Két csavar beszélget

Két csavar beszélget:

-Hallódtad?

-Nem! Mit?

-Kolozsvárra visznek bevetésre!

-Nafene! Kolozsvárra?

-Oda!

-Nafene! Hogy kerülünk mi oda?

-Én nem tudom! De már éppen ideje volt kimozdulni.

-Azt! Annyi ideje kuksolunk abban a dobozban!

-Biza! Már úgy nézett ki az ócskavasba visznek minket!

-Ki tudja! Talán volt értelme annak, hogy ott abban a dobozban kuksoltunk annyit.

-Hja.... Az élet nagy rejtelmei!

-Emlékszel? 2010 Andorra. Konnektorok! Ott kicsavartak minket, mivel nem téglafalba építették azokat. A faházba nem velünk feszítették ki a konnektorokat. Mit tudom én miféle jöttment facsavarokkal fogták oda azokat?

-Igen, emlékszem! Előbb kicsavartak a földre, mint jelentéktelen parasztot, mint Onán a magját, aztán mikor látták, hogy jócskán vagyunk, mégis összeszedtek egy dobozba.

-Így van! Egy paraszt nem paraszt, de már kétszáz paraszt csak befogható valamire!

-Egyik percben nem vagyunk jók semmire, aztán a másik percben hirtelen mégis eltesznek, hogy majd esetleg másra jók lehetünk.

-Tulajdonképpen nem értem, kit zavartunk mi ott azokban a konnektorokban? Olyan nagy dolog lett volna minket ott hagyni? Kinek ártottunk volna, ha már úgyis azt vágják hozzánk, hogy fejünk egyhasználatú?

-Állítólag attól féltek, hogy a sok rázkódástól kicsavarodunk és rövidzárlatot idézünk elő!

-Hát persze! Ilyenkor félnek! Bezzeg amikor csavarnak ki vagy be feszt szidnak, hogy milyen nehezen fordulunk. Most egyből magunktól fogunk ott ringispilezni?

-Sajnos ilyen világban élünk! Milyen jól el voltunk volna mi azokban a konnektorokban.

-Ez van! De állítólag most is lesz közünk áramhoz! Ledcsík foglalat rudakat fogunk odaszorítani valami polcokra!

-Nahát! Ki gondolta volna? Konnektorokból ledcsík foglalatba? Ezt vegyük most előléptetésnek? Egy intellektuális magasugrásnak?

-Hát így is vehetjük. Moziból az operába mentünk! Aaaahhahahaaaa!

-S akkor most világítani is fogunk?

-Azt! Csak jobb mint egy sötét dugaljban érezzük a feszkót!

-Mindegy! Az a fő, hogy végre találtak nekünk is valamit! Olyan szánalmasnak és reményvesztettnek néztünk ki azokban a dobozokban!

-Most már láthatják a nagymenő, csillagfejű csavarok is, hogy a kicsik is jók valamire!

-Igen, sok kicsi sokra megy!

-Azért csak lazán a nagyképűséggel, mert nem éppen parádéra megyünk Kolozsvárra! Minden csíkot közülünk három fog tartani! Képzeld, amíg eddig túl sokan voltunk, most nem vagyunk elegen! Be kell osszanak minket!

-Na ne félj, most biztos lehajolnak majd értünk, ha lepotyogunk!

-Nem lesz amit csináljanak! És a fejünket is csak óvatosan fogják nyomkodni, mert ha megmegyünk nincs utánpótlás és amilyen kicsik és jelentéktelenek vagyunk, de félig betekerve sem tudnak minket kipiszkálni onnan!

-Ugye?

-Erről beszélek, hogy most az egyszer végre rendes bánásmódban lesz részünk!

-Ki hitte volna? Ma itt, holnap ott?

-Ez az! A remény hal meg utoljára!

-Én azt hittem a remény már meghalt rég! Aaahhahahaaa!

-Én is! Aaaahhhahhaaaa!

-Nosza jó szorítást!

-Na neked is! És aztán majd berezgünk még egymásnak ott a ledcsík foglalatban!

-Be bizony! Mert jó, hogy kis áramú világ, de tudunk mi finomkodni is! Aahhahaaa!

-Aaahhahaaa!