Egeres megvilágosodás


A következetesség hiánya belőlem oda vezet, hogy mindig szubjektíven ítélkezem.
Például, most egy kipusztuló egér borította fel Világomat. Jó, persze, nem kéne ezt annyira dramatizálni, de van, hogy az ember egy akkorát botlik egy kavicson, hogy hasra esik és betöri fejét. Erre én mindig is képes voltam.
A CinExit akciómmal, valahogy egy egér bent maradt a műhelyben, helye volt ezer is ahova elbújjon, csak harmadnapra valószínű megéhezett, megszomjazott és elpusztult. A csiszológép alatt találtam kihűlt testére. Előbb egy nappal még le akartam ütni, mert szemtelenül cikázott a műhelyben. Aztán egyre gyengült, nem bántottam.
Annyi ragasztott egeret dobtam az elmúlt tíz évben a kazánba, hogy megundorodtam már. Azt mondtam, inkább átrakom a szekér fát a küszöb miatt, semmint az egér genocídiumot műveljem. Sehogy sem tudom meggyőzni az egereket arról, hogy utálom, ha mindent leszarnak és lepisilnek. Bármit találtam ki, hogy asztalomon ne mászkáljanak, szerszámaimat ne piszkolják, mindig leleményesebbek voltak nálam, a dühöm csúcsa akkor fakadt ki, amikor a csavarjaimba is került egérszar, ceruzám végét rágták.
Az egerekkel elleni háborút jobbnak láttam teljes határzárral elkerülni. Kicsit kényelmetlen lesz, viszont a változtatás elkerülhetetlenné vált.
Amíg harcban álltam az egerekkel, a kipusztított ellenség, ha furdalta is lelkiismeretemet, de úgy éreztem jogosan jártam el. Viszont ez az utóbbi, éhen pusztult egér más kategória.


Ülök a kávézó teraszán, autót vettem, és vártam, hogy jöjjön a régi tulaj valami papírral. Ahogy ott iszom a kávét és várok, elgondolkodtam ezen, hogy a teremtett Világban hogy garázdálkodunk mi itt emberek. Hogy nagy teher ez az embernek, aki valamiért úgy érzi, hogy a tápláléklánc csúcsa. És magamban így fogalmaztam: Isten nem támaszthat morális igényt egy olyan Világban, ahol egymás felfalása az egzisztencia.
Ezt a megfogalmazást többször átrágtam, amíg ez lett belőle. Mintha egy matek példát több megközelítésből próbáltam volna megoldani.


Sokszor hallom, hogy az abortusz áldozataira mondják, hogy esélyt kéne adni az Életnek, hogy megélje annak szépségeit. Sosem lehet tudni, mondta egy volt barátom, lehetett volna belőle egy Kossuth, egy Petőfi. Aztán ott van az a több százezer gyermek rabszolga, kit szexre használnak. Ezekkel szemben morálisan hogy áll Isten? Ez nekik ama fenséges Élettapasztalat? Az a sok mocsok hazugság és tolvajlás az Isten nevében és segítségével. Hol itt a morál?
Pár szerencsétlen, kik magukra veszik a Világ bűneit, mely mint kukac fúrja a lelküket, bocsánatért esdekelnek. De mire is? Hogy Isten egy olyan világba kényszerít minket, ahol az élet tétje az egymás zabálása? Olyan ez, mintha gyermekeknek éles késeket adunk játékszer gyanánt.
Én már rosszul vagyok a sok egér pusztítástól, de úgy látszik Istennek nincsenek inhibíciói a naponta történő gyermek gyilkosságok láttán. De cuki kis angyalkák, szokták mondani az emberek. Egy angyal ment fel az égbe, ha kinyírnak egy gyereket. De valószínű az Élet Urának van valami titkos terve a gyilkosaival szemben. A kis angyalnak nincs szüksége üdvözülésre, de a gyilkosnak igen, nosza rehabilitáljuk, préseljük át még egy pár gyilkosságon keresztül, háha meglágyul és megundorodik végre saját magától. És akkor mi? Elkezdi isteníteni az Istent? Ez a cél?


Nem... itt valami nagyon el van baszva. Csupán attól, mert hatalmas az Isten, nem biztos, hogy morálisan igaza van. Melyik az a nagy fasz, aki szánt szándékkal szenvedésre ítéli gyermekét és elvárja, hogy tisztán jöjjön ki belőle?
Ezen a mesén, hogy felkészít minket egy ennél gazdagabb életre, ezen már túlrágtam magam, egyértelmű, hogy ez az ágazat ki van merítve bennem. A következő szintek mindig nehezebbek. Sosem könnyebbek.


És hogy, hogy nem, de a szörnyeteg embereknek a legnagyobb a szájuk, hogy Isten milyen jó és igazságos. Mint a vak igazságosztó.