Ültünk ott az asztalnál a
kávézóban, Méry, Zsülien meg én: a két dagadt vénemberjelölt
és a spirituális alkatú díva, kiről nem mondanád, hogy hatvan
éves olyan jól néz ki, hacsak nem figyeled meg jobban a keze és
lába ráncait, agyon reszelt és kozmetizált körmeit, nem adnál
neki negyvenötöt. Észrevettem, hogy a tekintete az ami energiát
sugároz magából, mozdulatai olyanok mint a székely vagy mokány
kaszásoké: kimért és teljes köröket futnak be, hogy bevárják,
és nemcsak bevárják, hanem kihasználják a kasza lendületét.
Azaz így palástolja, hogy nosza vékony és fitt, de alapjában
véve fáradt.
Zsülien régről ismeri Méryt,
folyton viccelődik vele, hogy a hosszút és vastagat szereti,
csodálkozom, hogy nem törli képen ezt a Zsülient ez a Méry,
ehelyett inkább Méry el van gondolkodva, hogy a vízszerelő vajon
milyen fúróval kéne kifúrnia a faoszlopot a csőnek? Zsülien
szerint hosszúval és vastaggal.
Méry azért figyelget engem,
észrevettem, már onnan is, hogy nem sűrűn nézegetnek engem akár
hatvan éves nők sem, és az elhanyagolt férfi érzi ezt, mikor
figyelik, és mi tovább, hízelgő nekem ez a nézés, legalábbis
egy naiv pillanatra el is hiszem ezt a nézést. És amint a hosszú
és vastag fúrón vitatkoznak, egy papírra lerajzolom, hogyan néz
ki ez a fafúró, ami tulajdonképpen egy forgó véső, és közben
azon csodálkozom, hogy ez a nő meg akarja venni azt a fúrót a
vízszerelőnek. Nem fér a fejembe, hogy nem képes egy vízszerelő
egy ilyen fúrót venni magának?
És azon gondolkodtam, talán ez lenne
a jel, hogy menjek én kifúrni azokat a fa oszlopokat, segítsek
ennek a Mérynek. A múltkor, amikor befejeztük a faházát,
felhívott, hogy akkor aztán igyunk meg egy sört. Sört? Kérdeztem?
Mikor? Valamikor, felelte és csend volt a telefonban. De nem iszom
sört, mondtam. Na jó, majd valamikor, felelte. És elmaradt a sör.
Én később értettem meg, hogy nem a sörről volt szó. Az elején
csak motoszkált a gondolat, de aztán egyszer csak rájöttem:
Dzsízessz, csak nem randira hívás volt ez?
Én szerintem dukált Mérynek, hogy
nagyokat hallgatok és inkább dolgozok. Valószínű elkandikált a
fantáziája, de aztán rájött, hogy nem az az ember vagyok. Ahhoz
több életet kell mutasson egy férfi. Én meg nem mutatok életet.
Csak véső jellegű fúrókat.
Na meg aztán elgondoltam, hogy a
feltételezett sör után mi lenne? Egy jót beszélgetnénk valami
spirituális zagyvaságról, rám tukmálná a hagyományba rekedt
vallásost, és nem lenne az a filozófiai meghatározás, amivel
ellenkezőjét tudnám bizonyítani, innen aztán nem tudná
elképzelni a szexet velem, merthogy egy begyepesedett konzervatív
asztalossal mit lehetne kezdeni, bezzeg egy ficánkoló irodamunkás
tudja mi a buli és a jómodor.
Aztán én lennék az ő szemében az a
férfi, aki még tartja benne a hitet a hűség meséjéről és nem
kefélne velem. Spirituális elgondolásból, mondván: kefélni
állattal jó, nem rendes emberrel.
De szerencsére, hogy Zsülien jól
felcseszett az asztalnál, ahol ültünk mi hárman: Méry, Zsülien,
meg én, mert azzal jött, hogy az 54 darab illesztő bevágást a
gömbfába ő két nap alatt lezserül, ülve megcsinálja. Próbáltam
mondani, hogy ha napi 8 órát dolgozna megállás nélkül, akkor is
minden bevágásra, ami azt jelenti, hogy körbe 16 centi szélesben
kockára kell vésni, jutna legfeljebb 15 perc, ami esetleg a
láncfűrész versenyzőknél lehetséges, de azok is pár percre
képezik ki magukat.
Méry csak nézett, hol engem, hol ezt
a Zsülient, és nem szólt semmit. Csak rágta a rágó gumiját, és
a hideg vizet kortyolta mint egy ruca, mert bevallása szerint
betequilázott. Annyira vettem azért levegőt a felcsesződésben,
hogy lopva egy pillantást vetettem Méry lábaira, de esküszöm,
csupán műkedvelésből, semmiféle hátsó szándékkal.
Méry aztán kifizette a vizeket,
kávékat, erre Zsülien súgva azt mondta, láttad? Ez a szilva
kifizette a számlákat. Minek? Kérdeztem. Honnan tudjam, mondta
Zsülien, de hadd, ha hülye, fizesse.
Mikor Méry távozott, intett nekünk,
hogy puszi. Szemein látszódott a csalódás, hogy balfaszok
vagyunk.
Hazafelé még duzzogtam egy sort
azokon a véséseken, de azon vettem észre magam, hogy töröm a
fejem, hogy miféle sablont találhatnék ki neki, hogy csak úgy
durr bele valami láncos géppel hipp-hopp ledaráljam azokat az
illesztéseket.