Van
az úgy, hogy idegesít ez a Cézár. Mielőtt válaszolok neki egy
egy új marhaságára, elgondolkodom. Cézár nekem az a biblikus
figura, akire Jézus azt mondta, hogy a világ bolondjait
választottam bizonyságul. Valami ilyesmi a lényeg.
Az
ember Földes időszakában sok mindenben utazik. Az egyik ilyen
traveling cucc a vallás, vagy ennek ellentéte. Nálam a vallások
azok a területek voltak, melyeken hitben reméltem járni. Sosem
vettem komolyan a vallást magát, annál inkább a hit és a
közösség érdekelt. Ez viszont nem volt vicseverza, mert engem nem
emberként vettek (volna) a közösségbe, hanem bizonyságtevő
tanúként, hogy a marketing él. És én fix erre a feladatra nem
voltam jó soha, sehol. A külvilág röhögött rajtam, most már
belátom joggal, a belvilág meg utált, és ezt is belátom: joggal.
Nem lehet az emberek ünnepélyes hangulatát holmi elvont
igazságkeresésekkel állandóan zavarni.
Cézáron
látom, hogy feltette magában, hogy ha az anyját nem tudta
megmenteni, megtéríteni, az üdvösség achievement panójára nem
tudott még egy léleknyereményt feltűzni, elkezdett engem
téríteni. A tipikus módokon környékezett, szépen,
diplomatikusan (már amennyire tudok az lenni) elhárítottam a
kérdéseket, de egyre újabb ötletekkel állt elő. Éreztem, hogy
Cézár mellett valaki bujtató van, akivel az eredmények hatására
újabb és újabb haditervet imádkoztak össze.
Idegesít
ez a naivság és az, hogy palimadárnak néz engem ez a Cézár.
A
tegnap, hogy akkor ő lemondja a tévét, mert az ördöngtől való.
És a prédikációs tévé az is az ördögé? Kérdeztem. Mert
egész nap azt nézte. Zavarosan elmosolyog.
Itt
tartottam neki egy pár mondatos disszertációt, mivelhogy
baptistaként (immár több mint tíz éve), legújabban a
pünkösdistákhoz jár, ahonnan újabb marhaságokkal áll elő,
mondtam neki, hogy ideje lenne eldönteni, hogy melyik vallás
szerint él, melyik istent választja. Mert hogy (és ennyi
rosszindulatot megengedtem magamnak) amit ő csinál most az
paráznaság (curvie, azaz kurvaság), hogy egyik vallásban
született újra és most készül megint újjászületni egy másik
vallásban. Hogy egyik se jobb mint a másik, mindegyik csak az eszet
ossza.
És
mivel legújabban a telefonjáról hallgatja a hozsannás dolgokat,
mondtam neki, hogy maholnap aztán a telefonról is le kell mondjon,
mert az is az ördögé. És aztán zárja le a villanyt, mert az is
az ördögé. A nyakkendő is meg a karóra is hivalkodás, illetve
az ördögé.
Na
jól összezavartam a kölyket.
Erre
este ír, hogy bocsássam meg neki, hogy nem tudta megvédeni a
beszerikát (templomot... nem egészen értem melyikre gondol, de azt
hiszem ő ebben az esetben a biszerikát a hitére érti, mert van a
románban egy ilyen gyűjtő fogalom, hogy a „biszerika”, azaz
olyan mint a lélek temploma, a hit, a vallás, az életforma, amikor
a román azt mondja, hogy ne hagyd a biszerikát, tulajdonképpen azt
mondja, hogy ne hagyd Jézust és mindent ami ezzel jár, szükség
és nézet esetében a nemzetet, az időktől függően, meg amit a
politikai mainstream utasít, érthető ez sorosozásra,
migráncsozásra, buzik utálatára, azaz minden fogalmat összegyűjt
ez a biszerika, attól függ milyen vallás mondja ezt...), szóval
hogy bocsássak meg neki, mivel én huléáltam a biszerikát
(káromoltam az istenét) és ő nem volt képes megvédeni azt.
