Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Nem fénylik az arany


Nem akarok én ilyen pseudo intellektuálnak tűnni, hogy Descartestől idézek, mert még parasztnak sem vagyok jó pszeudóilag. Ritkán olvasok filozofikus könyveket, úgy egyben sosem tudtam kiolvasni egyetlen filozofikus könyvet sem, hisz egy mondatban is annyi infó van, hogy napokig kéne rekonstruálni, hogy miről is akar beszélni a filozófus.
Ma nem az a könyvem volt a királyi székhelyemen, ahol akad némi kulturálódási idő és energia résem, melyet olvasni szoktam, mert egy éjjel bárányszámolás helyett azt próbáltam olvasni, bevált a régi módszerem (saját, nem a descartesi) és már az első oldal után belealudtam. Érdekes, hogy ha nem olvasok, az agyam hajnalig tud kalapálva ébren tartani. Ha olvasok, seperc alatt elalszom. Igen, mert eltérítem az agyam a holt vágányról.
Ma reggel Galilei-Descartes vitázásából olvastam (kábé két éve a királyi könyvtáram olvasmányai közt van és mint a gyógyszert, ritkán és cseppenként veszem be) és megragadt egy dékárti megfogalmazás, idézem: „Továbbá meggondolván, hogy azon egy dologra nézve hányféle nézet lehetséges a filozófiában, hogy minden nézetnek akad tudós védője, holott e sok nézet közül mégis csak egyetlenegy lehet igaz: majdnem igaznak tartottam mindent, ami csak valószínű.”
Főleg az utolsó rész jellemző rám, hogy hajlamos vagyok mindent aranynak látni, mi fénylik. Ez a tanulság.

első találkozásom a villanyceruzával
Vissza mentem a fészbukkra. Mert a két ninivei közül az egyik jelentkezett végül, és megígértem magamnak, hogy ha egy is jelentkezik, vissza megyek azért. Vissza mentem, de feltételeket szabtam ki magamnak, leépítettem az ismerőseimet. Kilenc maradt a százból. Azok, akikkel a blog felületén érintkezem, azokat is töröltem, mert azoknak és azokkal itt vagyunk napi szinten, nincs értelme a facebukkon is ránézni.
Naponta egyszeri nyitással be kell érjem, és leiratkozom a felesleges csoportokból, oldalakról is. Politika teljesen kizárt. Már a hangszeresekből, a mixesekből is többől leiratkoztam. Két nap alatt már egészen lecsinosítottam a híroldalt.
Nem hibás a szerszám, ha a használója balfasz és megvágja magát.

az első dió termésem
A fiam úgy vált le rólam, mint a kicsi hagyma a nagy hagymáról. A kicsi hagyma elkezdte önálló életét. Noha a genetikai tőkéje a nagy hagymához áll közel, új földekben új kódokat fog beépíteni magába. A nagy hagymának nincs már több dolga, sem hatalma, mint továbbra is ugyanazt a virágot hajtani mint eddig, a kis hagyma hajtásaihoz már nem tud hozzá szólni.
Megvolt bőségesen az otthoni hét éve. Feladtam vállalkozást, karriert, mindent, hogy mellette legyek éjjel-nappal. A második hétéves időszakába már az iskola is beleszólt, noha ott is fogtam kezét. A harmadik hetes már a teljes leválasztódás korszaka. Már a kezdetén megvolt az első beavatás, a hányós lerészegedés, és a barátok társadalmi influenciája a szivarozásra való rászedés.
Korában voltam én is csöves társaságban, ahol kurváztak, ittak, szivaroztak, nem tudtak rávenni semmire. Sosem ittam, sosem cigiztem, sosem kurváztam. Feleségem volt az első nőm biblikusan, húszon négy évesen. Sosem idegeltem, hogy szűz vagyok még húszon túl. Sosem kérkedtem ezzel.
Leszarom a társadalmi normákat fentről is meg alantról is.

