Mi lesz Bangladessel?

Vitatjuk itt a nemzeti boldogulásunkat, lassan annyira kihegyezzük a gerendát, hogy fogpiszkálónak sem lesz jó. Mert nagyon bele lehet zavarodni ebbe a nemzeti dologba. Egy adott pillanatban magamra kérdeztem, hogy jó, de akkor a bengálokkal mi lesz? Az egyetemes békével, az emberrel mi lesz? Mert legyen világos a magunk fajtájának, hogy fajtiszta nemzeti sosem lesz semmiféle nemzetben. Ördögi körben futkározik, aki ilyesmiben hajszolja magát. És mi most nemzetileg ebben hajszoljuk magunkat. Sőt, az egész világot elkapta hirtelen ez a nemzeti láz. Mindenki itt volt a Földön még az isten előtt, ami nem is annyira lehetetlen, ha figyelembe vesszük azt a sereg istent, amit az ember talált ki itt végtelen unalmában.
Az én kisudvaros gazdaságos agyammal, ilyen blogparasztosan meg merem nevezni a Világ mai problémáját: a Világ problémája, a pénz kérdésén múlik. Pontosabban a gazdasági vízió hiányában szenved mindenki. Gazdasági terror uralkodik legtöbb elszegényedett országban vagy a szegénység felé haladó országokban. És mikor két kutya egy csonton vitatkozik, előbb utóbb az egyiknek meg kell halnia. És ezen múlik a világbéke feladása. A mindannyian egyformák vagyunk ideálja így hullik a porba és lészen neve: összetaposott.
A mérleg másik oldalán viszont húz nagyon a gazdasági terrorizmus által összeharácsolt vagyon, néhány mindenre elvetemült ember birtokában.
Valójában az a néhány elvetemült ember nem csinált mást, mint táplálta a tömegek képmutatásra kiéhezett falánkságát és éltette benne a sikeres ember lehetőség délibábját: te is lehetsz gazdag. Egy kis gonosz vírus, mely elég gonosz volt ahhoz, hogy megbolygassa az agyakat és lesiklassza a figyelmet a lényeges problémákról.
A nagy vagyonok majdhogynem legálisan gyűltek össze, elég volt mindent megadózni. Egy irdatlan adópolitika borult a Földre, egy kegyetlen adóbehajtó zsihád indult az állami apparátus részéről a saját lakossága felé. A lakosság viszont el van vakítva mindenféle magyarázattal, el van foglalva mindenféle elmélettel, pártoskodással, s nem igazán veszi észre, hogy földileg bajban van.
Vegyük csak az aktuális romániai helyzetet. Pár napja feszültséget érzek az eladókban, hogy éppen nem vágják a zsebedbe azt a fiskális bont. Mert ugye elindult ez a bonvadász zsihád az állam részéről. De úgy állította be ez az állami gépezet ezt a hajtó vadászatot, mintha lakossági közkívánat kezdeményezte volna, mondván: ezért nincs nekünk, mert sokan feketéznek, nem adnak számlát. A finánc miniszter ezt mondta: aki nem képes legálisan működni, szabadítsa fel a piacot.” Mi ez a kijelentés, ha nem egy zsihádüvöltés? Szabad ilyen kijelentést tennie egy finánc miniszternek? Honnan ez a gyűlölet? Mire jó ez? Attól én több adót fogok fizetni, azt hiszi ez a terrorista műpolgár?
Azt látom, mindenféle megszorításon túl, hogy rendszeresen és kitartóan zajlik egy fajta megosztási politika, egészen a legkisebb közösségekig befészkeli magát a züllesztés lelke. Mindenki mindenki ellen. Egyén egyén ellen.
Azt reméltem, hogy ez a Johánnisz, ha nem más, de egy jó diplomata lesz, majd ő elsimítja a mérges kedélyeket. De látom nem. És nem hiszem, hogy csak úgy meggondolatlanul kotyog össze vissza a ritka megszólalásaiban. Szerinte Romániában a kisebbségek pozitívan vannak diszkriminálva. És lám ezzel még bennem is kiverte a biztosítékot, a nagy pacifistában. Mert legalább hallgatna az ebugattáját. Mert lám így züllesztenek engem is, aki eddig kitartottam. Aki kitartásra buzdított mindenkit. Hogy kell vállalkozni, higgadtan kell kezelni a nemzeti dolgokat, mert minek feleslegesen háborúzni?
Ebben a hihetetlen zsihádban, ami minden oldalról és mindenkit támad, mi lesz velünk? Mi lesz az emberi boldogulással? Ennyire kikoptak belőlünk az emberi értékek?
Megoldja a háború a dolgainkat? Mitől lesz más a gazdasági víziónk? Azon túl, hogy az asztalosok hihetetlen mennyiségű koporsót fognak gyártani, lesz más haszna is a háború utáni világnak?
Mi lesz Bangladessel, a szegénység felszámolásával?