Nem
akarok én ilyen pseudo intellektuálnak tűnni, hogy Descartestől
idézek, mert még parasztnak sem vagyok jó pszeudóilag. Ritkán
olvasok filozofikus könyveket, úgy egyben sosem tudtam kiolvasni
egyetlen filozofikus könyvet sem, hisz egy mondatban is annyi infó
van, hogy napokig kéne rekonstruálni, hogy miről is akar beszélni
a filozófus.
Ma
nem az a könyvem volt a királyi székhelyemen, ahol akad némi
kulturálódási idő és energia résem, melyet olvasni szoktam,
mert egy éjjel bárányszámolás helyett azt próbáltam olvasni,
bevált a régi módszerem (saját, nem a descartesi) és már az
első oldal után belealudtam. Érdekes, hogy ha nem olvasok, az
agyam hajnalig tud kalapálva ébren tartani. Ha olvasok, seperc
alatt elalszom. Igen, mert eltérítem az agyam a holt vágányról.
Ma
reggel Galilei-Descartes vitázásából olvastam (kábé két éve
a királyi könyvtáram olvasmányai közt van és mint a gyógyszert,
ritkán és cseppenként veszem be) és megragadt egy dékárti
megfogalmazás, idézem: „Továbbá meggondolván, hogy azon egy
dologra nézve hányféle nézet lehetséges a filozófiában, hogy
minden nézetnek akad tudós védője, holott e sok nézet közül
mégis csak egyetlenegy lehet igaz: majdnem igaznak tartottam
mindent, ami csak valószínű.”
Főleg
az utolsó rész jellemző rám, hogy hajlamos vagyok mindent
aranynak látni, mi fénylik. Ez a tanulság.
első találkozásom a villanyceruzával |
Vissza
mentem a fészbukkra. Mert a két ninivei közül az egyik
jelentkezett végül, és megígértem magamnak, hogy ha egy is
jelentkezik, vissza megyek azért. Vissza mentem, de feltételeket
szabtam ki magamnak, leépítettem az ismerőseimet. Kilenc maradt a
százból. Azok, akikkel a blog felületén érintkezem, azokat is
töröltem, mert azoknak és azokkal itt vagyunk napi szinten, nincs
értelme a facebukkon is ránézni.
Naponta
egyszeri nyitással be kell érjem, és leiratkozom a felesleges
csoportokból, oldalakról is. Politika teljesen kizárt. Már a
hangszeresekből, a mixesekből is többől leiratkoztam. Két nap
alatt már egészen lecsinosítottam a híroldalt.
Nem
hibás a szerszám, ha a használója balfasz és megvágja magát.
az első dió termésem |
A
fiam úgy vált le rólam, mint a kicsi hagyma a nagy hagymáról. A
kicsi hagyma elkezdte önálló életét. Noha a genetikai tőkéje a
nagy hagymához áll közel, új földekben új kódokat fog
beépíteni magába. A nagy hagymának nincs már több dolga, sem
hatalma, mint továbbra is ugyanazt a virágot hajtani mint eddig, a
kis hagyma hajtásaihoz már nem tud hozzá szólni.
Megvolt
bőségesen az otthoni hét éve. Feladtam vállalkozást, karriert,
mindent, hogy mellette legyek éjjel-nappal. A második hétéves
időszakába már az iskola is beleszólt, noha ott is fogtam kezét.
A harmadik hetes már a teljes leválasztódás korszaka. Már a
kezdetén megvolt az első beavatás, a hányós lerészegedés, és
a barátok társadalmi influenciája a szivarozásra való rászedés.
Korában
voltam én is csöves társaságban, ahol kurváztak, ittak,
szivaroztak, nem tudtak rávenni semmire. Sosem ittam, sosem
cigiztem, sosem kurváztam. Feleségem volt az első nőm biblikusan,
húszon négy évesen. Sosem idegeltem, hogy szűz vagyok még húszon
túl. Sosem kérkedtem ezzel.
Leszarom
a társadalmi normákat fentről is meg alantról is.
