Elnézem
ezeket a napraforgó táblákat, amíg a szem ellát csak mind
napraforgó, napraforgó. Olyan, mint egy napraforgó tenger. Ezeket
a táblákat kézzel lehetetlen megművelni. Szerek nélkül,
lehetetlen gyomírtani. Génmódosított magok nélkül, nem
gazdaságos foglalkozni vele.
A
felduzzasztott városok napjainkban is egyre csak duzzadnak,
duzzadnak. Semmi jele nincs annak, hogy az emberiség észhez térne
vagy a jobb útra szeretne legalább térni.
A
termékvilág árassza magából a nulla értelmet. Annyira bunkó a
termékvilág, hogy csak mint a buta madár csipegetjük, oszt vagy
megfulladunk tőle, vagy nem.
Nem
számít, hogy egészségtelen a táplálékunk, a munkahelyünk, a
fő, hogy mindenből tudjunk egy kicsit csipegetni. A jólét címén.
Hogy
emiatt a dolgok miatt életünk lerövidült, statisztikailag nem
gond, hisz az imádott kelet pótolja dögivel fogyásunkat.
Helyünkbe három születik hirtelen. Ők is hullanak, nem gond, hisz
ők sem kapták meg a hosszú élet titkát, hacsak az a a fajtája,
kik munka nélkül is elvannak. Ezek a natív bölcseknek csak a
magukhoz való eszük van, és fix ez a tömeg az, akihez szól a
fent említett napraforgó tenger. De meg kell adni, életerősebbek,
szaporábbak.
A
kérdés ugye az, hogy nemzenék e magam köré nyolc purdét, mint
az orgonasípokat sorba rakván, és amék nem úgy sípol, azt nyakon
csapnám e? Mert nem. Nem szeretnék magam köré nyolc ismeretlen
purdét nemzeni, csakhogy meglegyen a fölényes szám.
Elég
nekem a Józsik világára néznem, s elkap a mennyországos honvágy.
Mert ha Józsikat nem lehet egy kicsit felemelni, nem hiszem, hogy
nekem alá kell mennem az ő szintjére. És itt nem az emberi alázat
készségéről beszélek, vagy a felebaráti szeretet hiányáról.
El
kell fogadjuk, hogy egyre kevesebbet és rosszabbul fogunk élni.
Ebbe kell beletörődni értelmesen. Ez lesz a boldogság titka.
Próbáltam
beszélgetni ezzel a Józsival, hogy azért annak a tehéncsorda
tulajdonosának is mennyi kiadása lehet. Mert hogy a tehenész ember
nagyon kevés pénzt adott neki egy napra. Pedig lett volna honnan.
Kérdeztem is, te honnan lenne neki több? Szépen felsorolta, hogy
ott a tej, ott a borjú, ott a trágya, a szubvenciók...van honnan.
Kérdeztem ettől a Józsitól, hogy ugyanígy fel tudná e
sorakoztatni a kiadásait ennek a tehenésznek? Hogy annak nincs
semmi kiadása. Szóval az a sok bevétel mind profit, ugye Józsi?
Ugye, mondja ez a Józsi.
Éppen
hallottam egy felénk is híres és imádott európai
miniszterelnököt Józsihoz hasonlóan fogalmazni, hogy külön adót
szabnak meg egy üzletágnak, mert „van honnan”, hogy pontosan
idézzek. És sorra fognak jönni a „van honnan” -féle egyéb
üzletágak is.
Szerintem
is abszurd a reklámipar hatalmas profitja. Azért is, mert nem rólam
szól ez a reklámipar. A nyolcpurdésnak szólnak a reklámok, mert
ők a potenciális vásárlóerő.
Itt
a Józsik beszélnek a Józsikról.
Csak
az a baj, persze szerintem, hogy az én egyedi asztalos műhelyem is
ugyanabba a kategóriába van sorolva mint ezek a van honnan-os
cégek, ugyanaz a törvény van rám is kiszabva. Józsik ezt nem
érzékelik ezt a bajt, ők azt látják, hogy nő a fűrészport
halom, tehát van honnan, neki ne meséljenek.
Megmondom
hogy lesz ezzel a van honnanos világnézettel, hogy csak a purdé
hátán fog nyomot hagyni az ostor, mert a pénzvilágnak mihelyt
leapad pár százalékot a vanhonnanja, tovább áll és nem jön
helyébe a megváltás, hanem a helyi banditák fognak még nagyobb
orvgazdaságba vágni. És mint az etetett kóbor kutyák mikor
elszaporodnak fogják a purdizmust zabálni.
Értem
én a katarzis logikáját, hogy mikor az ember végre felébred
szabad magyar mivoltára, fel fog lázadni és ki fogja űzni (vagyis
erre biztatnak a katarzis generálók) a vanhonnanos
vadkapitalistákat és onnan (ama ígéret szerint) minden rózsás
lesz, ezeket a nagy napraforgó tengereket majd kézzel fogják
kapálni a nyolcasok képletében és nem lesz csak egy nagy Mag, egy
szép nagy katolikus Mag, és ez a Mag tele lesz boldogsággal és
nemtommivel.
Aztán
majd az orosz tankokkal lóról fogunk viaskodni, de lehet, hogy az
amerikai repülőket fogjuk parittyázni, attól függ, hogy a Mag
egyetlen és örök királya mit fog mondani.
Ez
ama katarzis, amit meg kellene élni, hisz rabszolgák kellenek az új
piramisok megépítéséhez.
A
magyar sors mindig is hajlott a nagy tragédiákhoz. Pedig egy dolgos
faj vagyunk, szorgalmasak, eszesek. De a virtusunk az
öngyilkosságunk.
Ahhoz,
hogy mi egy életképes magyar gazdaságot tudjunk felépíteni,
főképpen itt Erdélyben, azt kellene csinálnunk, mint itt a
tengerparti székely kürtös kalácsos, hogy főhelyre nyitotta a
sütödéjét, esténként sorok vannak a pult előtt, az ember
nehezen jut egy kürtös kalácshoz.
De
kérdem én, hány magyar egyházember, politikus, pénzes ember
szállna be egy részvénytársaságba, mely az erdélyi magyar
termelőknek nyitna üzletet? Mert ha csak egy ilyen kis megmozdulás
lenne, a helyi magyarság követné a mintát.
De
mit várjak el attól a dévai nagy eremdéeszestől, aki unzsenír
elémbe vág a behemót benzinfalójával a stoppnál a jobbra vezető
sávról, a kereszteződés közepén elvágja a balra vezető
utamat? És rendszeresen minden reggel? Miféle törvénytisztelő az
ilyen ember? Fog e ez az ember egy közös projektbe beszállni? Csak
azért mert ő egy katarzist megélő nagy magyar?
Nem
fog.
Egyik
sem fog. De elhitetik velem, hogy menjek fel a dombra katarzist
megélni előbb. Ahogy a baptisták mondták minden tervemre:
„imádkoztál? Megkérdezted az urat? Nem? Na kérdezd meg az
urat...” és láss csodát, hiába szólt hozzám az úr bárhogyan,
nekik az úr nem üzent semmit, csak azt, hogy rothadt alma vagyok a
szép piros, egészséges almák közt.
Na,
most egyelőre a tengeren imádom a nap istenét, a víz istenét, és
arra gondolok, ha keveset is, de jól akarok élni...én már nem
hiszem, hogy lovagolni fogok, legfeljebb az örök vadászmezőkön...
Nesztek
hullám nektek is: ~~~~~~~~~~~~....