És ma már csütörtök...

Hívom a szenes Jóskát, egy asszony válaszol, odakiált a szenes Jóskának, ez az az Attila hív. Mondom a szenes Jóska feleségének, hogy akkor hétfőre meglesznek az üveg méretek, jaj de jó, lelkesedik szenes Jóska felsége, hogy essünk már át rajta. Keddre lettek meg az üvegméretek, ennek az lenne az előfeltétele, hogy az ajtók minimum össze vannak szerelve, de nem voltak csak papíron összeszerelve, de az sem semmi már, mert az is nagy dolog már, hogy legalább papíron már össze van szerelve az ajtó. Mert ennek előfeltétele, hogy akkor az anyag már le van gyalulva, szélességre le van szabva. Mert csak innen kezdve lehet számolni, hogy akkor milyen is lesz az az ajtó. Hogy miért is nem lehet tervezni egy ajtót és azt legyártani? Hát kérem piacgazdaság van, és ahonnan egy szálkát le tudunk spórolni, azt biza lespóroljuk, mert már nem köbméterbe árulják a fát, hanem szálkára. Mert ha egy déckábúl nem jön ki az a tizenhárom, csak mondjuk tizenegy, akkor tizenegyre vágjuk. És ha csak tizenegy, akkor megváltozik az egész projekt és hiába rajzoltam le előre és számoltam ki előre az ajtót tizenhármasra, ha úgysem jön ki mint csak tizenegy. S akkor egyszer dolgozunk, s ahogy az a pap mondta volt, azt a kicsit is meg kell tanulni beosztani, hát beosszuk az ajtót azzal a tizenegyessel is. Mert még mindig jobb tizeneggyel is, mint a levegő a papír ajtónál, ahol csak három centis ez a tizenhárom, de az is ott, ahova a zár jön.
Jött aztán a szenes Jóska a méretekért, puccos autójával, nem is mondanád, hogy szenes, de azért jól mehet dolga, mert ennek a szenes Jóskának a felesége csak úgy bólogatott vissza a meghajlásos csókolomomra, hogy rám se nézett az autóból, ez a Jóska is meg csak elvette a méretekkel a papírt és láttam rajta, hogy „ó csak essünk már át rajta”.
A fináncos pedig várja szombatra az ajtókat. Mondom neki egyedül vagyok, azért csinálom lassan az ajtókat, mondja, ja igen, hisz ha bezárta a cégét nem lehet munkatársa...óh nem, ugye nem fenyegetőzés volt a hangjában??...Mert hogy hogy nem éppen ő volt az az ember, aki lezárta cégemet és még mégis dolgozom? Tudja, éppen egy másfél éves depin vagyok átesve, mondom neki mikor mértem az ajtókat, igen igen, láttam rajta, tudja ő milyenek ezek a depik. Hát nem, nem mondtam neki, hogy nem, ez rendes depi volt, nem olyan BMW-s depi, hogy azért voltam depis mert nem jött össze a béemvém, nem mondtam, mert az a fajta fináncos, aki ezeket a nuanszokat nem érti vagy nem akarja érteni. Vagy egyszerűen tele van a töke a dumákkal és dumákkal nem lehet házat építeni. Csak néha az emberek összetévesztik a zsarolható embereket a nem zsarolhatókkal, de ebben az a baj, hogy ha az ember odaáll és leanyjapicsájázza az ilyen embert, mindjárt kap tíz okot, amiért zsaroljon, és ha nem ő személyesen csak beszól a rendszerbe és onnan pakolhatsz Massachusetsbe. És akkor miért ne történjen meg az elkerülhetetlen, légy jóba az ilyen kedves emberekkel, akik zsarolhatnak, de milyen fasza gyerek, nem zsarol? Elvégre az ember fogja meg a lehetőségeket. Vegye a dolgok pozitív oldalát, nemde zenes banda? Kapcsolatba léphetek hatalmas emberekkel. Mások mit harcolnak érte. Nekem csak úgy bejön. Holott asztalos vagyok. Ezért jó az ilyen szenes Jóskáknak is dolgozni, akiknek a feleségük csak odabiccentenek egy fejbólintással a meghajolós csókolomra, mert a béemvék alacsony kocsik, noha tudom, hogy nem rossz indulatból bólogatott unalmasan, hanem azért mert már tele van a picsája a sok hülye fűrészporos fejű mesterekkel akik folyton csak hazudnak és látni sem bírja őket, azért jó nekik dolgozni, mert lám bevisznek a jó világba. Úgy mondják ezt, hogy a jó világba. Innen persze már csak az én könyöklésemen múlik, de ahogy ez a zsülien egyetlen jóindulatú ilyen jóvilági barátom mondta egy másik ilyen jóvilági embernek, hogy te ez az Attila szegény semmiért a világon nem utasítana vissza. Ez mondjuk jó névjegykártya a jó világba, mert az ilyesmin múlik, hogy az ember hirtelen barát vagy ellenség.
Persze attól mindenikünknek meglehet a saját istene s hite s vallása. És e kereszténységnek köszönhetően megértőek azért ezek az emberek. Háromszor halaszthatsz, megértik, nehéz. De most szombatra kurvára el kell vigyem az ajtókat. És ma már csütörtőőőők!

1 megjegyzés:

  1. Jobb lett volna, ha nem mondsz csütörtököt. A munka pedig szabaddá tesz, mert közben a munkán gondolkodol, és nem a túlélésen.
    Ja, és azt se felejtsd el, hogy egy zsarolónak ez hivatása, és nem munkája. Az ilyen ügyfelet elkerülni jó, mert kevesebbet fizet, mint azanagköltség, és akkor is a nykadra jár, ha a gyerek kinyitja a ablakot, és huzatot érez.

    VálaszTörlés