Hogy
őszintén bevalljam, még nem dolgoztam fel teljesen az andorrai egy
hónapos ottlétet, tapasztalást. Nem azért mert valamiben
lenyűgözött, hanem azért, mert a bennem élő világhoz még nem
adtam hozzá az infót minden részletében.
tipikus andorrai építkezés |
Ilyen
későn beérő vagyok. A lényeg nekem mindig később, miután már
a lépcsőházban vagyok, elköszöntem, minden, nekem azután esik
le. Ha kérdez is valaki bármiben, nehezen válaszolok, mert először
meg szeretném neki magyarázni a bennem levő világot, hogy a
választ a kellő értelmezésben fogadja. De erre sosincs idő. Csak
habozás a válasz. S azért egyszerűbb izézni, meg lófaszozni.
Mert légből kapott csodaválaszom nincs semmire.
Mint
a növény vagyok, melyre ha két elektródát rányomnak,
sóhajtozása áramkülönbségeket idéz elő, ezt az áramot aztán
mindenféle rendezett aleatorikus kottaíró programon keresztül,
meg a midi hangszereivel, mint előre megírt samplerek (halld: a
modern techno zene trillu-trillu kolbászait) úgymond megzenésítik
a virág „gondolatait”. Mert a nedvességmérő műszer nem tesz
különbséget a fa és köztem, engem is bemért ha megfogtam a
kiálló pucákat, kezem felületén valami 17%-os nedvességet mért,
amíg a szilvafámban 54%-ost, a száraz deszkáimban mind 10-12%-os
nedvességet mért. Ugye kérdés mennyi nedvességet mérne a műszer
egy punciban, ha ezt meg ilyen intelligensen megzenésítenénk,
valószínű egyenesen az örömódát zengené el. Ha rámkötnének
ilyen elektródákat, akkor valószínű a dobhangokra kellene
rátegyék a bennem zajló áramingadozásokat, hogy az agyam
kattogásainak értelme legyen.
ez is andorrai építkezés |
Elektródásan
talán tudnék hirtelen válaszolni, azok nélkül sajnos nem. Hacsak
nem válik türelmesebbé ez a világ.
Na
így az andorrai látottak, hallottak, tapasztaltak feldolgozásával.
Lassan, mint a méz ahogy folyik, úgy tudom feldolgozni.
Hogy
építészet. Első látásra kő s fa s ilyenek. Ez a dizájn. De
valójában beton minden. A kő hatás ilyen rácsempézett, vékony
kőlapok. A fának legtöbbször fizika ellenes a megjelenése. Sok
helyen dísz. Kevés helyen konkrétan tartószerkezet. Nem cél a
hitelesség. A hit a betonban keményebb. Ezért nem is történt
semmiféle katarzis bennem a kő és fa környezetben. Gipszkartonról
ne is beszéljünk. Minden gipszkarton ott. Egyszóval piacgazdaságos
mű fejlődés pár ekszilansz.
Amit építettünk. Semmi köze Kós Károlyhoz, de fa. |
Elgondoltam,
eszembe jutott a budapesti állatkert Kós Károly tervezte épületei.
Ott volt ilyen pár excellence katarzis. Mert ott tisztán látszott,
hogy a kő, a fa organikusan alakítják az épületet.
Nem
igazán értem, ha mi nagy erdélyi vitéz, hős magyarok oly sokszor
ajkunkra vesszük Kós Károly nevét, miért nem inspirálódunk
építészetéből, amikor házakat, intézményeket építünk?
Megbolondultunk
mi ettől a polisztirén mániától, a műanyag török meg kínai
nyílászáróktól, papír ajtóktól. A wenge, zebrano műbútorlapok
hisztérikusan tartják a top textúrát. Jön a sznob bunkója,
tölgyfa ajtóját befesti wenge páccal. Azaz sötét barnára.
Valójában
Andorrának nincs építészeti stílusa, falait nem fehérre
meszelik, hanem bevonják kőlappal. Ennyi. Aki fa felületet akar a
házába, vesz olcsó papírfelületes wenge textúrát. Ennyi. Azt
mondják erre, hogy perszonalizált bútor. Azaz ugyanaz a
tucatkorpusz tíz centivel hosszabb. Ennyi a perszóna benne.
Helikopterfa |
Ami
mégis a velőmig hatott, amin sokáig elgondolkodtam, mondtam is
ennek a zsüliennek, hogy adjon egy lehetséges magyarázatot a
dologra, ha tud, hogy három millió euróval a bankban, miért akart
ez a Miguel egy lerohadt vízlefolyó csövet szigetelő szalaggal
megjavítani? Nem is tudom, újan talán egy, vagy két euró egy
olyan elrohadt alkatrész. Mégis, meg akarta tákolni szigetelő
szalaggal. Hogy valószínű van ebben a nézetben egy általam
ismeretlen ok, ami végül is elvezette őt ahhoz a három millió
euróhoz. És ezt a csoda ismeretlent szeretném én elsajátítani,
mondjuk úgy száz ezer euróig. Ígérem, hogy e fölött nem is
zavarom többet a világot pekuniárilag.
Persze
zsüljen sem tudta mi a csoda van ebben.
De
nem hagyott és nem hagyott ez a gondolat bennem, mondván: ha
valamit, akkor nekem ezt a dolgot kell felfedezzem, kitaláljam, mint
magammal hozott értéket Andorrából itthon gyümölcsöztetni.
Mert sem építészileg, sem ökológiailag nem volt mit onnan
elhoznom. Csak ezt a titkos relációt, ami a rohadt vízlefolyó és
a három millió euró között van. Olyan ez nekem, mint amikor a
macska a sült halat követi szemeivel, mint egy gps. Úgy hoztam ezt
magammal, mint ama aranypénzt, amit az ember örökké a zsebében
tart, de sosem költi el, mert a tudat, hogy ott az aranypénz,
biztonságot ad.
Azért
is jöttem ezzel haza, mert ezzel jöttem egyébként haza. Építészet
nuku, kapcsolat nuku, mert az is hierarchikus mint a volt
szekuritáté, így azzal a gondolattal jöttem haza, hogy rohadt
vízlefolyóból három millát lehetne összekovácsolni. De hogy?
Ezen
gondolkodva jó hosszasan, mint ahogy a méz szinte láthatatlanul
folyik, hogy amiben én fölöttébb gazdagabb vagyok Miguelnél, hogy
sok ilyen rohadt dolgom van, amire vagyonokat lehetne alapozni.
Így
kezdtem el tákolni a fűtést. Így fogtam neki a házi deszka
szárítónak. Így fogadtam el azt, hogy ha van ebben az életben
érték, azt legelőször az udvarodban, házadban, magadban keresd.
Azt tökéletesítsd az abszurdumig. Azt alakítsad, amid van. Csak
akkor vegyél mást, máshonnan, ha saját forrásod végképp
kiapadt. De akkor is gondold át, hogy van e rá szükséged? Vagy
mint a nyolc éve sosem felvett ruhádat csak leltározod feszt?
Ahogy
Kós Károly írta többször: van nekünk is zsinórunk, ne hozzunk
idegen zsinórt messziről.
Na
így a rohadt lefolyó filozófiájáról.