Van úgy, hogy
a zsémbes embernek az Élet csak úgy odaszól, hogy kabd be.
Örvendj, hogy van egy lyuk a seggeden.
Az Élet akkor
is úgy oda szokott szólni, ha az ember történetesen örvend
annak, hogy van egy lyuk a seggén, mert azt apámtól megtanultam,
hogy az ember örvendjen annak, hogy van egy lyuk a seggén és tud
szarni. Mert ha nem tudna, az lenne a nagy baj.
Az Élet, mint
Isten, háromszor szokott szólni, hogy a szólásnak hatalma legyen.
Ha csak úgy egymagában szólogatna az Élet, az ember hajlamos oda
sem figyelni. Mert az ember azt megszokja, hogy minden napra van egy
probléma, egy fájdalom, ami eszébe juttatja, hogy él. Ehhez már
van rutinja az embernek.
Egy olyan nap,
mint a tegnapi, nincs hogy megbújjon a rutinos napok közé. A
tegnapi nap az volt a legkevesebb bajom, hogy a hajnali cukorszintem
143 (8), hogy hajnali háromkor már talpon voltam és nem tudtam
visszaaludni, inkább léceket válogattam a műhelyben.
Megkaptam, 30
év asztalosság után, hogy szar fürdőszekrénykét csinálok.
Négy fő hibát kapott benne a kuncsaft és két mellékhibát. Fő
hibák: nagy a hézag az ajtó záródáskor (hogy ne szoruljon), a
hát részén a lemez nincs élfóliázva (falra jön szerelve, nincs
jelentősége), oldalt látszanak a csavarok (két szekrény közé
jön illesztve, nem látszik), nincs belső vinklis akasztója (a
hátat is 18 mm-es panelből kérte, ilyenkor a panelt átfúrva
szokták felfogni), a mellék hibák: kivető pántot használtam,
nem zongora sarkot, és mivel a kivető pánt olyan, hogy rugósan
fogja a becsukott ajtót, nem kell neki külön mágneses behúzó,
de erre az volt a verdiktum, hogy hagyján.
Hogy ezt a
szekrénykét miért is kellett elvállalnom, azt most nem
részletezem, holott megérne egy ezotérikus bejegyzést.
Visszatért a
“kliens”, hogy nem kellene mégis ezt leírnunk, hogy el ne
felejtsem?
Az ilyen egyke
történések nem szokták bennem kinyitni a Sorskönyvet, tudom,
hogy a Sorsnak nem a szekrényke paraméterei fájnak, mert azon túl,
hogy hófehér, más baját nem látom, 30 év szakmai múltból
visszatekintve rá.
Bár
dilemmáimat forgatva lelkemben fogtam neki újra léceket vagdosni,
hogy azokból paneleket gyártsak, ami időigényes munka, nem is
igazán éri meg, de úgy okoskodtam, hogy noha mindenkinek hamar és
nagyon hamar kell minden, felébredhetek januárban, hogy nincs
pénzes munkám, ha én most hamar mindenkinek mindent befejezek
hatalmas költségvetéssel. Nem telik bele egy fél óra, egy vékony
hulladék léc visszaesik a körfűrészre, az akkorát csapott a
hasamba, hogy azt hittem átlőtt, mint egy nyílvessző.
Új fűrész
lapot vettem volt, hogy könnyebben vágjak, az új fűrészlapok meg
mindig így csinálják. Hamar belekapnak az anyagba és ha úgy
kapnak be, lőnek mint a nyílpuska.
Tökéletesen
látszik a léc bütümintája a hasamon, ahogy körbe hasította a
bőrt és tiszta kék (lila) lett minden. Nem volt más itthon, egy
tampont ragasztottam a hasamra. Szerencsém volt a hájjal, zsírral,
mert az rugalmasan válaszolt, mint egy gumi membrán az ütésre. Ha
ilyen Yogakarcsú alkatom lett volna, bizonyára át is lőtte volna
a nyílként csapódó fát.
Már ez a jel
is a Sorstól csupán sűrű káromkodással ment át elmémen, ekkor
még nem esett le a tantusz.
A tantusz akkor
esett le, amikor fiammal hazajöve mikróba akarom tenni a rizses
húst, és hirtelen elmegy az áram. Tökéletes szinkronizálása a
Sorsnak.
Hív is a
Stefán, hogy ugye nincs áramod. Nincs, mondom. Ugye kitépted a
kábelt a földből? Kérdeztem. Csendesen, fájdalmas hangon mondta,
hogy igen, kitéptem a kábelt a földből, és pedig direkt szóltál,
hogy vigyázzak.
Na ekkor
leesett a tantusz, hogy ez több kettőnél. Ez három.
Azért már nem
idegeskedtem, hogy délután senki nem ért rá megjavítani a
kábelt.
Megfigyeltem, a
Sors módszeres üzenetét. Előbb sárba tiporja a harminc éves
szakmámat, aztán ki akar nyírni egy banális léccel, egy banális
balesettel, és utána megmutatja, hogy ha mindezt túl is élem,
áram nélkül az egész mit sem ér!
És ezt mind
egy napra szinkronizálja, és mintha tudat alatt készültem volna
rá, már hajnali háromtól talpon voltam.
Mit tehet
ilyenkor az ember?
Mit akar
mondani nekem a Sors?
Nem tudom, de
én azt tudom, hogy: Bassza meg!
Újracsinálom
a szekrénykét, jobban vigyázok az új lappal és ma ásni fogok,
kábelt szerelni és kész.
Mi a faszt
csinálhatok én másképp?
A sors vitt
bele ebbe az egészbe, én csak kapkodtam magam minden reggel,
belebetegedtem ebbe, most meg mi a francot hány fel nekem?