Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Nem lesz forradalom

Tehát nem lesz forradalom. Olvasgattam orosz íróktól ilyen nyomor regényeket, a kommunizmus előtti időszakokról. Ha fele is igaz azoknak az állapotoknak, nagyon alá kellett szálljon a nyomor, hogy az emberek elkezdjenek forradalmi eszmékkel barátkozni. Azokhoz az időkhöz képest, mi ma az abszolút jólétben élünk. Csak néhány magamfajta érzékeny lelkű és gyenge idegzetű ember lát egy ennél még jobb fajta világot, de hát így van, ha az embernek van angol vécéje a házban, akkor szeretné, ha még egy lenne. Ne legyünk már olyan finnyásak, elvégre lehet ennél sokkal rosszabb. És biza lehetne ennél rosszabb.
Van egy pap, olyan tisztaság mániás pap, akiből nem néztem ki ezelőtt négy öt évvel, hogy ezen a lepukkant vidéken rendbe hozza a templomot és a mellék épületeit. Sok munkát adott nekem is, becsülettel ki is fizetett mindig mindent. A tegnap egy városszéli imaházba vitt el, hogy lemérjem a padokat. Szeretnének új padokat. De persze nincs pénz. Egyelőre adjak ár ajánlatot. Volt ott egy néni és egy bácsi, akik mondták, hogy ők már szégyellnek házalni pénzért. Közben néztem az udvarra kitett régi padokat, az anyagjuk még jó. Csak olyan behemótok, kopottak. Ők valami egyszerűbbre gondolnak. Mondtam, hogy azoknak az anyagjából fel tudok használni részeket. Jaj de jó, mondták, de valamennyire hitetlenül néztek rám. Hogy akkor verjék szét? Isten őrizz, mondtam nekik, majd én szétszedem. Nem fejszével kell ezt szétszedni. Jó, akkor egyszer mondjak árat, így is úgy is, aztán meglátjuk.
Aztán itthon festettem azt a három ajtót, amit hétfőre ígértem, de nem lesz meg csak keddre. Közben szólt a rádió. Egy gazdasági műsor szerkesztője, akit egyébként szeretek hallgatni, műsorait a tévében nézni, azt mondta, melyiket választatnánk, a házadó növelését, vagy a munkaadó megemelését? Kiakadtam a pasason, mert miféle probléma feltevés ez? Mi van? Eladta a seggét? Már ő is félre beszél? Mégis igaza volt Mircsának, ez a Mózes eladta a seggét? Nincs füst tűz nélkül, mi? Aztán a betelefonálóktól teljesen kiakadtam. Csodálkoztam, hogy egy magán rádió ennyire feldobta a hátsó részét? De ennyire? Nemhogy azt tárgyalná, hogy minek megemelni az adókat, hanem melyiket választaná a kedves hallgató? És az idióta kedves hallgató meg azt mondta, miért ne mind a kettőt? Minek itt veszekedni ezen? És a vég konklúzió meg az volt, hogy hát miből szeretnék a polgárok az új kanalizálásokat meg az új utakat létrehozni, ha nem adókból?
Elgondolkodtam, ezen az imaházon. Ezek a politikusok nem szégyellnek házalni pénzért. Ha nem adod szép szerrel, elveszik ők erőszakkal is. Vajon milyen lenne, ha egy polgármester menne házról házra és kéregetne pénzt, mondván legyen az új kanalizálásra? Biztos nem kapna egy lejt sem, mert senki nem bízna meg a szavában. Még hogyne, hogy majd a saját utcáját aszfaltozza le a pénzből? Ha ez a pap azt mondja, híveim, a mai perselypénzből megelőlegezzük a padokat, biztos több nem zörgős pénzt nyomnak a perselybe. Mert van hitele a papnak. Hogy azok a padok meglesznek. Nem kurvázza el, nem kocsmázza el.
Ezért sem lesz forradalom, semmilyen forradalom, mert semminek nincs már hitele. Itt már csak ilyen kis harcok maradnak, kis forradalmak. Nekik kell a pad, ők imádkoznak, hogy a pénz összegyűljön, én is imádkozom, hogy a padokat megrendeljék. Ha győzünk, megnyertük a mi kis forradalmunkat. Mindegyik a magáét.