Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Az igavonók: az Istvánok 2

Felhoztam sokadszorra hierarchikusan alacsonyabb körökben, hogy én nagyon szívesen elkezdenék egy ilyen szombati asztalos balettiskolát az arra való gyerekeknek, akiket én gondosan kiválogatok, mert mondtam, hogy nem egy közösségi kórusra gondolok, ahol mindenkinek muszáj dicsőíteni apánkat, anyánkat, hanem arra, hogy ha egy két gyereknek megjön a kedve az asztalossághoz, talán nem vesz el teljesen.
Mondtam, hogy mindamellett, hogy a Gigi és Csabi projekt tizenöt év után olajra lépett, van merszem még egyszer nekirugaszkodni, mert részemről a projekt bevált. Az, hogy a Gigi és Csabi részéről nem vált be, nem tehetek róla, mert tanításom még véletlenül sem súrolta az alkoholt, a kártyagépet és a családot összetartó tehetségtelenséget.
A hiba részemről az volt, hogy nem voltam eléggé szigorú, túlságosan emberi számba vettem őket és mint a macskák, a paplan tetején aludtak.
De tanulván hibáimból, a következő körben talán jobb leszek.
Vagy lennék.
Mert rögtön húzták a szájukat a hierarchikusan alacsonyabb körökben, hogy az a baj, hogy ha a gyerek érzi, hogy van más megoldás mint az iskola, akkor nem fognak még annyit sem tanulni mint eddig. És egyelőre csak kórusban lehet gondolkodni, ahol minden száj unisonban dicsőíti apánkat s anyánkat.
Piszológikusan és szoszájöti impruvment lölöm tudja milyen szempontból még talán van is igazság benne. Mert az isten is eleve elrendel sorsokat, pontosan az emberi genetikai struktúra mátrixával. És ebben a dologban van nekem valami alázatlanságom, hogy az ember nem predestinált az igavonásra.
Az egy dolog, hogy felismerjük a társadalmi struktúrák rákfenéjét, melyet már most leszögeznék a saját felelősségemre, hogy nem az alsó termő-takaró rétegben keresendők, hanem pontosan a fellegekben járók vizenyős, lebegős rétegekben, ez ellen jár a pofánk, és az egy másik dolog, hogy nem törődünk bele az eleve elrendelésbe, nem hagyjuk magunkat átadni a haszontalan kesergésnek, kilátástalanságnak, pontosan a hierarchikusan felsőbb körökben kialakult felsőbbségi érzés nyomására.
Ezek az Istvánok, ahogy genetikailag hordozzák magukban az alkoholt, a szolgaságot, a primitivizmust, úgy hordozzák magukban az igavonást mint sorsot.
Emlékszem Csabi csak a földön tudott dolgozni és csak baltával. Nem volt buta, de úgy érezte, hogy neki nem dukál a jó szerszám. Nem dukál az asztal. A bélyeg rajta -mert ezt már kiskorában felfedezte- hogy egy senki a nagy tömegben, egész életére szóló kisebbség érzést égetett lelkében, ezért kellett neki a pálinka, hogy emberséget, férfiasságot, pillanatnyi önbizalmat öntsön magába, aminek persze az volt az eredménye, mint mondják a részeg ember mindig őszinte, hogy megszólalt benne az ősi primitív erő és ennek átadta magát. Betört álkapcsok, széklábak, vitrinek eredményezték az árpádsávos dicsőséget.
Tehát tudjuk jól, hogy ezek az Istvánok született igavonók, semmi esélyük sincs a szociális normalitáshoz, de mégis elvesszük előle azt a lehetőséget, hogy talán az asztalosságban -ha arravaló- megtalálja a menedéket szolgáló kiskaput.
Mert ha nem ezt, akkor mást fog keresni.
Talán, ha Csabi tízévesen kerül hozzám, ha Gigire ráparancsoltam volna, hogy ne vegye el azt a román cácát, ki vallásos fanatizmussal, boszorkányos mágiával űzte a lustaságot, a mosdatlanságot, talán más lenne sorsuk. Nem a pálinka, nem kártyagép s ezekhez hasonlók.
Nem biztos, persze semmi sem biztos.
Elnéztem ezt a tízéves Istvánt, ahogy kézzel lapátolja fel a sittet, mondom neki, ott a seprő, miért kínlódik? Húzza a vállát, hogy jó ez így neki. Tízévesen húzza az igát, mert valahonnan bevette, hogy egy igavonó állat. Valahonnan bevette, hogy neki minél bunkóbbnak kell lennie. A férfiassága az a bunkósága. Hogy kézzel sepri fel a sittet, utána törli a száját, szemét. Mert ő kemény. Emlékszem az első napjaiba, mikor Dévára került, az egész szája tele volt csömörös kiütéssel. Kérdem mi van? Húzza a vállát. Rájöttem, hogy azért van, mert eszik. Mert rendes kajával találkozott. A szervezete át kellett álljon. Miért ne állna át a szelleme, lelke?
Hát átállnia kell, de nem a maga hasznára, hanem a kórus hasznára.
Megvannak a sötétségek a vallásos körökben, biza hemzseg a sötétség, de nincs ez másként más körökben sem, balfasz a választógép, balfasz a gép választotta vezetősereg, balfasz mindenki.
Tudod mik hiányzanak nekünk ebből a balkáni evolúcióból? Kérdeztem egy ismerőst. Pénzgeneráló mechanizmusok. Ezek hiányoznak. Mert amíg az amerikai a villanykörtét is villanyszerelővel cserélteti le, mi saját kezűleg komplikált kályhákat építünk, ami mondjuk romantikus, de egyáltalán nem hasznos. Beszélünk mi szimbiózisról, de messze nincs szimbiózis életünkben. Magunknak való, egyedi, különleges balfaszok vagyunk.
Az igavonók igát fognak vonni életük végéig mert igavonók. A lelki atyák meg gyönyörködni fognak az igavonó nép egyszerűségén, avagy az én meglátásomban: a balfaszságán.