Transzhumán Kornélia

 

Transzhumán Muzsibácsi

 

Na mit szólna?

 Próbálom végig olvasni ezeket a mai írókat, de rendszerint belefáradok... Túl sok más személyt vonnak be a kurzusaikba, ami feltételezi azt, hogy azokat is ismerni kell, ha meg akarjuk érteni mit akarnak mondani.

Nem rajongok azokért, akik nem merik önmagukat felvállalni. Hiába briliáns a látásuk, teljesen homályos amiket mondanak, mert túl okosnak akarnak tűnni azzal, hogy hivatkoznak előbbi "nagyokra".

Ha az ember csupán a sajátját írja le, kiderül, hogy nem több mint egy szánalmas paraszti észjárás, vagy néha annál is kevesebb, csak ékesebb verzióban..

Szerintem aki egy kurva mondatot nem tud anélkül leírni, hogy folyton Hamvast vagy Lao ce mittomilyen lófaszt ne idézne, az nekem gyanús..

Mikor tanulják meg ezek a nagy írók és gondolkodók, hogy a saját kútfőjére kíváncsi az olvasó, nem arra, hogy mit olvasott mástól, vagy mit írt más...

Egy sima Gárdonyi novella többet elárul az emberről, a világról, mint egy ilyen agyonfilozófált életmű..

Ez a baja a mai fiatalságnak, hogy az írók évszázadok alatt megrágott filozófiákat akarnak a szájukba rágni, és természetesen nem fogadják be, mert a mai fiatal is szeretné megtapasztalni és megélni az életet..

És azon túl, hogy össze-vissza idézgetik a nagy hírességeket, annál zavarosabbá válik minden. És joggal utálják, utálom.

A lóláb ott válik nyilvánvalóvá, amikor ugyanezek a látók elvégre ugyanazt az életformát viszik tovább, ami ellen beszélnek.

Nincs kereszténység, de természetesen a templomban van isten. Holott pontosan a templom miatt nincs igazi kereszténység.

Most kérdem én, ha ma ide jönne Jézus, melyik templomba menne?

Na ez az!

De ha megjelenne is Jézus és valahol egy kocsmában szólna az emberekhez, akkor is a hívei azt mondanák: jó, jó, de csak kell egy székhely, nem?

És valamiből fenntartani azt a székhelyet. Nosza kereszteljünk, eskessünk és temessünk, megvan a lóvé. Lehet hirdetni fengshujos környezetben Istent.

Drága a nyomtatvány, ahhoz is kell a pályázat.

Jön a Jézus jön, de röpke kétezer éve kussol, tehát jó alapokra kell fektetni a katedrálist. Közben valamiből vegetálni kell.

Na mit szólna Jézus ehhez?

A szerzőről a Muskóczi történetei első füzetéhez

 

Muzsi Attila Kolozsváron született 1966 május 28.-án. Kolozsvár kellős közepén nevelkedett. Elvárható lenne, hogy abban a miliőben ráragadjon némi egyetemi városi kultúra, de -emberileg- sajnos a kicsi Muzsi a saját világát már gyermekként sem engedte ki a kezei közül, és e rossz szokását -ismétlem: emberileg- felnőtt korban is makacsul szorongatta.

Valahogy elvégezte az 1-8 osztályt a Kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban, a tanárai végül úgy engedték át mindenből, hogy azt mondták: „hagyjuk... ne vesződjünk vele”. Csupán egyszer volt tízese, leszámítva a magaviseleti jegyeit, mert tény, hogy Muskóczi.... akarom mondani a kicsi Muzsi figyelmét mindig más kötötte le, mint bármely tantárgy, de nem volt rossz fiú, nem verekedett, nem hangoskodott, nem szemetelt, igazán semmit nem lehetett ráfogni, ha néha mondjuk piszkos is volt az inge nyaka és rendszerint lyukas a zoknija, szóval az egyetlen tantárgyas tízest egyszer fizikából kapta, mert otthon egy olyan tolómércét készített fából, amivel mérni is lehetett, mondhatni egyetlen dolog, ami megfogta a kicsi Muzsit az iskolában.

Aztán Attila édesanyja a Monostoron kapott egy háromszobás lakást az államtól, így a város központjából, ahol mindenféle albérletben laktak, felköltöztek a Monostor negyedbe, és mivel a tanulmányi eredményei nem voltak a Brassai Sámuel nívójához méltók, apukája egyik ismerősén keresztül betették a tömbház lakásuktól pár száz méterre lévő úgynevezett 8-as számú elektrotechnikai ipari líceumba.

Attila itt végezte a 9-10 osztályokat, ahol valamiért komolyabban vette a tanulást, és kisebb, nagyobb eredményekkel egy közepes tanulóvá vált. Mivel itt már nagy hangsúlyt fektettek a technikai gyakorlatokra, az elméleti rossz jegyeit a gyakorlati jó jegyei kibillentették a rossz tanulók sorából.

Attila 16 éves korában a szekuritáté harmadszorra zárta be apukáját mondvacsinált vádakkal, mert Attila apukája egy kicsit másfajta kommunizmusról szokott csendben és alázatban beszélni. Egy Jézus nevű istenembert szokott emlegetni, annak liberális eszméiről és örökké tartó alkotó életstílusáról. Ez az akkori rendszernek sem tetszett és mint népellenséget bezárták. Így Attila 16 évesen elment dolgozni.

De tudjátok mit? Ez a Muzsi Attila ma Muzsibácsiként még él, ne siessünk eltemetni őt, mert még sok története van a tarsolyában, és ha valóban érdekel titeket ki s mi ő, keressétek a következő Muskóczi történetes füzeteit.

Garantáltan ki fog minden derülni róla...