Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Virágiskola 1

Miért van az, hogy az ember mindig irreális, megvalósíthatatlan dolgok elé néz? Mert visszatérve az Életiskolára, hogy a tanulás és tapasztalás nem ismer vakációt, hanem egész évben, reggeltől estig a gyermek bármit csinál, abból tanul, tapasztal. Hozzáteszem azt is, hogy a felnőtt élete is egy reggeltől estig, egész évben való tanulás és tapasztalás.
Hát ha valaki, akkor én már nagyon rég életiskolás vagyok. Mert én már rég felhagytam a mai viszonylatba vett hagyományos, bevett tanulási módszerrel, rajtam a modern iskola nem fogott ki. Egymáshoz nem sok közünk volt, annyira, hogy muszáj volt nekem átpréselődni rajta, és hála az úgynevezett „gyenge” iskolának, hogy viszonylag békésen úsztuk meg mindketten: iskola és én. Én mindig is tudtam, hogy az iskolának nincs sok köze az élethez. A fiam is azt mondta a tegnap, hogy te apa, miféle románt tanulunk mi, hogy a román rajzfilmekből semmit sem értek? Mikor tanulunk olyan dolgot románból, amit az utcán lehet hallani, nemcsak a román tankönyvben? És angolból is mikor tanulunk már olyant, ami a filmekben van?
És igaza van. Mert tanulják azt románból, hogy van him és nőnemű alakja a szavaknak, de nem tud négy év után sem kérni egy hamburgert a sarki hamburgeresnél.
Ha elgondolom, hogy mindent amit tanultam az úgynevezett asztalos szakmámban, azt tulajdonképpen innen-onnan megfigyelés és következtetés útján sajátítottam el, mert kimondottan mentorom nem volt ezirányban, és ha elgondolom, hogy rugós székeket eddig nem javítottam, most szembesültem azzal, hogy egy rugó el volt törve, ahhoz, hogy kicseréljem, le kellett vágnom az összes kötelet, más rugót odavarrni és szépen kikötni a rugókat, akkor azt mondom, hogy ez is életiskola. Mivel az életiskolában szedtem fel minden tudást és tapasztalást, a rugó kötést is életiskolás módszerrel sajátítottam el két óra alatt. És mivel a rugós székeket teljesen másképpen kárpitozzák, mint amikor a vásznat csak a szék alján összeszegezed, amikor nekifogtam, azt mondtam, ez nem fog menni, felhívom a kárpitost, csessze meg a rugós kárpitját. De ugyan miből tudnám megfizetni a kárpitos aranyárba mért aranykezét? Nyolc órát bénáztam az első székkel, elszartam egy darab anyagot, legalább kétszáz szeget, viszont a hatodik széket már egy óra alatt szalonképessé tudtam átadni. Miért? Nem azért, mert ezermester vagyok, hanem azért, mert a tanulást életiskolásan végeztem. Amikor az ember az életből merít, sokkal komplexebb energiákból merhet, mint amire egy tantárgy utal.
Az is életiskolás feladat, hogy most akkor a politúrozást is meg kell tanulnom, mert nincs a környéken, aki a román németnek a bútorját politúrozza. Mert végül megadtam magam, jó, ezt is megtanulom.
Őszintén bevallva, az is életiskolás tanulás, hogy ez a Hintalan a hivatalos iskolán kívüli tapasztalást, az életben való tapasztalást iskolai rangra emelte, sőt annál fontosabbnak tartja, ad azért az embernek egy önbiztonságot, mert ha képes voltam magamtól megtanulni sok mindent, mitől ne tudnék egyebeket is? És ha az ember ezeket fokozza, kiterjeszti, tudatosítja, önként vállal be új tanulnivalókat. Az életiskola kinyit olyan fejezeteket, olyan rálátást ad, amit a hivatalos iskola bezár.
Talán ésszel nem lehet megmagyarázni, de ha az ösztönre és az életiskolában kifinomult ösztönre hangolódásra bízom magam, talán megmagyarázhatók az én fürjes kísérleteim, a kerti törekvéseim, és a tetőbeépítéses melegház fixem. Mert tudom, hogy ésszel marhaság amit csinálok, a számok nem jók. Olyan világban élünk, ahol a számok érnek valamit. Nem az álmok. Álmokkal nem tudunk fizetni. S akkor miért kergetem az álmokat? Mert valami tudja bennem, hogy ez lesz a jövő? De hol van a túllelkesedés és a megvalósítható határa?
Veszélyes dolog azért ebben az életben jelen lenni, mint aki az életből merítve akar tanulni és aképpen cselekedni. Mert az emberi adó és jogrendszer nem az élet élhetőségéről szól, hanem személyes hatalomról. Az emberi képzeletnek ez szab határt, hogy a jog és az adó megmondja konkrétan, hogy csak számokkal kifejezhető álmokat léptethetsz életbe.
A törvény, illetve a jog és adó összessége azt mondja, hogy ha van három jácintod, két fürjed, az oké, álmodozhatsz. De ha van már egy kutyád, tessék ebadót fizetni. Ha van már ezer jácintod, ahhoz tessék vállalatot működtetni és bizonyítsd be, hogy a munkásodnak mindenféle normák szerinti munkakört biztosítasz. Ha emellé van még ezer fürjed, tessék megszerezni azt az ISO-t, amivel a tojást eladhatod a kereskedelemben. És így tovább. A munkás jön felbuzdulva az európai normáktól, hogy na adod ugyanazt, vagy ha nem megyek Brüsszelbe hagymát szedni? Hát nem, inkább menj hagymát szedni. Mert az életiskolámban azt tanultam, hogy annyit tudok a magaménak tekinteni ebben az életben, amennyit le tudok pisilni.
Arnold Schwarzenegger azt mondta: merj álmodni, kövesd az álmodat. Hintalan László azt mondja: meríts az életből tudást, tapasztalást.
Én azt mondom: Ki tudja, talán a gyermekeinknek jók lesznek ezek a törekvések. Meríts az életből és kövesd az álmaidat. Még jól is hangzik...