Stabilimentum


Látszik rajtad, hogy sokat olvastál... így gúnyolódott velem valaki még fiatal koromban. Valóban sokat olvastam, de nem úgy, mint más. Nálam a napi egy két oldal olyan, mint a klorofil szükséglet. Ilyen iramban a kötelező olvasmányok sajnos soha nem kerültek terítékre. Erre értette az illető, aki finoman gúnyolódott velem. Csak megmosolyogtam, nem bosszantott vele, tetszett nekem ez az analógia.
Mondjuk, a Pillangót egyetlen éjszaka olvastam el. De ez egyszeri eset volt.
A klorofil adagként olvasott Hrabalon szórakozom mostanában.
Az igazság az, hogy a kevés olvasásnak is megvan az előnye, mert az ember többet tud elmélkedni egy egy passzuson. Így napközben mostanában Hrabalon is jár az eszem.
A tegnapi eseményláncolat végén megfogalmazódott bennem a “stabilimentum” szó. Csak ízlelgettem magamban ezt a szót, és gondolkodtam, hogy miként is találtam ki ezt?
A Hrabali megfogalmazások mellett olyan szavakkal és fogalmakkal is ismerkedek mostanában, mint kalória, protein, szénhidrát, zsíííír... Az első napokban olyanok voltak ezek a fogalmak, mint megannyi egyforma zöld üveg, melyek mégis eltérőek, a feladat pedig megfejteni, hogy miben eltérőek.
Egy újabb kolozsvári, náci doktornő vallatása elkerülendő, rémületemben kértem a feleségemtől egy hónapi amnesztiát, hogy magamtól oldjam meg az ötvenhárom éve ködben úszó táplálkozási rossz beidegződésemet, és ennek a fényében megígértem, hogy magam kikeresem a renccert, ami által fogyni fogok. Ha az én tudományom befuccsol, akkor irány a nutricionista.
Találtam egy jó kis táblázatos formulát, ahol ezt a táplálkozási ketyerét követni lehet. Az ember csak kikombinálja, hogy mi mennyi és csak annyit és azt eszik, amennyi kell és amennyi elegendő. Esküszik mindenki, hogy ez így igaz és jó. Az egyetlen.
Negyedik napja könyörtelenül betartom a kvótákat, a paramétereket, már a gondolatától ennek, úgy éreztem, hogy a fogyás haladéktalanul elkezdődött bennem. A szemléletváltás felszabadító és megvilágosító ereje költözött belém. Mint annak idején Jézus.
A tudományos táplálkozást igazoló előmegvilágosodásaként próbáltam erőmet is beosztani, kevesebbet, kimértebben dolgoztam, hogy az a sunyi éhség a figyelmetlenség leple alatt meg ne szálljon. Mert szó ami szó, egy szó, mint száz, itt a kezem, nem disznóláb, a két napra szánt munkát három nap alatt végeztem el, úgy, hogy a nap nálam már rég nem nyolc óra, hanem ennek a fele.
A dietetikus táplálkozásforma ötödik napján szerelni mentem, ott hirtelen elkezdtem leizzadni, tizennégy fokban, trikóban folyt rólam a veríték, éreztem, hogy pillanatok alatt összeomlik alatt a világ, hamar bekaptam két májas fornettit, és utána óránként egyet s mást, le sem írom a szörnyülködések elkerülése végett. Ebéd előtt még egy banántot is lenyeltem, és ebédre megszegve a tudományt, teljes ebédet ettem, elsőt s másodikat annak hagyományos rendje s módja szerint. Így billent helyre aztán az alkotmány, hogy nem estem össze mire mindez lejárt.
Ha a tudományt nem szegem meg, tízóra negyvenöt magasságában leültem volna egy lépcsőre remegve, véglegesen elgyengülve, saját izzadságomban lihegve és azt sem tudtam volna, hogy szedjem össze a szerszámaimat, hogy pucoljak el a tett színhelyéről, nemhogy fel is szereljem a korlátokat.
Az önként vállalt rendszert megszegtem és teljesen felborítottam a tápérték körül kialakított koncepciós peremet, komoly veszélybe sodorva ezzel a CH farmolást. Estére csak úgy, az ujjaim közül lestem a listát, és még magam is elszörnyülködve nézem a majdnem triplájára nőtt szénhidrát mennyiséget, amit szervezetembe törvénytelenül bevittem, kalória az egekben, protein, zsír is bőven, de mondjuk azok a kisebb bűnök. Ha büntetnék, a kCal, CH miatt életfogytiglan, a protein, zsír öt-öt év zárka.
Feleségem is csak ennyit szólt hozzá: “Júúúúúúúújjjj!” De ezt aztán rosszallóan, mintha azt is hozzáfűzte volna, hogy: “Nem megmondtam én?!?”
Nos, ezeknek fényében, a Szentlélek által kinyögtem, sűrű fogadalmak közepette, hogy ígérem, holnaptól helyre állítom a stabilimentumot. Hogy mit állítok helyre? Hát a stabilimentumot.
Valószínű azt akartam ezzel mondani, hogy amiben megállapodtunk, a felépített rendszert, a meglévő rendszert, helyrehozni az alkotmányt, az igazságot, betartani a kvótákat, az előírásokat a tápérték helyes farmingját, stb., stb., amíg az egyensúly helyre nem billen.
Így a stabilimentumról.