Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Három a Sors


Van úgy, hogy a zsémbes embernek az Élet csak úgy odaszól, hogy kabd be. Örvendj, hogy van egy lyuk a seggeden.
Az Élet akkor is úgy oda szokott szólni, ha az ember történetesen örvend annak, hogy van egy lyuk a seggén, mert azt apámtól megtanultam, hogy az ember örvendjen annak, hogy van egy lyuk a seggén és tud szarni. Mert ha nem tudna, az lenne a nagy baj.
Az Élet, mint Isten, háromszor szokott szólni, hogy a szólásnak hatalma legyen. Ha csak úgy egymagában szólogatna az Élet, az ember hajlamos oda sem figyelni. Mert az ember azt megszokja, hogy minden napra van egy probléma, egy fájdalom, ami eszébe juttatja, hogy él. Ehhez már van rutinja az embernek.
Egy olyan nap, mint a tegnapi, nincs hogy megbújjon a rutinos napok közé. A tegnapi nap az volt a legkevesebb bajom, hogy a hajnali cukorszintem 143 (8), hogy hajnali háromkor már talpon voltam és nem tudtam visszaaludni, inkább léceket válogattam a műhelyben.
Megkaptam, 30 év asztalosság után, hogy szar fürdőszekrénykét csinálok. Négy fő hibát kapott benne a kuncsaft és két mellékhibát. Fő hibák: nagy a hézag az ajtó záródáskor (hogy ne szoruljon), a hát részén a lemez nincs élfóliázva (falra jön szerelve, nincs jelentősége), oldalt látszanak a csavarok (két szekrény közé jön illesztve, nem látszik), nincs belső vinklis akasztója (a hátat is 18 mm-es panelből kérte, ilyenkor a panelt átfúrva szokták felfogni), a mellék hibák: kivető pántot használtam, nem zongora sarkot, és mivel a kivető pánt olyan, hogy rugósan fogja a becsukott ajtót, nem kell neki külön mágneses behúzó, de erre az volt a verdiktum, hogy hagyján.
Hogy ezt a szekrénykét miért is kellett elvállalnom, azt most nem részletezem, holott megérne egy ezotérikus bejegyzést.
Visszatért a “kliens”, hogy nem kellene mégis ezt leírnunk, hogy el ne felejtsem?

Az ilyen egyke történések nem szokták bennem kinyitni a Sorskönyvet, tudom, hogy a Sorsnak nem a szekrényke paraméterei fájnak, mert azon túl, hogy hófehér, más baját nem látom, 30 év szakmai múltból visszatekintve rá.

Bár dilemmáimat forgatva lelkemben fogtam neki újra léceket vagdosni, hogy azokból paneleket gyártsak, ami időigényes munka, nem is igazán éri meg, de úgy okoskodtam, hogy noha mindenkinek hamar és nagyon hamar kell minden, felébredhetek januárban, hogy nincs pénzes munkám, ha én most hamar mindenkinek mindent befejezek hatalmas költségvetéssel. Nem telik bele egy fél óra, egy vékony hulladék léc visszaesik a körfűrészre, az akkorát csapott a hasamba, hogy azt hittem átlőtt, mint egy nyílvessző.
Új fűrész lapot vettem volt, hogy könnyebben vágjak, az új fűrészlapok meg mindig így csinálják. Hamar belekapnak az anyagba és ha úgy kapnak be, lőnek mint a nyílpuska.
Tökéletesen látszik a léc bütümintája a hasamon, ahogy körbe hasította a bőrt és tiszta kék (lila) lett minden. Nem volt más itthon, egy tampont ragasztottam a hasamra. Szerencsém volt a hájjal, zsírral, mert az rugalmasan válaszolt, mint egy gumi membrán az ütésre. Ha ilyen Yogakarcsú alkatom lett volna, bizonyára át is lőtte volna a nyílként csapódó fát.
Már ez a jel is a Sorstól csupán sűrű káromkodással ment át elmémen, ekkor még nem esett le a tantusz.
A tantusz akkor esett le, amikor fiammal hazajöve mikróba akarom tenni a rizses húst, és hirtelen elmegy az áram. Tökéletes szinkronizálása a Sorsnak.
Hív is a Stefán, hogy ugye nincs áramod. Nincs, mondom. Ugye kitépted a kábelt a földből? Kérdeztem. Csendesen, fájdalmas hangon mondta, hogy igen, kitéptem a kábelt a földből, és pedig direkt szóltál, hogy vigyázzak.
Na ekkor leesett a tantusz, hogy ez több kettőnél. Ez három.
Azért már nem idegeskedtem, hogy délután senki nem ért rá megjavítani a kábelt.

Megfigyeltem, a Sors módszeres üzenetét. Előbb sárba tiporja a harminc éves szakmámat, aztán ki akar nyírni egy banális léccel, egy banális balesettel, és utána megmutatja, hogy ha mindezt túl is élem, áram nélkül az egész mit sem ér!
És ezt mind egy napra szinkronizálja, és mintha tudat alatt készültem volna rá, már hajnali háromtól talpon voltam.

Mit tehet ilyenkor az ember?
Mit akar mondani nekem a Sors?
Nem tudom, de én azt tudom, hogy: Bassza meg!

Újracsinálom a szekrénykét, jobban vigyázok az új lappal és ma ásni fogok, kábelt szerelni és kész.
Mi a faszt csinálhatok én másképp?
A sors vitt bele ebbe az egészbe, én csak kapkodtam magam minden reggel, belebetegedtem ebbe, most meg mi a francot hány fel nekem?