És nem magával ragadtatni a túlvilágba? Ateista szemmel a semmibe? Ugye, ha nincs túlvilág, akkor mennyi dolog várna ránk itt a Földön? Ugye mennyi igyekezet lenne jobbá tenni ezt a „mennyei” Földet, hova lelkünk örökre visszatér utódainkba? És mindjárt nem ülne olyan pöffeszkedve egyik pap sem a trónjában, osztogatván a túlvilág kegyeit. Ugye más dimenziót kapna a szenvedés, a nyomor, ha felébrednénk, hogy egyetlen túlvilág amire számíthatunk az amit örökségbe hagyunk?
De hát ki meri megköszönni az Életnek szerényen, hogy ennyi volt, jó volt, kevés volt és ki mer boldogan a nihilbe olvadni? Nem találkoztam még ilyen emberrel. Mindenki félti az életét, annyira, hogy képes másokat kárhoztatni. Mondja vagy sem, de elfogadja hallgatásával.
Pedig milyen kár. Mert mennyi munka, mennyi öröm, mennyi boldogság vár ránk az életben.
S elbalfaszkodjuk az egészet ilyen hülyeségekkel...