Dióhéjba kerekedni

A napokban elgondolkodtam Tóth Ferenc “élősködők” előadásán. Nagyon érdekes. Pár napig ezt rágtam magamban. Persze közben munka, gyerek s megfázás, főzés meg ezekhez hasonlók. Ja, a héten kimaradt a porszívózás, de holnap esküszöm bepótoljuk. Megbótoltuk a fiammal, hogy összeszedjük a házban kiterített legó és egyéb játékait, melyek villany nélkül komoly akupunktúrás kezelést eredményeznek egy ártatlan mosdóba menés alkalmával is.
Az első reakcióm az volt erre az élősködős előadásra, hogy mond valamit ez az ember. S akkor ezen rágódtam, hogy jó, akkor ez hogy is nézne ki az életben? Nekem muszáj mindig képzeletben életbe léptetnem a szép, mesés életképeket. Egy rohadt széken is annyi gondolkodni való van, hogy az ember el sem hinné. Nem sorolom, mert semmi értelme. Nem hiába dolgozta ki a marketing a tökéletes széket, a nagy áruházak nem hiába ontják az olcsó és szar székeket, mert a leg”mag”abb ember is azt mondja, hogy na né a kurva asztalos kétszer annyit kér egy székért, elvégre az üzleti szék is szék, mi van abban rosszabb mint amit ez a rohadt asztalos akar lenyomni a torkomon? A marketing tudja, mi kell az embernek.
Azért mindig mikor széket rendelne valaki, el kell gondolnom, hogy milyen az az ember, mennyit hajlandó rá fizetni? Életbe kell léptetnem a kliens elképzeléseit, ami legtöbbször a pénzben merül ki. Mennyi az a szék? Ugyanannyi mint a Metróban? Kösz, akkor inkább onnan veszem. Hihetetlenül perverz fajta a kliens. Na de mindegy. Ez az én problémám. De elgondolkodtam Tóth Ferenc elképzelésén, hogy vissza a mag állapotba. Mert azt az állapotot megutálják az élősködők és békén hagynak minket. Illetve a Magyarországot megszállott idegenek, egyéb élősködő fajok elől elmenekülni a mag állapotba. Te, első hallásra nekem tetszett ez a dolog. De aztán én nem vagyok én, ha nem a “born to kill” jegyben születtem volna. Mert belém nyillalt aztán néhány felismerés a magba borulás képzeleti életbe léptetése folyamatában. Az egyik az ilyen magba borult közösségben egyik téma például az lenne, hogy nézzétek ez a Muzsi a héten megint megfürdött és tiszta ruhát vett magára. A másik, hogy mennyire vandálbiztos ez a magos állapot? Mennyire hatásos az, ha büszkén kidüllesztem a mellem az ellenségnek? Mennyire ilyeszt meg ez a dolog egy vandál hordát? És a harmadik, ha valóban lennének a jelen magyarországi kormánynak ilyen beütései, hogy az idegenyeket és egyéb élősködőket rendre utasítsa, mint ahogy veri az asztalt ugye ez az Orbán kormány, mit is tesz ezért?
A napokban olvastam a fészbukkon egy megosztást, miszerint egy öreg néni kilenc diófa termésével húzta ki a telet. Szépen feltörte a diókat, zacskóban árulta a piacon és így tengődött, nyugdíj nélkül.
Elképzelhető, de nem követhető. A magyarigeni Bözsi néni, ki valamikor a falú könyvtárosa volt, ő is mondhatott volna ilyet, hogy a horgolásából húzza ki a teleit, de nem abból húzta ki a teleit, hanem az emberek jóvoltából.
S akkor elnéztem, hogy az egész Déva városát megint feltúrták, mert be akarják kamerázni az összes útkereszteződést, s ilyeneket. Elgondolkoztam, vajon mire jó ez? A polgár végre felsóhajthat: ha elüt egy barom az átjárón és meghalsz, a kamerákkal meg tudják állapítani ki volt a hibás. Azaz: vandálbiztossá teszik a várost. A hírek végre onlájn fognak megjelenni.
Miért kötöm ezeket a dolgokat össze? Mert felmerült bennem a kérdés, hogy a magba vonulós állapot mennyire vandálbiztos? Nem e csak egy kilenc diófás Bözsi álom az egész? Szóval én a vandálok miatt vagyok kénytelen magba borulni és vitatkozni a magosokkal, hogy miért kell nekem napjában mosdani?
Azon is elérzékenyültem egy pillanatra, hogy ez a Ponta kijelentette bizalmasan, hogy gyerekek, nem lehet úgy kormányozni egy országot, hogy ezzel a Beszeszkuval örökké háborúban vagyunk. Igazat adtam neki első körben, mert van a békülésben egy fajta ráció, de aztán átértékeltem a dolgokat és rájöttem, hogy egy nagy szívás van ebben a vízióban. Mert egy ország rákfenéjét kiirtani kell, nem babusgatni.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha ilyen magba borulós hangulatban odatenném a buksimat az ellenségemnek a vállára? Biztos megölelne és azt mondaná könnyezve: tezsvér! És a második szekundumban pedig szólna, hogy akkor jön, hogy átvegye azt, ami az övé. Így. Röviden.
Azért mert a politikát idegen kezekbe adtuk, kormányainkat idegen élősködők uralják a mi demokratikus akaratunkkal élve, nem hiszem, hogy nekünk a visszavonulás, a feladás, akár magba borulva is a feladatunk.
Szóval, nem megoldás nekünk a vissza szorított életforma. Munka és energia pazarlás visszaépülni a középkorba. Az ellenség úgyis megtalálja a módját, hogy leigázzon minket. Például bekavar a magos világba egy vallásos egyveleget, amit aztán szemezzen ki aki arra képes, hogy mi mindenre képes az ilyesmi. Hogy a jelenlegi vállalkozási törvényekkel ki lehet kerülni az adózást, ha az ember puszta kétkezi munkára fogja magát? Mi sem egyszerűbb. Vegyük csak ezt a Ponta kormányt. Mikor hatalomra került, az volt az első dolga -noha erről semmit nem mondott a választások előtt- hogy a paraszt adózik a harmadik tehenére, a százegyedik tyúkjára s nemtom hányadik malacára. Nos, egy magba borult ember miből fizeti ki a harmadik tehenére az adót, ha nem termel pénzért? Ha meg elkezd pénzért termelni megint beleesik az örökké forgó mókuskerékbe, gazdasági rémálomba. Hacsak nem él meg két tehénből, mint Bözsi néni horgolásából.
Ja, lehet egy darabig élni azért ebből a magba borulásból, mint ahogy élni lehet a strucc, fürj és fácán biznisz eladásából. Amíg van erre vevő, addig üzlet. Mert se strucctoll, se fürj, se fácán nem kell senkinek, azok az üzleti modellek egyenesen álnok csalások.
Amíg eladható a mongol sátorban élés romantikája, addig jó ez a magba vonulás. De ez hogy néz ki általánosan, mint megoldás? Rémálmaim lesznek a gondolattól.
Persze, talán túl kicsinyes vagyok ehhez.
Mindez nem jelenti azt, hogy nem látok ebben fantáziát. Ha kritizálom is az ember istenét és jézusát, van bennem egy remény, hogy van egy Isten, van egy Jézus és van egy Mag, ahol én élhetek úgy, ahogy adatik, megálmodom, megteremtem.