Alaposan
meggondoltam mit válaszoljak. Ha a mindennapos asztalosra hallgatok,
azt mondtam volna neki, bazmeg anyád. Cseszd a fejét anyádnak ne
nekem. De mivel tudom, hogy okkultabb személyek állnak Cézár
mögött, hogy Cézár szegénynek nem jutnának ilyen marhaságok az
eszébe, azt feleltem, hogy tisztelem a vallását és elnézem, hogy
váltogatja azt, mint más a ruháját, de megkérem tisztelje ő is
az enyémet, legyen az bármilyen.
Ezek
a vallás meccsek zajlanak körülöttem mióta a világ és hét
nap. Csak egyet kérek a fennvalótól, hogy remélem én nem voltam
vagy vagyok ilyen szánalmas, mikor Istenről, Jézusról illetve
ilyen ezomazo hikimiki spiritualisztikáról osztom az eszet.
Azért
sem haragszom Cézárra, mert ő nekem egy tükörkép: íme, ilyen
balfasz voltál és vagy te is az életben, mint ez a Cézár. Csak ő
nem hibás szegény, de te (azaz én), igen!
Hát
jó, nem kicsit idegesítenek azok a féreg emberek, akik a vallás
címen pofátlanul nyomulnak és bolondítanak embereket és annyi
pofamértékük sincs, hogy ezt a szerencsétlen féleszű gyermeket
legalább ne héklizzék, mert borzalmasan befolyásolható, amit
szépen ki is aknáznak vele szemben, mert valaki, valakik lenyúlják
a nyugdíját, örömmel és dalolva ossza szét ez a Cézár a
nyugdíját, mint Jézus az ötezer kenyeret, halat s vadat s mindent
mi jó falat. Hiába neki baráti szó, érv, tanács, mérsékletre
való felhívás, Cézár hajthatatlan.
Családja
is tehetetlen vele szemben. Békén is hagyják, hisz saját akarata
ez. Csak én tudom, hogy ez nem csak annyi, hogy saját akarata,
hanem briganti szélhámosság.
De
hát: „Amíg épülnek a falak, senki nem meri megkérdőjelezni
annak hasznát.”
(Ez
egy hasonlatos mondásom, mint Descartesnek a: „gondolkodom, tehát
vagyok...”, meglátjuk vajon élni fog e?)
Jövő
szombaton állítólag el kéne vinnem egy részét a kolozsvári
bizsu boltnak.
De
ez nem annyira egyszerű. Mert egy konyhát be kellett volna
fejeznem, egy nagyon türelmes és hálás kliensemnek, most nem
szeghetem szárnyait azzal hogy megint elhalasztom. A múlt hét
elment a konyhával, nem fejeztem be, nem is volt hogy, mert az
ajtókon lesz ilyen ciráda, de már van amit mutassak. Olyan ez,
mint a: ne menjen le nap dicséret nélkül, valamit mindig kell
mutatni az embereknek, hogy nyugodtak legyenek.
Aztán
hirtelen eszébe jutott egy másik kliensemnek, hogy nagyon
esedékessé váltak valami fadarabkák, hogy kéne. Húbaz, az
megint két nap kiesés. De ami esedékes, az esedékes. Itt egy
kicsit mellészámoltam, nem egészen, de pórul jártam, mert azt
mondtam, hogy újra hasznosítok, és ragasztom a fákat, ilyenkor
nagyon jó alkalom a rövid, egyébként hulladék fákat rendes
fákká konvertálni. Viszont most nagyon sokat rádolgoztam. Van
ilyen.
És
hogy kiiktassam a kiszámíthatatlan, de ugyanakkor nagyon fontos
elemet a kolozsvári utazásos processzumokból, még egy napot
ráhúztam a az autó termosztát kérdésének megoldására.
ott alant a piros karika alatt van eldugva a termosztát.. |
Szerelő
már a múlt héten húzta az orrát, hogy hát, izé, szóval nem
javítja meg.
Nosza
szerda reggeliben, míg oda sütött a nap, lekapom az alternátort
és hát láss csudát, a hidraulikus pompát is le kell operálni.
Igenám de azt alulról. Hát hadd nem soroljam a dunnyezózásokat
amiket lehoztam a csillagos égből, valahogy leoperáltam a
hidraulikus pumpát is. Borzalmasan bonyolult egy szar termosztáthoz
nyúlni ennél a folckvágennél. Nem azért, de a Dácsiánál (nem
győzöm eleget dicsérni a régi dácsiákat javíthatóságilag...)
pillanat műve volt lekapni a termosztátot, bármit. Itt nem öcsém.
