Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Aztán nemtom


Hihetetlen, hogy bármennyire meg szeretnék szabadulni a széles úton való menéstől, a munkám folyton oda sodor. Mit csinálok, mit nem, gazdagék megint a nyakamon ücsörögnek. És ahelyett, hogy örvendenék, újra és újra elszomorodom, mihelyt érzem a gazdagék nyakamon való ücsörgését.
Már ágazódna megint a hínáros posvány, lóbálják magukat a vastag liánok a nagy fákról és rám csavarodnának, hogy az őserdő rabjává tegyenek, tekergeti undorító lábait a rusnya polip, lerántana a mélybe, lakmározni belőlem. Kirúzsozta száját a vén kurva és keserű szexre hívogat jó drágán.
Ilyen érzésekkel dolgozom mostanában. Egy hónapot csináltam azt a kurva konyhabútort, és végig ezekkel az érzésekkel bennem. Agyon mérgeznek ezek a munkák. Nekem hiába mondják, hogy a megélhetés és ilyenek, szívből utálok gazdagéknak dolgozni.
Mindenki asziszi, hogy az ember ha valamihez ért, akkor abból maximálisan profitot kell termelni. Ugyanakkor mindenki asziszi, hogy ha meg rendes asztalos vagyok, és nem a maximális profit motivál, akkor nagy szeretettel dolgozom a szegényeknek. Hát ki kell ábrándítsam az ilyen aszisziket, mert nem éppen így van. Azért nincs így, mert legtöbbször a szegény és a gazdag kliens közt csak annyi a különbség, hogy kevesebb a pénze. Semmi más. Ugyanaz a hiúság, ugyanaz a fantáziátlanság kíséri életét, mint a gazdagnak. Ha több pénze lenne, többet áldozna ezekre.
És nekem ebből teljesen elegem van.
Nem hagyhatom, hogy leszívja teljes életenergiámat ez az életforma.

Most mélyen átéreztem, hogy miért hagytam ott Kolozsvárt ezelőtt minnyá húsz éve. Mert néha elkapott egy egy ilyen nosztalgiaféle, hogy mégis szülő városom, meg mégis ott több a kultúra, több a lehetőség. De hát eszembe jutott, hogy hamis ez az érzés. Nem volt ott semmi, és most sincs semmi. Egy hatalmas, nyüzsgő város, tele hiúsággal, vagyon hajhászással, ott sem foglalkozik senki Jézus második eljövetelével.

Nem tudom, hogy magyarázzam? Belefáradtam. Megértem, hogy kell a pénz, de semmi örömem nincs a munkámban. Most már annyira kezdek leépülni szellemileg lelkileg, hogy nincs kedvem se írni, se stúdiózni, se semmi.
Nem akarok politikusoknak, orvosoknak, pénzes embereknek dolgozni. Nem akarom se a szegények hiú ábrándjait megbútorosítani.
Szeretnék a bútor oldaláról alkotni, az alkotásért dolgozni, az anyagból kiindulva ötletelni valamit. Nem a piachoz igazítani a bútor felületeket és anyag árakat.
Bármennyire próbáltam életem során pragmatikusan és objektíven ítélni a dolgokat, végül mindig szubjektíven szenvedtem meg. A gazdag világ végül is az alig tetten ért szubjektivitásommal szerette volna bebútorozni házát, hogy tegyem objektívvé. Hogy amit én álmodok, ami én vagyok, alakítsam át nekik bútorba. Hát én nem tudok így meghasonlani. Bármennyire szentelnek csak víz vagyok, és eszem ágában sincs szentelt vizzé válni egy borkánban (befőttes üveg).

Jó lenne egy kis szerzetesi elvonulás. Bütyköljek a műhelyemben ezt-azt, ami eszembe jut, amihez kedvem volna. Hogy többet tudjak saját világomból meríteni. Újra élesszem magamban azokat a lelki mélységeket, amiket ez a felszínes világ elsorvasztott bennem.

Fene tudja... és megint kinéz egy csomó munka. Zsülien három házzal fenyeget Andorrába. Talán azzal kifizetném nagy részét az úthitelnek. Hátha utána felszabadulhatnék egy picit. De hányszor eljátszódtam már ezt a reményes dolgot. És mindig közbejött ez-az. Na ezért kezdem elveszteni a reményt. És ezért nincs kedvem (de időm se) a szellemi dolgokra. Pedig lenne egy-két projektem.

Na de legalább annyi, hogy mióta gyógyszerelem magam a szívvel kapcsolatosan is, kicsit lazultak a szorításaim, egy fokkal jobban érzem magam és ha nem idegesedek fel valamin, a cukrom sem szökik az egekbe.

Aztán nemtom...

A nagy 3D pradzsekt... krikatúren sztájl..

A konyhabútor 100%ban újrahasznosított anyagból készült
leszámítva a munkalapot, ami a kliensé volt.

A vitrin üvegek is régi ajtókból voltak kivágva.
A fa elemek régi bútorokból voltak kivágva,
újra gyalulva, miegymás.



A fogantyúkat kemény fa hulladékból nyisszentettem.
Az ajtó betétek régi "szivarfa" táblásítás eredményei.