Visszatérő álmok

Anyukám anyukája néhány évig nálunk lakott, szipirtyó volt nagyon, sok szart kevert, mégis igyekeztem tisztelettel viselkedni vele szemben. Mindig odaállt a szobaajtó küszöbére és minket suhancokat nézett, és ha zene szólt, mindig azt mondta: „micunáj...”. Persze undorral nézett minket. Hogy micsa bűnös zenét hallgatunk, ez a „micunáj” valami refrén lehetett „me tonight...” vagy valami ilyesmi. Az öreglány baptista volt ő is, de közben lottózott szenvedélyesen, álmot fejtett, meg nagyon szerette a szerelmes regényeket. Neki is fogott írni egy ilyen szerelmes regényt, itt van nálam, érdekes, hogy a mi családunk volt az egész nagy famíliából a legbalfaszabb, az élhetetlen, mégis hozzánk kerültek az iratok, emlékek, cetlik, képek. Azóta mindenki elvándorolt, talán két unokatestvérem él népes családjával Kolozsváron, kikkel nem szívesen tartottam kapcsolatot, mert alkoholisták. És mikor hozzánk jöttek, valami mindig eltűnt a házból.
Na ez a nagymamám kérdezte mindig, hogy na mit álmodtál. Erotikus álmaimat fix hogy nem mondtam el neki, de volt néhány számomra érthetetlen álom, melyek elég sokszor visszatértek. Na ezeket elmondtam nagyanyámnak. Megfejtései mindig érdekesek voltak. De honnan, honnan nem szedte ki őket, nyomta a szöveget, mintha olvasná. S akkor minden álomfejtés után, volt neki egy ilyen rózsaszínű műanyag bonbon szelencéje, és abba bele volt vágva egy csomó egy szer egy centis cetlicske és azon mindegyiken volt egy bibliai igevers, na onnan kellett húznom egy sors igeverset. S akkor az az ige, mint az Úr üzenete nekem arra az álomfejtésre.
Na így szocializáltam én az öregasszonnyal, noha hülyeségnek találtam már akkor is az ilyesmiket, néhány dolgot azért próbáltam megérteni. Nem azt próbáltam megérteni, hogy mi az igazság a dolgokban, hanem mi hajtja éppen azt a baromságot? Hol a gyökere, hol a motivációja és mi akar lenni az eredménye?
Egyszer mondom ennek a nagyanyámnak, hogy mély vízről álmodtam, a tó feneke tisztán látszott, tele volt szeméttel, a víz teljesen tiszta volt, szédültem a látványtól. Mivel ez az álom elég gyakran jött vissza, gondoltam elmondom neki.
Igen, mondta a nagyanyám. Átlátsz a zavaroson, meglátod a hatalmas igazságot, hogy még te is beleszédülsz tőle. Ez az álom megfejtése. Kihúzunk egy cetlit, mely odavezet, hogy ne félj fiam, mert az Úr mindvégig kísérni fogja lépteidet.
Na volt egy pár ilyen sztori.
Miért jut ez ma eszembe?
Mert meg szeretném kérdezni nagyanyámtól, hogy mit jelentenek a lépcsők, az olyan lépcsők, melyek vékony lécekből vannak csinálva, inognak, recsegnek, félelmetes magasságokba vezetnek, muszáj nekem azokon felmenni, senki sem fél csak én? Meg utána venni a bonbonos szelencét és húzni belőle egy „neféljfiam” cetlit.
Ezek az álmok visszatérőek. Az épület mindig régi, erős, kemény falakkal, de a lépcsők, a lépcsőházak mind új lécekből vannak eszkabálva és borzalmasan veszélyesek. Mások vígan szaladnak rajtuk, inog, mozog minden, nem törődnek, de engem a frász öl még álomban is.
Erotikus álmaimat megértem, sosincs finalitása a dolgoknak, de lehet, hogy jó ez, mert a lépcsős álmoknak sincs végük, sosem esek le azokról a lépcsőkről.
Valamit valamiért.