Nyakig víz, olaj minden.
Néztem
a termosztátot, zárt állapotban vettem ki, tehát elvileg működnie
kell, de valamiért mégsem jó valami. Vettem a gázlámpát,
rálángolok picit, csak úgy a láng melegével, látom szépen
kinyit a termosztát. Várok, hogy lehűlvén visszazár. És itt
volt a bibi. Nem zárt eléggé vissza. Valószínű a rugó
elvesztette a tulajdonságait és össze vissza húzódik, mert néha
az volt az érzésem, hogy nem engedi át a forró vizet, mikor
nagyon felmelegszik a motor.
Szerencsémre
volt még a régi, motorinás folkszvágenemtől megmaradva
termosztátom, kettő is, látszik rajta, hogy sokkal keményebb a
szerkezete, és fix betalált méretre.
Bénáztam
egy sort, mert nehezen tudtam visszatenni a termosztátot a gumi
tömítéssel, mert alulról felfele kellett behelyezni, háttal a
földnek, idióta pozíciókból majdnem lehetetlen műveletnek tűnt
egyszerre mindent felnyomni úgy, hogy behelyezéskor kicsit el
kellett fordítsam az egészet, így feszt elmozdult vagy a
termosztát, vagy a tömítés, elsőre nem is sikerült eltalálni,
még szerencse, hogy nem pakoltam vissza a hidraulikus pumpát és az
alternátort, hanem előtte feltöltöttem a vízzel, hallám csepeg
e?
Hát
csepegett bíz az. Éreztem is, hogy fog csepegni. Szétszedtem újból
és lám becsíptem a gumi tömítést.
Nosza
kis töprengés után és hasztalan próbálkozásokban elfáradva,
eszembe jutott, hogy szilikonnal rá tudnám bírni, hogy feltegyem
előre a termosztátot, majd a gumit s utoljára a záró kupakot. És
lőn az ötlet jó. Mindenki szidja a szilikon világot, de már
rengetegszer bevált nekem a szilikon. Szépen körbekentem a
termosztátot is, feltettem, megállt, aztán a gumi tömítést is,
az is szépen befeküdt a helyére, és mikor a kupakot ráhelyeztem,
éreztem, hogy na most szépen bement a helyére.
Visszapakolni
a hidraulikát meg az áramfejlesztőt nem volt annyira necces mint
leszedni, ezúttal a szíjakat is kihúztam, noha eddig sem
lötyögtek, mert azért az ilyen vizuális dolgokat meg szoktam
nézegetni. A disztribúciós szíjat is megnéztem, a recék
egészségesek, tiszták a felületek, nem látszik a kopás nyoma.
Nem komplikálom az életem, ha nem muszáj.
A
rendszerbe vizet vinni, ha netán ide téved egy hozzám hasonló
balek, szerintem úgy praktikus, ahogy én csináltam, hogy a
legfelsőbb vízcsövet, ami kijön a motorból, bilincsét kioldva
lehúztam, és azon feltöltöttem a vizet, majd visszaerősítve a
csövet, a pohárba is öntöttem, vizet. Sajnos sehol nem találtam
szellőztető csavart, bármennyire kerestem. Állítólag a pohárban
szellőzik a rendszer, de első körben nem tudtam feltölteni vízzel
a rendszert, a motorba bement a víz, de a hűtőbe nem. Így
sikerült mindenhova vizet vinni, aztán utána valóban szellőzött
magától.
Aztán
beindítottam a motort, és örömmel nyugtáztam, hogy a termosztát
most megfelelően működik. Nem kell húsz percet várni amíg a
motor bemelegszik és menet közben sem hűl le. Most már túl
vagyok több mint 50 km autózáson és szerintem megfelelően
működik. Azt még nem értem, hogy hidegen miért nincs ereje a
motornak, annyira sem, hogy a garázsból kitolassam, viszont ha
felmelegszik, nincs vele semmi gond. Azért aggódom kissé, mert a
Dácsiáim ezt nem csinálták úgy sem, hogy kéthetente ettek egy
liter olajat, hidegen pöcre indultak és mentek azok hidegen is.