Bevallom,
egész éjjel a Ray Donovan sorozatát néztem végig a HBO-n. Nagy
ritkán egész sorozatot zsinórban leadnak. Azt is bevallom, egy
sorozatot sem vagyok képes követni, egyszerűen szemétnek tartok
minden idióta sorozatot. Viszont Ray személyében egy nagyon
érdekes karaktert mutat be a film. Egy bérgyilkos, akiben több
tartás és több korrektség, lojalitás, lelkiismeret van, mint az
egész társadalomban. Családja feszt rinyál, de örökké
hülyeségeket csinál, testvérei örökké szarban vannak, ő éjjel
nappal lohol, hogy megmentse őket, erre folyton szemére hányják,
hogy miféle gazember, a pszichológusa is arra akarja rávenni, hogy
ideje megbocsátani magának, mert erőszakos viselkedése ebből
fakad. Pedig nem, az apja egy gazember tolvaj, és annak a hatására
mindenki szarba kerül, mert testvérei is mind ilyen rózsaszín
lepke kergetők, de gyakorlatilag nem tudnak önállóan megélni.
Nem részletezem a filmet, minden mozzanatában rajta kapja a modern
életforma primitívségét, az emberi becsvágyat, talán
cinizmusból, talán realitásból, de nem kegyelmez egyik figurának
sem, legyen az politikus, Fbi ügynök, üzleti kasszás, portás,
otthon ülő anya, vallás alapú magán óvónéni, pap s ilyenek.
Mindenki velejéig korrupt, pénzéhes, eladják apjukat, anyjukat
egy jobb élet reményében, tökéletesen visszajön nekem anyósom
tanítása, miszerint: „szeresd a dollárt fiam, szeresd a
dollárt”... jó konzervatív, baptista létére.
A
sorozat rávilágít arra, hogy nem kell elnyomó rendszer, nem kell
összeesküvés terv, az ember így ahogy van egy reménytelen
élőlény. Egy önpusztító, reménytelen élőlény.
És
ezzel nincs mit kezdeni.
Hiába
hozna rendeletet bármilyen kormány, hogy holnaptól csak
biokertezünk, a génmódosított termékek minden idők legnagyobb
fekete üzletét virágoztatnák fel.
Szükségszerűségből.
Mert ilyen az ember alap természete.
Kaptam
Ildikótól egy ilyen pen tablettet vagy mi az ördög ez, hogy
próbáljam ki.
Kipróbáltam,
és az első benyomásom az volt, hogy most akkor a papírra
rajzolásról is mondjak le? Ez a lélekbe nyúlóan megrázott.
Lemondtam
zenélésről, mert senki nem akar zenélni a környezetemben. A
stúdiózásra fanyalodtam, mert szeretem a zenét, a hangot. De hát
nem tudom, ez a villanypen...
Nézte
Laci a kertemet, ühümezett rá, érdekes, hogy virágokkal ültettem
tele. Igen, mondtam, nekem ez a lázadás a reménytelenséggel
szemben.
Kezd
kialakulni bennem egy extrém dolog. Mivel keveset tudok termelni,
nem is akarok ipari szintre emelkedni, elkezdtem olyan exkluzív
dolgokon gondolkodni, mint vintázs dobozba épített, bluethootos,
minicsöves sztereó telefon hangosító. Vagy: gitárkabinet dizájnú
csöves számítógép hangosító. Egyelőre nézegetem a kitteket,
az ebay-on találtam elég jópofákat. Nem lesz olcsó a végtermék,
de hogy exkluzív, az igen. Lehet, hogy nekem erre a piacra kell
termeljek. A külalakok házi alakítása majd lehetetlen lesz
iparilag replikálni, ez lenne a fő ütőkártyám. Csendben,
asztalnál ülve dolgozhatom, minimális energiaköltséggel, és
valószínű a nehéz munkát elkerülve az életreményem is
megnőne. Imádom a vintázs dolgokat, a régi elektronikát. Újra
forrasztgatni és végre türelmesen meghallgatni Imre összes videó
beajánlásait, nekem tökéletes lenne. A piac meg menne onlájn, ha
valami nem tetszik a kuncsaftnak visszaküldi oszt csá, de nem kell
többet emberekkel élőben idegeljek.
Nem
olyan egyszerű, hogy az ember elvonul. Meg is kell élnie valahogy.