Hívom
a szenes Jóskát, egy asszony válaszol, odakiált a szenes
Jóskának, ez az az Attila hív. Mondom a szenes Jóska feleségének,
hogy akkor hétfőre meglesznek az üveg méretek, jaj de jó,
lelkesedik szenes Jóska felsége, hogy essünk már át rajta.
Keddre lettek meg az üvegméretek, ennek az lenne az előfeltétele,
hogy az ajtók minimum össze vannak szerelve, de nem voltak csak
papíron összeszerelve, de az sem semmi már, mert az is nagy dolog
már, hogy legalább papíron már össze van szerelve az ajtó. Mert
ennek előfeltétele, hogy akkor az anyag már le van gyalulva,
szélességre le van szabva. Mert csak innen kezdve lehet számolni,
hogy akkor milyen is lesz az az ajtó. Hogy miért is nem lehet
tervezni egy ajtót és azt legyártani? Hát kérem piacgazdaság
van, és ahonnan egy szálkát le tudunk spórolni, azt biza
lespóroljuk, mert már nem köbméterbe árulják a fát, hanem
szálkára. Mert ha egy déckábúl nem jön ki az a tizenhárom,
csak mondjuk tizenegy, akkor tizenegyre vágjuk. És ha csak
tizenegy, akkor megváltozik az egész projekt és hiába rajzoltam
le előre és számoltam ki előre az ajtót tizenhármasra, ha
úgysem jön ki mint csak tizenegy. S akkor egyszer dolgozunk, s
ahogy az a pap mondta volt, azt a kicsit is meg kell tanulni
beosztani, hát beosszuk az ajtót azzal a tizenegyessel is. Mert még
mindig jobb tizeneggyel is, mint a levegő a papír ajtónál, ahol
csak három centis ez a tizenhárom, de az is ott, ahova a zár jön.
Jött
aztán a szenes Jóska a méretekért, puccos autójával, nem is
mondanád, hogy szenes, de azért jól mehet dolga, mert ennek a
szenes Jóskának a felesége csak úgy bólogatott vissza a
meghajlásos csókolomomra, hogy rám se nézett az autóból, ez a
Jóska is meg csak elvette a méretekkel a papírt és láttam rajta,
hogy „ó csak essünk már át rajta”.
A
fináncos pedig várja szombatra az ajtókat. Mondom neki egyedül
vagyok, azért csinálom lassan az ajtókat, mondja, ja igen, hisz ha
bezárta a cégét nem lehet munkatársa...óh nem, ugye nem
fenyegetőzés volt a hangjában??...Mert hogy hogy nem éppen ő
volt az az ember, aki lezárta cégemet és még mégis dolgozom?
Tudja, éppen egy másfél éves depin vagyok átesve, mondom neki
mikor mértem az ajtókat, igen igen, láttam rajta, tudja ő
milyenek ezek a depik. Hát nem, nem mondtam neki, hogy nem, ez
rendes depi volt, nem olyan BMW-s depi, hogy azért voltam depis mert
nem jött össze a béemvém, nem mondtam, mert az a fajta fináncos,
aki ezeket a nuanszokat nem érti vagy nem akarja érteni. Vagy
egyszerűen tele van a töke a dumákkal és dumákkal nem lehet
házat építeni. Csak néha az emberek összetévesztik a zsarolható
embereket a nem zsarolhatókkal, de ebben az a baj, hogy ha az ember
odaáll és leanyjapicsájázza az ilyen embert, mindjárt kap tíz
okot, amiért zsaroljon, és ha nem ő személyesen csak beszól a
rendszerbe és onnan pakolhatsz Massachusetsbe. És akkor miért ne
történjen meg az elkerülhetetlen, légy jóba az ilyen kedves
emberekkel, akik zsarolhatnak, de milyen fasza gyerek, nem zsarol?
Elvégre az ember fogja meg a lehetőségeket. Vegye a dolgok pozitív
oldalát, nemde zenes banda? Kapcsolatba léphetek hatalmas
emberekkel. Mások mit harcolnak érte. Nekem csak úgy bejön.
Holott asztalos vagyok. Ezért jó az ilyen szenes Jóskáknak is
dolgozni, akiknek a feleségük csak odabiccentenek egy
fejbólintással a meghajolós csókolomra, mert a béemvék alacsony
kocsik, noha tudom, hogy nem rossz indulatból bólogatott unalmasan,
hanem azért mert már tele van a picsája a sok hülye fűrészporos
fejű mesterekkel akik folyton csak hazudnak és látni sem bírja
őket, azért jó nekik dolgozni, mert lám bevisznek a jó világba.
Úgy mondják ezt, hogy a jó világba. Innen persze már csak az én
könyöklésemen múlik, de ahogy ez a zsülien egyetlen jóindulatú
ilyen jóvilági barátom mondta egy másik ilyen jóvilági
embernek, hogy te ez az Attila szegény semmiért a világon nem
utasítana vissza. Ez mondjuk jó névjegykártya a jó világba,
mert az ilyesmin múlik, hogy az ember hirtelen barát vagy ellenség.
Persze
attól mindenikünknek meglehet a saját istene s hite s vallása. És
e kereszténységnek köszönhetően megértőek azért ezek az
emberek. Háromszor halaszthatsz, megértik, nehéz. De most
szombatra kurvára el kell vigyem az ajtókat. És ma már
csütörtőőőők!