Angyalrangú Kornélia
Szála Kornélia angyalságából alá,
látván egy asztalost lélekben vergődni,
manifesztjét a vállalkozás anyjáról elolvasá,
és mondá szárnysuhogások közepette: Aha!
Szála Kornélia egy kamerával a Földre,
zoomolva keresvén a Jézusost
mindenben és mindenkiben, de helyébe
csak kriptobányákra lelt, lelkes antikrisztusokra.
Meghallgatta Kornélia a tehénpásztor kislányt,
megnézte a garázsvilágot s hegyen az elhagyatott tanyát,
a falra szegzett szentek képeit is lefilmezte,
és a városban a díszes ruhás püspök medáljait.
A politikusok programjában sem lelt Jézusra.
Kést kapott a lábába Kornélia, angyalkurzuson,
azóta azt ki nem szedheti, mert elvérzik,
attól még nem akar leállni, szenvedélyesen
vívja cyberharcát a bitlelkekkel, az ördöggel.
Mondanám Kornéliának, jer ültessünk kertet,
biocuccokat termeszteni, hajlongva nagyokat nyögni,
szúrós gyomokat tépegetni, vadhajtásokat csipegetni,
összegyűjtött esővízzel öntözgetni,
néha Jézusról nagyokat beszélgetni,
de Kornélia világot akar menteni,
azt hajtogatja egyfolytában, hogy ráér majd
a Mennyben teremteni.
Olyan nekem Kornélia, mint egy mukullátor,
mikor lemerülök szikrát küld, honnan,
honnan nem látja, valami égi voltméteren
mikor lemerülök, azzal kedveskedik,
hogy ne csüggedjek,
a katedrális már épül.
Lelkes téglákból testes katedrális épül,
én adom a téglát, Kornélia a vakolatot,
Jézus meg keveri a habarcsot,
pirosban áll az Égi Templom.
Tudom, nevetni fogunk, meg örvendezni
Isten kertjében majd teremteni,
ott lesz majd mindenki, akit szerettünk,
vagy szeretni szerettünk volna,
ez nekünk még egy percig sem kétség.
Csak attól félek Kornéliával,
hogy megvívunk itt mindenféle harcokat,
gonosz lelkekkel, nyamvadt trollokkal,
és sosem jutunk oda,
hogy egy Caffe bárban legalább egyszer
egy jó nagyot beszélgessünk.
Lehetne itt folytatni jó hosszan ezt a verset,
sosincs mindig minden elmondva,
ezért is, ha mégsem volna örökélet,
mi megteremtjük a végtelen lehetőséget.
Per pill. A versnek vége.
Folyt.köv.