Bevallom, egész éjjel a Ray Donovan sorozatát néztem végig a HBO-n. Nagy ritkán egész sorozatot zsinórban leadnak. Azt is bevallom, egy sorozatot sem vagyok képes követni, egyszerűen szemétnek tartok minden idióta sorozatot. Viszont Ray személyében egy nagyon érdekes karaktert mutat be a film. Egy bérgyilkos, akiben több tartás és több korrektség, lojalitás, lelkiismeret van, mint az egész társadalomban. Családja feszt rinyál, de örökké hülyeségeket csinál, testvérei örökké szarban vannak, ő éjjel nappal lohol, hogy megmentse őket, erre folyton szemére hányják, hogy miféle gazember, a pszichológusa is arra akarja rávenni, hogy ideje megbocsátani magának, mert erőszakos viselkedése ebből fakad. Pedig nem, az apja egy gazember tolvaj, és annak a hatására mindenki szarba kerül, mert testvérei is mind ilyen rózsaszín lepke kergetők, de gyakorlatilag nem tudnak önállóan megélni. Nem részletezem a filmet, minden mozzanatában rajta kapja a modern életforma primitívségét, az emberi becsvágyat, talán cinizmusból, talán realitásból, de nem kegyelmez egyik figurának sem, legyen az politikus, Fbi ügynök, üzleti kasszás, portás, otthon ülő anya, vallás alapú magán óvónéni, pap s ilyenek. Mindenki velejéig korrupt, pénzéhes, eladják apjukat, anyjukat egy jobb élet reményében, tökéletesen visszajön nekem anyósom tanítása, miszerint: „szeresd a dollárt fiam, szeresd a dollárt”... jó konzervatív, baptista létére.
A sorozat rávilágít arra, hogy nem kell elnyomó rendszer, nem kell összeesküvés terv, az ember így ahogy van egy reménytelen élőlény. Egy önpusztító, reménytelen élőlény.
És ezzel nincs mit kezdeni.
Hiába hozna rendeletet bármilyen kormány, hogy holnaptól csak biokertezünk, a génmódosított termékek minden idők legnagyobb fekete üzletét virágoztatnák fel.
Szükségszerűségből. Mert ilyen az ember alap természete.

Kaptam Ildikótól egy ilyen pen tablettet vagy mi az ördög ez, hogy próbáljam ki.
Kipróbáltam, és az első benyomásom az volt, hogy most akkor a papírra rajzolásról is mondjak le? Ez a lélekbe nyúlóan megrázott.
Lemondtam zenélésről, mert senki nem akar zenélni a környezetemben. A stúdiózásra fanyalodtam, mert szeretem a zenét, a hangot. De hát nem tudom, ez a villanypen...

Nézte Laci a kertemet, ühümezett rá, érdekes, hogy virágokkal ültettem tele. Igen, mondtam, nekem ez a lázadás a reménytelenséggel szemben.

Kezd kialakulni bennem egy extrém dolog. Mivel keveset tudok termelni, nem is akarok ipari szintre emelkedni, elkezdtem olyan exkluzív dolgokon gondolkodni, mint vintázs dobozba épített, bluethootos, minicsöves sztereó telefon hangosító. Vagy: gitárkabinet dizájnú csöves számítógép hangosító. Egyelőre nézegetem a kitteket, az ebay-on találtam elég jópofákat. Nem lesz olcsó a végtermék, de hogy exkluzív, az igen. Lehet, hogy nekem erre a piacra kell termeljek. A külalakok házi alakítása majd lehetetlen lesz iparilag replikálni, ez lenne a fő ütőkártyám. Csendben, asztalnál ülve dolgozhatom, minimális energiaköltséggel, és valószínű a nehéz munkát elkerülve az életreményem is megnőne. Imádom a vintázs dolgokat, a régi elektronikát. Újra forrasztgatni és végre türelmesen meghallgatni Imre összes videó beajánlásait, nekem tökéletes lenne. A piac meg menne onlájn, ha valami nem tetszik a kuncsaftnak visszaküldi oszt csá, de nem kell többet emberekkel élőben idegeljek.

Nem olyan egyszerű, hogy az ember elvonul. Meg is kell élnie valahogy.