Rum

Mondtam Csabinak, te ha az öreged erre jár, adnék neki valami faragni valót. Nem megy ki a fejemből Attila az úgynevezett öreg faragó. Annyira giccsesen farag, hogy az már művészet. Van neki egy hibája, hogy mindent kisuvickol. Mindig a tökéletességre törekszik. És ez a veszte művészetének. Oda is orrot, szájat farag, ahova nem kell sem orrot sem szájat faragni. Hiába mondtam neki, hogy ne faragjon oda semmit, mert az a lényeg benne, ő mégis kifaragta, mert hogy néz ki egy fej orr és száj nélkül?
Nem telt el pár nap, megjelent Attila a faragó és itt ácsorgott a műhely körül. Mit gondoltam, mit nem, kerestem a neten egy pár rajzot, ilyen pucér nőkről. Három félét is kinyomtattam, kíváncsi voltam, mit lát meg benne? Adtam ötven lej előleget neki, a Poorbook pénzből. Tulajdonképpen az is volt a célom, hogy ne csak úgy adjam oda neki a pénzt, hanem csináljon valamit érte. Büszke ember ő ahhoz, hogy csak úgy elfogadjon egy segélyt. Befutott egy kliens egy Poorbook íróasztalra, ígért száz lejt érte. Gondoltam ezt a pénzt is Attilára fordítom. Megrendeltem tőle azt a három pucér csajt, faragja ki. A fát én adtam hozzá. Három napig faragta őket. Nem szóltam bele a munkájába. Hagytam, faragjon amit akar. Nem az lett, amire gondoltam. De rájöttem, hogy ez attól érdekes és eredeti. És miért ne lenne művészi? Azért mert nem valami magasztos isteni szentlelkes megélésből faragta ki azokat a nőket? Meglehet, nem ilyen szintű megélésből jöttek ki azok az idétlen fehérnépek. 
Ha jellemeznem kéne művészetét, akkor azt mondanám, hogy művészetének ihletője a rum. Mert a rumért farag, hogy jusson rumpénzhez. Azok az emberek, akik megszánják és rumpénzért faragtatnak vele, mind ilyen szüzmáriákat, őzeket és lovakat meg sasokat rendelnek tőle. Szegény meg kicsiszolja a faragásait, hogy szép, sima felületeket kapjanak. Hogy tetsszen a rumpénzért rendelő nacsságáknak. Ritkán akadnak ilyen magamfajta hóbortos megrendelői. Ma letettem neki a milkót, amit az asztalért kapni fogok. Azt mondta, ő nem gondolt ilyen sokra, a három faragásért sok másfél milkó. Hogy valamit még faragna azért. Nem, mondom neki, nem kell faragnod. Ez ennyi és kész.
Elnéztem amint naphosszakat faragott, elgondoltam, hogy milyen boldog ember lenne, ha faraghatna állandóan. Még arra is rávenném, hogy ne faragjon orrot és szájat oda, ahova nem kell, mert itt nem rumra megy a játék.