Szerintem
ennek az autónak van valami áramkörös lófassza, ami néz minden
marhaságot, és ha valami nem tetszik neki, nem küld benzint. Mert
motorféknél érzékelek egy igen/nem -féle viselkedés formát,
mintha valami villanyos heppje lenne. Dácsiánál ha elengedtem a
gázt, olyan isten nem volt, hogy az ne motorfékezne... ez a motrom
nem motorfékez, ugyanúgy pörög magas fordulaton, aztán elkezd
rángatni. Igen, mert a benzin pumpa villanyos, semmi köze a
fordulathoz, mint a Dácsiánál, valószínű egy beképzelt analog
áramkör figyel valamit és az öregedés miatt össze vissza
kommunikál. Mindegy, de ehhez nem nyúlok. Természetesen a kormány
alatt, hogy a világ legeldugodtabb és leglehetetlenebb helyen
legyen, vannak betéve a relés panók, valószínű az egész bordot
le kell ahhoz szerelni... na lófasz! Arra nem vállalkozok!
Fórumokon
olvastam, hogy sajnos ezeknél az autóknál nem a vas megy tönkre,
hanem az elektronika butul meg. Elképzelhető, egy rakás relé, egy
csomó érzékelő, az örökös rázkódás, melegedés, magyarán
ezeknek lejárt az idejük.
De
nekem decemberig még volna járni valóm.
Egy
másik problémám az volt, hogy egy ideje nehezen megy be egyesbe a
kapcsolószekrényben. Aztán egyszer csak sehogy sem ment egyesbe.
Egy darabig kettesben indultam helyből, de szar volt dombnak
felfele, araszoló dugóban. Aztán rájöttem, hogy egy hosszú
csavarhúzóval, ha kissé elnyomom a hosszanti tengelyt, mely a
kapcsoló szekrényhez megy, rögtön a váltó kar alatt, bemegy
egyesbe is.
Ezt
azért láttam, mert természetesen a gumi harmonikát az egerek rég
kirágták, undorító volt és semmint ott lötyögjön cafatokban,
inkább eltávolítottam, így beláttam a sebváltó kar alá.
Ez
némileg megnyugtatott, mert ezek szerint nem a kapcsolóval van a
baj. Jobban szemügyre vettem, és látom, hogy egy tömítés
elkopott és lötyög a vasrúd a hüvelyben. Természetesen ez is
úgy van összerakva, hogy az intuíció semmit sem segít a
szétszedésben. Egyszerűen nem találtam semmiféle csavart, hogy
miképpen tudnák odajutni azt a tömítést lecserélni, esetleg
valamit kitalálni.
Szerettem
volna egy praktikusabb improvizációt kitalálni, mint a csavarhúzós
módszert, mert ahhoz el kellett engednem a kormányt, egy kézzel a
manőver nem megy.
Már
egy órája mindent kipróbáltam, a csőre akartam húzni egy pvc
inget, hogy az megvastagodván, ne lötyögjön a hüvelyben, de nem
találtam megfelelő vastagságút, minden amit próbáltam, túl
vastag volt.
Kínomban
szét akartam szedni a váltókart, mert más ötletem nem volt.
Meglazítottam
egy csavart és elforgatván a műanyagot, látom, hogy az nem
kör centrikus, ahogy forgatom, a kart úgy tolja mindenfelé.
Nosza
ez akkora megvilágosodás volt nekem, mint megannyi transzcendens
katarzis.
Egy
pillanat műve volt a pozíciót eltalálni, mert a sok csavarhúzós
váltástól már teljesen pontosan tudtam mennyit kéne jobbra
csússzon a dolog, így szépen egyensúlyba hoztam a kopás által
kitágult kar helyzetét, és láss csudát! Tökéletesen el tudom
találni a sebességeket! Persze, azt csak az én kezem tudja
eltalálni, de hát ez nekem teljesen megfelel.
Nosza
megörvendtem, hogy egyszerre két legyet is agyon csaptam.
Most
már nyugodtabban készülök a kolozsvári szerelésre, mert a
bizonytalan, kiszámíthatatlan dolgokat valamennyire számíthatóvá
tettem.
Most
az más kérdés, hogy, egy hét alatt mit tudok befejezni?
De
most már két hete nyomom a napi nyolc óra konkrét asztalosságot.
Igaz, estére zombi vagyok, néha már a Doc Martin sorozatot sem
érem el este kilenckor, pedig azt az egyet meg szerettem volna
nézni.