Két csavar beszélget



Két csavar beszélget:

-Hallódtad?
-Nem! Mit?
-Kolozsvárra visznek bevetésre!
-Nafene! Kolozsvárra?
-Oda!
-Nafene! Hogy kerülünk mi oda?
-Én nem tudom! De már éppen ideje volt kimozdulni.
-Azt! Annyi ideje kuksolunk abban a dobozban!
-Biza! Már úgy nézett ki az ócskavasba visznek minket!
-Ki tudja! Talán volt értelme annak, hogy ott abban a dobozban kuksoltunk annyit.
-Hja.... Az élet nagy rejtelmei!
-Emlékszel? 2010 Andorra. Konnektorok! Ott kicsavartak minket, mivel nem téglafalba építették azokat. A faházba nem velünk feszítették ki a konnektorokat. Mit tudom én miféle jöttment facsavarokkal fogták oda azokat?
-Igen, emlékszem! Előbb kicsavartak a földre, mint jelentéktelen parasztot, mint Onán a magját, aztán mikor látták, hogy jócskán vagyunk, mégis összeszedtek egy dobozba.
-Így van! Egy paraszt nem paraszt, de már kétszáz paraszt csak befogható valamire!
-Egyik percben nem vagyunk jók semmire, aztán a másik percben hirtelen mégis eltesznek, hogy majd esetleg másra jók lehetünk.
-Tulajdonképpen nem értem, kit zavartunk mi ott azokban a konnektorokban? Olyan nagy dolog lett volna minket ott hagyni? Kinek ártottunk volna, ha már úgyis azt vágják hozzánk, hogy fejünk egyhasználatú?
-Állítólag attól féltek, hogy a sok rázkódástól kicsavarodunk és rövidzárlatot idézünk elő!
-Hát persze! Ilyenkor félnek! Bezzeg amikor csavarnak ki vagy be feszt szidnak, hogy milyen nehezen fordulunk. Most egyből magunktól fogunk ott ringispilezni?
-Sajnos ilyen világban élünk! Milyen jól el voltunk volna mi azokban a konnektorokban.
-Ez van! De állítólag most is lesz közünk áramhoz! Ledcsík foglalat rudakat fogunk odaszorítani valami polcokra!
-Nahát! Ki gondolta volna? Konnektorokból ledcsík foglalatba? Ezt vegyük most előléptetésnek? Egy intellektuális magasugrásnak?
-Hát így is vehetjük. Moziból az operába mentünk! Aaaahhahahaaaa!
-S akkor most világítani is fogunk?
-Azt! Csak jobb mint egy sötét dugaljban érezzük a feszkót!
-Mindegy! Az a fő, hogy végre találtak nekünk is valamit! Olyan szánalmasnak és reményvesztettnek néztünk ki azokban a dobozokban!
-Most már láthatják a nagymenő, csillagfejű csavarok is, hogy a kicsik is jók valamire!
-Igen, sok kicsi sokra megy!
-Azért csak lazán a nagyképűséggel, mert nem éppen parádéra megyünk Kolozsvárra! Minden csíkot közülünk három fog tartani! Képzeld, amíg eddig túl sokan voltunk, most nem vagyunk elegen! Be kell osszanak minket!
-Na ne félj, most biztos lehajolnak majd értünk, ha lepotyogunk!
-Nem lesz amit csináljanak! És a fejünket is csak óvatosan fogják nyomkodni, mert ha megmegyünk nincs utánpótlás és amilyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, de félig betekerve sem tudnak minket kipiszkálni onnan!
-Ugye?
-Erről beszélek, hogy most az egyszer végre rendes bánásmódban lesz részünk!
-Ki hitte volna? Ma itt, holnap ott?
-Ez az! A remény hal meg utoljára!
-Én azt hittem a remény már meghalt rég! Aaahhahahaaa!
-Én is! Aaaahhhahhaaaa!
-Nosza jó szorítást!
-Na neked is! És aztán majd berezgünk még egymásnak ott a ledcsík foglalatban!
-Be bizony! Mert jó, hogy kis áramú világ, de tudunk mi finomkodni is! Aahhahaaa!
-Aaahhahaaa!