Hűtelen vagyok a blogomhoz, de megírom őszintén, mostanság másokon jár az eszem.
Egyrészt be kell fejezzem az úgynevezett osztrákmonarchia csicsás bútort a barátomnak, akinek már múlt év novemberében esedékes lett volna, de meg kellett ő is értse, hogy régebbről felvett munkáimnak is eleget kell tegyek.
Aztán mint tudvalevő, bejöt ez a Zsülienes faház is, ami nagyon nem volt ínyemre. De minden rosszban van valami jó is. Hogy túléltem, pedig kételkedtem benne.
Most meg már nekikezdtem az Andorrai házak ajtó-ablakainak, ez a munka állítólag a karrierem bezáró nagy munkája, amit már négy éve mind mondják, hogy kell nekik, de csak most szánták el magukat. Négy évvel ezelőtt igent mondtam, aztán akkor nem gondoltam, hogy ennyit kell rá várni, most meg nem volt pofám visszalépni.
Úgyhogy ezzel vagyok most elfoglalva.
Na meg kicsiket dolgozom az angol Muskóczin is, egy adott pillanatban honlapot kezdtem szerkeszteni, mert rájöttem, hogy az elektronikus kiadók nem visznek semerre, de erről majd máskor bővebben akarok írni.
Annyit a Muskócziról, hogy egy hangostörténetet posztolok ki a kiadón keresztül, hogy amíg rendezem ezt az Andorrai munkát, egy fél évig, hadd dolgozzon, azaz lássam, hogy csak magára hagyva a netes felületeken életképes e vagy sem? Mert ha ott lesz az összes audiobook üzletben és fél év múlva sem mutat valamit, egyértelmű, hogy nem érdemes foglalkozni a kiadókkal. Mert ha nekem kell minden vásárlót fülön csípni és elvinni a linktemetőbe megvásároltatni a termékemet, akkor régen rossz.
Na de már olvastam csoportokban, hogy AI, azaz robot által felmondott hangoskönyveket nem publikálnak, hogy védjék a felmondó művészeket. Részben dicséretes lenne és talán még el is fogadnám, ha mondjuk ezek a karakán, egyenes hátú kiadók meg üzletek emberekkel dolgoztatnának és nem AI aplikációkkal. Tehát hatalmas a képmutatás, egyelőre egy reklám részükről, mert ez az AI felolvasó még relatíve új dolog, de ha nagyobb lesz a nyomás, engedni fognak.
Én angol nyelven nem tudtam volna felmondatni élő emberrel, mert nem tudom kifizetni, de géppel nekem tökéletesen megfelelt. Megtaláltam az adott hangkészletből a megfelelő női és férfi robothangot és megtanultam úgy adni a szavakat a gép „szájába”, hogy az egészen jó legyen. Ha ez nincs, nincs angol Muskóczi. Úgyhogy válasszon a Föld: kell neki angol Muskóczi, vagy se?
Megjegyzem halkan, lassan készül majd a magyar hangú Muskóczi, ezennel az Udvarhelyi barátom, Andor fogja felmondani. De ez is időbe kerül.
Nincs amit kerteljek, noha a magyar Muskóczi ebook ott van minden valamirevaló onlájn üzletben, egyetlen egy példányt adtam el, és szinte tudom is ki vette meg, köszönöm neki! Persze a pénz egy részét majd valamikor egyszer fogja nekem átküldeni a gugli, ha majd aláírok neki egy szerződést, hogy nincs nekem Amerikával semmiféle ügyletem. De fura, hogy ezt fizikálisan kéri tőlem, töltsem le, írjam alá, és küldjem el postán. Miután a szemem fényének mindhét auráját is be kellett neki vallanom, még ezt is az orrom alá nyomta, elszakadt a cérna nálam.
A Nuuvella is egy csőd szerintem, hónapok óta senki nem olvas, noha Fricc barátomtól az adományok nőnek szépen, nem tudok hozzáférni, mert állítólag balfasz vagyok és meg kéne nyomjak egy gombot a profilomon, ami nincs. Én elég sokat szoktam olvasni a Nuuvellán, hogy lássam a kínálatot. A beharangozott nagy íróknak sem igen vannak követőik, szerintem ilyenkor tükröződik ki a valóság, hogy ma már szinte senkit nem érdekel az írott fogalmazás. A gyors, mémszerű reklámtartalmakra van inkább hajlandóság, de fizetni semmiképp, semmire.
Az igazság az, hogy én is szeretem a papír könyveket, és van belőle nekem három életre, csak időm nincs hozzájuk.
Na, úgyhogy ez tavaszig nálam eldől, hogy merre ezzel az egész irodalmizmussal.
Közben, ma elkezdtem rövidebb vigyákat összerakni, ilyen minden napra két dolgot megmutatok címen. De nem ígérem, hogy folyton publikálni fogok, mert a felvevés hagyján, de feltöltés egy kínpad és idő igényes. Na de meglátom.
Íme az egyik:
