Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Napraforgók

Elnézem ezeket a napraforgó táblákat, amíg a szem ellát csak mind napraforgó, napraforgó. Olyan, mint egy napraforgó tenger. Ezeket a táblákat kézzel lehetetlen megművelni. Szerek nélkül, lehetetlen gyomírtani. Génmódosított magok nélkül, nem gazdaságos foglalkozni vele.
A felduzzasztott városok napjainkban is egyre csak duzzadnak, duzzadnak. Semmi jele nincs annak, hogy az emberiség észhez térne vagy a jobb útra szeretne legalább térni.
A termékvilág árassza magából a nulla értelmet. Annyira bunkó a termékvilág, hogy csak mint a buta madár csipegetjük, oszt vagy megfulladunk tőle, vagy nem.
Nem számít, hogy egészségtelen a táplálékunk, a munkahelyünk, a fő, hogy mindenből tudjunk egy kicsit csipegetni. A jólét címén.
Hogy emiatt a dolgok miatt életünk lerövidült, statisztikailag nem gond, hisz az imádott kelet pótolja dögivel fogyásunkat. Helyünkbe három születik hirtelen. Ők is hullanak, nem gond, hisz ők sem kapták meg a hosszú élet titkát, hacsak az a a fajtája, kik munka nélkül is elvannak. Ezek a natív bölcseknek csak a magukhoz való eszük van, és fix ez a tömeg az, akihez szól a fent említett napraforgó tenger. De meg kell adni, életerősebbek, szaporábbak.
A kérdés ugye az, hogy nemzenék e magam köré nyolc purdét, mint az orgonasípokat sorba rakván, és amék nem úgy sípol, azt nyakon csapnám e? Mert nem. Nem szeretnék magam köré nyolc ismeretlen purdét nemzeni, csakhogy meglegyen a fölényes szám.
Elég nekem a Józsik világára néznem, s elkap a mennyországos honvágy. Mert ha Józsikat nem lehet egy kicsit felemelni, nem hiszem, hogy nekem alá kell mennem az ő szintjére. És itt nem az emberi alázat készségéről beszélek, vagy a felebaráti szeretet hiányáról.
El kell fogadjuk, hogy egyre kevesebbet és rosszabbul fogunk élni. Ebbe kell beletörődni értelmesen. Ez lesz a boldogság titka.
Próbáltam beszélgetni ezzel a Józsival, hogy azért annak a tehéncsorda tulajdonosának is mennyi kiadása lehet. Mert hogy a tehenész ember nagyon kevés pénzt adott neki egy napra. Pedig lett volna honnan. Kérdeztem is, te honnan lenne neki több? Szépen felsorolta, hogy ott a tej, ott a borjú, ott a trágya, a szubvenciók...van honnan. Kérdeztem ettől a Józsitól, hogy ugyanígy fel tudná e sorakoztatni a kiadásait ennek a tehenésznek? Hogy annak nincs semmi kiadása. Szóval az a sok bevétel mind profit, ugye Józsi? Ugye, mondja ez a Józsi.
Éppen hallottam egy felénk is híres és imádott európai miniszterelnököt Józsihoz hasonlóan fogalmazni, hogy külön adót szabnak meg egy üzletágnak, mert „van honnan”, hogy pontosan idézzek. És sorra fognak jönni a „van honnan” -féle egyéb üzletágak is.
Szerintem is abszurd a reklámipar hatalmas profitja. Azért is, mert nem rólam szól ez a reklámipar. A nyolcpurdésnak szólnak a reklámok, mert ők a potenciális vásárlóerő.
Itt a Józsik beszélnek a Józsikról.
Csak az a baj, persze szerintem, hogy az én egyedi asztalos műhelyem is ugyanabba a kategóriába van sorolva mint ezek a van honnan-os cégek, ugyanaz a törvény van rám is kiszabva. Józsik ezt nem érzékelik ezt a bajt, ők azt látják, hogy nő a fűrészport halom, tehát van honnan, neki ne meséljenek.
Megmondom hogy lesz ezzel a van honnanos világnézettel, hogy csak a purdé hátán fog nyomot hagyni az ostor, mert a pénzvilágnak mihelyt leapad pár százalékot a vanhonnanja, tovább áll és nem jön helyébe a megváltás, hanem a helyi banditák fognak még nagyobb orvgazdaságba vágni. És mint az etetett kóbor kutyák mikor elszaporodnak fogják a purdizmust zabálni.
Értem én a katarzis logikáját, hogy mikor az ember végre felébred szabad magyar mivoltára, fel fog lázadni és ki fogja űzni (vagyis erre biztatnak a katarzis generálók) a vanhonnanos vadkapitalistákat és onnan (ama ígéret szerint) minden rózsás lesz, ezeket a nagy napraforgó tengereket majd kézzel fogják kapálni a nyolcasok képletében és nem lesz csak egy nagy Mag, egy szép nagy katolikus Mag, és ez a Mag tele lesz boldogsággal és nemtommivel.
Aztán majd az orosz tankokkal lóról fogunk viaskodni, de lehet, hogy az amerikai repülőket fogjuk parittyázni, attól függ, hogy a Mag egyetlen és örök királya mit fog mondani.
Ez ama katarzis, amit meg kellene élni, hisz rabszolgák kellenek az új piramisok megépítéséhez.
A magyar sors mindig is hajlott a nagy tragédiákhoz. Pedig egy dolgos faj vagyunk, szorgalmasak, eszesek. De a virtusunk az öngyilkosságunk.
Ahhoz, hogy mi egy életképes magyar gazdaságot tudjunk felépíteni, főképpen itt Erdélyben, azt kellene csinálnunk, mint itt a tengerparti székely kürtös kalácsos, hogy főhelyre nyitotta a sütödéjét, esténként sorok vannak a pult előtt, az ember nehezen jut egy kürtös kalácshoz.
De kérdem én, hány magyar egyházember, politikus, pénzes ember szállna be egy részvénytársaságba, mely az erdélyi magyar termelőknek nyitna üzletet? Mert ha csak egy ilyen kis megmozdulás lenne, a helyi magyarság követné a mintát.
De mit várjak el attól a dévai nagy eremdéeszestől, aki unzsenír elémbe vág a behemót benzinfalójával a stoppnál a jobbra vezető sávról, a kereszteződés közepén elvágja a balra vezető utamat? És rendszeresen minden reggel? Miféle törvénytisztelő az ilyen ember? Fog e ez az ember egy közös projektbe beszállni? Csak azért mert ő egy katarzist megélő nagy magyar?
Nem fog.
Egyik sem fog. De elhitetik velem, hogy menjek fel a dombra katarzist megélni előbb. Ahogy a baptisták mondták minden tervemre: „imádkoztál? Megkérdezted az urat? Nem? Na kérdezd meg az urat...” és láss csodát, hiába szólt hozzám az úr bárhogyan, nekik az úr nem üzent semmit, csak azt, hogy rothadt alma vagyok a szép piros, egészséges almák közt.
Na, most egyelőre a tengeren imádom a nap istenét, a víz istenét, és arra gondolok, ha keveset is, de jól akarok élni...én már nem hiszem, hogy lovagolni fogok, legfeljebb az örök vadászmezőkön...
Nesztek hullám nektek is: ~~~~~~~~~~~~....