Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Lélek karanténban


Az ember azt hinné, hogy ha mostanság többet ülünk otthon, előszedjük kreatívabb oldalunkat és többet foglalkozunk magunkkal, egymással. Nem ezt tapasztalom. A fészen is csak a nagy csend, se írás, se zene, se kommunikáció. Mintha kihalt volna minden. A kiüresedett utcák hangulata átment az egyéb dolgainkba is.

életem első önarcképe
A napi obligát (muszáj) négy órás műszakom után, én mostanában valamivel többet írok, be-benézek a stúdióba, és elkezdtem egy ilyen onlájn rajztanfolyamot Mariann jóvoltából. Még bénázok a kamera illetve mikrofon szereléssel, soha nem volt rá igény. De telefonon elmondta mit csináljak az első úgymond órában, amíg aztán megoldom a high teknológiát.
Élmény volt önmagában ez az óra, hisz sosem jutott eszembe az ilyenfajta rajzolás. Tudom, hogy nem bánom meg, mert van már tapasztalatom abban, hogy mit jelentett a virtuális stúdiót létrehozni, most már bánnám, ha nem kezdtem volna el.

Jó lenne egy olyan kurzus, ahol megtanulom elengedni a dolgokat, elfogadni magam, és feloldani a görcsösséget magamban. De előre mondom, a Jóga szerű dolgok kizárva! Én nem akarom azokat a transzformációkat, amikkel a spiriezo szektasággal jár!
Az én bajom az mentálisan van, és tudom, hogy a gyógymódja annak, hogy megtanuljam nagy ívben leszarni mindent és mindenkit. Nincs ennek más módja. Túl beleélem magam mindabba, ami nem az enyém, tehát igenis több egot kéne magamra pakoljak. És basszak mindenre, ami engem nem visz előre.
Már azért is meg kéne halnom másokra nézve, mert úgysem törődik senki velem csak önmagamért. Mindig valamit adnom kell, megszokták a rendszeres kapást és abban a pillanatban, ha nem adok, nem viszonoznak. Én adok 80 proczent, kapok vissza 10 proczentet. Adok 70 proczentcziót, visszakapok egy nagy semmit. Legalább ezt lássam magam előtt tisztán. Igen a Jézusista tanítás azt mondja, hogy ne lássa a jobb kezed mit csinál a bal, de az öngyilkosság még mindig bűn. Az örökös önvádam, elégedetlenségem magammal szemben, a csinálhattam volna jobban, nem voltam eléggé figyelmes, ha elbóbiskolok, ha odafelejtem magam a stúdióba, ha dobolok, miközben minden ütésre meghalnak éhen a világon... szóval ezt nem lehet így tovább.


Régóta centizem ezeket a retro dolgokat. A mi időnkben szégyen volt ezeket szeretni. A férfiasságunk jele az volt, hogy a kemény rockot szeretjük, de bennem ezek a dalok nagyon rezonáltak. Azért nem mindegyik, de például ez a szám igen. Ez az egyik megközelítése ennek a szerkesztésemnek.
A másik az, hogy fel akartam eleveníteni a volt dobtanárommal eltöltött időket, amikor órák hosszat néztem a bandájukat ahogy zenélnek a kocsmában, Kolozsváron a Melody bárban. Ott ülhettem a zenészek asztalánál amíg végeztek, éjfél körül, és aztán hazakísérhettem, sokáig hajnalig beszélgettünk, hisz ő művész életet élt, éjszaka élt. Én meg hatra mentem dolgozni.
A tizenvalahány midi (zene szerkesztő, mint a szövegszerkesztő, csak nem betűk, hanem hangjegyek) sávot úgy varrtam össze, hogy legyen egy basszus, egy gitár és egy orgona, illetve dob sáv. Irtón kiváncsi voltam, hogy szólal ez meg ilyen retro szerkóban. Ezért a gitárt ilyen régi, rugós reverbes tónusra kevertem, az orgona játékhoz találtam egy ingyenes de hatalmas régi orgona virtuális szintétizátort, kerestem egy olcsó Vermona tónust, enyhe vibrátoval és az is rugós reverbbel, a basszus egy sima basszus, a dob hangokra több dobszettből választottam a hangokat, hogy minél naturálisabb legyen.
A dobról annyit, hogy alapból én akartam volna feljátszani, de jelen pillanatban van valami iszonyatos fóbiám a dobra nézve. Nem értem, mind kerülöm mint macska a forró kását. Viszont a dob koncepciót úgy alkottam meg, hogy párszor eldoboltam. Érdekes, hogy a ritmus meg a bejátszások nekem ott születnek meg, a virtuálisban nem tudok dobot alkotni. Aztán miután a fejemben megvan, a midiben kipötyögtetem. Ütésről ütésre, hangsúlyról hangsúlyra és igyekszem humanizálni, azaz nem vonalra húzni a hangokat. De ahhoz, hogy én kalapáljam fel, sokat kéne gyakoroljak. És most ehhez nincs kedvem. Meg őszintén, tovább akarok lépni, egyéb hangos tervem van a fejemben. Már ez is egy haladás, mert volt hogy hónapokig nem mertem a stúdióba menni...
Nekem nagyon tetszik ez a hangzás. Oda vagyok érte. Lelkesedem és arra serkent, hogy egyéb retrókat is így átszerkesszek.
Hogy minek? Fogalmam sincs!
Lehet, hogy valójában azt akarom megszólaltatni, ahogy én szerettem volna, hogy egy banda legyünk. Nekem akkor a Melodyban, Kolozsváron az a hangzás és hangulat volt a csúcs, amit valaha el akartam érni. Asszem ezt akartam újra előidézni. Ahogy én emlékszem, ez tökéletesen sikerült...
Lehet, hogy a soundcloud regisztrációt kér a meghallgatáshoz. Ha igen, és valaki úgy hallgatná meg, hogy nem szeretne regisztrálni. átküldöm mp3 formátumban... Mondjuk zenei idétlenkedéseimet eddig is bárkinek átküldtem volna, ha bármilyen szintű igény lett volna rá.
Ezt csak is mellékesen pár example megemlítettem.